Elnyelte a föld a lépfenés állatok gazdáját

Hat ember kórházban van, egy egész tanyát fertőtlenítettek, a közétkeztetési céget kirúgta az önkormányzat, Tiszafüred környékén azonban mégsem akar senki sem tudni a lépfenefertőzésről. A helyi gazdák menekülnek a kérdések elől, az érintett cég vezetőjét sehol sem találni. Helyszíni riport a jász tanyavilágból.

Lépfene-baktériumtól fertőződött meg az a hat ember, akik kapcsolatba kerültek egy Tiszafüred környéki telepről, illegális vágásból származó szarvasmarhák húsával. A valószínűleg Romániából érkezett beteg állatok húsa bekerült a helyi közétkeztetésbe is, ahol fertőzés már nem történt, de az önkormányzat azonnal szerződést bontott a közétkeztetést végző céggel. A 88 gyereknek nyári étkezést biztosító, és
az idősek otthonát is ellátó családi vállalkozás vezetője ugyanis a jegyzőnek beismerte: tudtak a nyersanyag bizonytalan eredetéről. Több magánember is vásárolhatott a húsból, sőt egy jótékonysági rendezvényen is felszolgálhattak belőle.

Hatan kórházban

A kórházban kezelt hat munkás a lépfene leggyengébb változatával, bőranthraxszal fertőződött. Elővigyázatosságból a Jász-Nagykun-Szolnok megyei tiszti főorvos közel ötven ember antibiotikumos megelőző kezelését rendelte el. Ők az állattartó telepen, az érintett konyhán vagy a fertőtlenítés során kerülhettek kapcsolatba a nyers hússal. A fertőzés emberről emberre nem terjed; a baktérium sütés, főzés során elpusztul.

A telep Kócsújfalunál Fotó: Origo

Tiszafüreden a farm tulajdonosának székhelyén egy háztartási berendezéseket forgalmazó és szervizelő boltot találunk. Kérésünkre az eladók és a biztonsági személyzet tagjai elutasítóan válaszolnak. "Itt semmiféle gazdálkodással foglalkozó kft. székhelye nincsen, keressék Tiszaörsön!" Adnak is két címet.

Hol a gazda?

Az első egy takaros kis családi ház, csengő sehol, kiabálásunkra egy 80 év körüli néni csoszog elő. Míg megérkezik, észrevesszük, hogy a postaládaként szolgáló csődarabban több, a kft. nevére címzett levél is van. A néni nem tud semmiről, nem ismeri a cégvezetőt, majd miután felhívtuk a figyelmét a csőből kikandikáló levelekre, meglepett arccal mondta: "Nem értem, hogy kerülhettek ezek ide." Később mégis
megenyhült, elismeri, hogy a fiát keressük, aki a szomszédos utcában lakik, de a telefonszámát nem ismeri.

A megadott címet elsőre nem találjuk, ezért a Szekér Sörözőben érdeklődünk a törzsközönségtől. Az árnyékban két férfi sörözget, akik pontosan tudják, kiről van szó. "Menjenek csak tovább, biztosan meg fogják találni, egy valóságos palota, még címere is van!"

Valóban könnyen megtaláljuk a többszintes, szemre is sok száz négyzetméteres villát. A kapun csengő nincs, hosszasan kiabálunk, de hiába. Átmegyünk az út túloldalára, ahol a szomszéd épp sövényt nyír. Ő azt mondja, hogy a vállalkozó napközben nincs otthon, de a felesége igen. Egyébként úgy tudja, most tavasszal vették a gulyát, csupa magyar tarka.

Fotó: Origo

Ismét a kocsmában érdeklődünk, ahol furcsa módon senki nem hallott a lépfenefertőzésről. Kiderül, hogy a faluban több gazda is tart marhát, hát felkeresnénk az egyiket, hogy megtudjuk, hogy érinti a többieket a társuk tanyáján talált fertőzés. A gazda nincs otthon, a lánya fogad, indulatosan el is küld melegebb éghajlatra, amint megtudja, mit szeretnénk. Annyit mégis elárul, hogy az apja épp a polgármesteri hivatalban van. A községházára érve újabb kiabáló ember fogad, a gazda, aki annyira mérges a kérdéstől, hogy ránk csapja az ajtót.

A tanya

Kócsújfalu felé vesszük az irányt, a falu utcáin többen is kannákat tolnak a tejcsarnok felé. A faluba érve egy idős nénit találunk a háza előtt, aki ugyan a fertőzésről nem tud, de egyből megmutatja, hol van a keresett tanya. Kordonokat, rendőröket, talpig vegyvédelmi ruhába öltözött szakembereket várnánk. E helyett gond nélkül eljutunk a tanyáig. Két idősebb úr és egy nő fogad bennünket, a háttérben egy férfi
éppen a fertőtlenítőkocsi tartályát tölti fel. A nő indulatosan ránk támad: "Takarodjanak innen, mert nem akarunk nyilatkozni!" Próbáljuk emberi hangon megszólítani, de ő csak kiabál. "Tűnjenek innen! Keressék a tanya tulajdonosát!" Rendben - válaszolunk -, legyen kedves, adja meg a számát! Erre azonban nem hajlandó.

Fotó: Origo

Távoztunkban utolérjük a fertőtlenítőskocsit, amelynek vezetője most a szerkezetet takarítja. - Mondja, veszélyes lehet ránk a lépfene, hogy átgázoltunk a réten? - Nem mondom meg - válaszolja, majd kaján mosollyal az arcán elhajt.

A tanyán található állatokat nem altatták el, a dögöket elszállították, a többit állatorvos oltotta be lépfene ellen.