Ijedt emberek Kócsújfalun

2014.07.05. 08:05

Az internet és a rádiók már tele vannak hírekkel a kócsújfalui lépfene-fertőzésről, a helyiek azonban még mindig tanácstalanul ácsorognak a település határában: arra várnak, hogy valaki elmagyarázza nekik, mi is történt. El kell-e hagyniuk a falut, mi lesz a gyerekeikkel, jószágaikkal.

Fáradt mindenki. A fertőtlenítőkocsi még Kócsújfalu útjait permetezi valamilyen klórszagú vegyülettel, a forgatócsoportok már hazafelé tartanak (igaz, egy éppen most érkezik Romániából), a helyi emberek azonban a helynévtáblánál állnak, karnyújtásnyira 33-as főúttól. Péntek van, délután. Az aszfaltcsík túloldalán az a tanya áll, ahol a dolgozók közül hatan lépfene-baktériumtól fertőződtek meg, miután beteg állatokat vágtak le a legelőn (!).

Még jó, hogy van internet

Nyolc-tíz ember verődött össze, eleinte bizalmatlanul méregetnek bennünket, de amikor megtudják, honnan jöttünk, egyből megered a nyelvük. "Maguknál olvastuk, hogy mi történt, ha nincsen internet, meg rádió, akkor semmit nem tudnánk a fertőzésről. Felháborító!" - mondja egy ötvenes férfi húszéves autójának dőlve. "Láthatja, alig pár száz méterre van a falutól a tanya, a szél idehozza a lépfenét, mi meg beledöglünk" - folytatja egyre indulatosabban: "azt hallottam, az a legrosszabb ha tüdőn keresztül kapjuk el, az az esetek nagy százalékában halálos".

 

A falu határában gyűlnek a helyiek. Eközben az utat teherautóról fertőtlenítikForrás: Origo

Ezen nyomban összevitatkoznak, félinformációk vetélkednek tévedésekkel, aztán egy másik férfi ragadja magához a szót: "Él itt 30-40 család, vagy 150 ember, köztük 3-4-is tart birkákat, mi lesz a jószágokkal?" "A jószágok? Ugyan" - vágja rá egy nő - "a gyerekek átjárnak a tanyához játszani, velük mi lesz? És velünk? Lehet, hogy el kell költözni?"

Végül mindenki hazamegy

Nem sokáig tudnak rágódni a kérdéseken, az ötvenes években létrehozott szocreál község központja felől egy asszony közelít: "Öt órakor falugyűlés lesz, eljön a polgármester asszony és a doktor úr, hogy elmondják, mi a helyzet." Ettől mindenki megnyugszik kicsit és hazafelé indul.

Pintér Erika polgármester (jobbra) megérkezik a faluházhozForrás: Origo

Öt óra előtt tíz perccel már gyülekeznek a faluháznál. Idősnek kinéző, napcserzette, fogatlan asszony fordul oda hozzánk. "Van nyolc kecském, meg három gyerekem, köztük a Lacika, ő sérült gyerek" - mutat egy mankókra támaszkodó fiatalemberre - 32 éves. Ápolási segélyen vagyok, a kecskéket be kéne oltani, de meg sem kérdeztem, mennyibe kerülne, mert ha van egy kis pénzem inkább ételt veszek. Ma például vásároltam egy kis dinnyét Lacikának, azt nagyon szereti" - mondja könnyes szemekkel. Megérkezik a polgármester asszony, Pintér Erika, aztán a háziorvos, Dr. Hegyi György. Odabent 40-50 ember zsúfolódott össze, nekem is szorít helyet egy gyanúsan csillogó szemű bácsi, aki a bor, fokhagyma és izzadtságszag tökéletes szintézisét párologja ki magából.

Dr. Hegyi György orvos magyarázza a kockázatokat a helyieknek egy lakossági fórumonFotó: Origo

Csak állatról emberre terjed

A tájékoztatón újból és újból elmagyarázzák, hogy a lépfene csak állatról emberre terjed, például a mezőn száradó tehénürüléktől nem lehet elkapni, de ember embert sem tud megfertőzni, ennek ellenére sok a hitetlen. Kiderül, előző nap a polgármester asszony és az állatorvos már tartott egy tájékoztatót, de azon többen nem voltak ott. Záporoznak a kérdések, Hegyi doktor mindre türelmesen válaszol, aztán kiosztják és felolvassák a tisztiorvosi szolgálat tájékoztatóját. A beszélgetésnek vége, Hegyi doktornak mennie kell, de ha még maradt kérdés, kint a kocsinál mindet megválaszolja - ígéri.

Szedelődzködünk, kint az autónál már többen is várakoznak. Alkalmi padszomszédom búcsúzóul még odasúgja: "a fene se érti a lépet". Ebben maradunk.

Távoznak a helyiek, többen az orvos kocsijához sietnekForrás: Origo