Helyiek, ismerősök kértek fel, mert méltónak tartottak a posztra. Igaz, előbb a férjemet, (Oszter Sándor színész – a szerk.) keresték meg, de ő az elfoglaltságai miatt nem tudná vállalni a polgármesteri tiszttel járó feladatokat. Így hozzám fordultak. Sándor is gondolkodott az induláson, még az jelöléshez szükséges ajánlóíveket is együtt kértük ki a kővágóörsi körjegyzőségtől – végül abban maradtunk, hogy én jelöltetem magam. 25 éve itt lakom, minden márciustól novemberig, ismerem a falut, és remélem, hogy tudok valami hasznosat tenni érte.
Azért, mert ez mégis csak felelősség, ami megváltoztatja az életemet. Családom van. Férjem, lányom, unokám, rájuk is gondolnom kell. De aztán a jelentkezésem után könnyen és gyorsan megszereztem a szükséges számú ajánlást – utána nem is volt megállás, érdeklődött a sajtó is. Innen már nehéz lenne visszalépni (nevet).
Látszólag kis dolgokat ígérek, de mégsem azok: például, nincs kerékpárút a faluban, a biciklis turisták rendszeresen eltévednek, magánházakhoz hajtanak be. Ezen változtatni szeretnék. Balatonrendesnek kell a forgalomlassítás is: a 71-es úton százhússzal száguldoznak az autósok, nyáron egyszerűen nem lehet átjutni a falu egyik oldaláról a másikra. Több támogatási lehetőséget keresek a helyi nyugdíjasoknak is.
A turizmus fejlesztése itt nem cél, hiszen nyáron így is rengeteg az üdülővendég, az viszont igen, hogy szép és gondozott legyen a falu. Szeretném felújítani Balatonrendes romos házait és a régi harangtornyot is. Mivel jók az összeköttetéseim a művészvilágban, arra gondoltam, hogy kulturális műsorokat, programokat hoznék a községbe, olyan rendezvényeket, amik közel állnak a helyiekhez.
Uniós pénzből. Tudom, hogy a következő években nagyon sok EU-támogatás érkezik az országba, és az önkormányzati pályázatokon múlik, hogy mire fordítják ezeket. Én is pályáznék, de csak olyan területeken, amelyeket a balatonrendesiek is szeretnének.
Eddig is sokat szerveztem életemben: voltam az Országos Filharmónia nemzetközi osztályának főnöke, az Operában dolgoztam nemzetközi igazgatóként, 2012-ig pedig művészeti főtitkárként is. Sokat tanultam menedzserként dolgozó anyámtól is, tapasztalataim segítenének a falu jobbá tételében.
Függetlenként. Semmilyen párttól nem kapok támogatást. Azt nem titkolom, hogy inkább a jobboldal felé húzok, de ez igaz a falu egészére is. És nem vagyok elvakult, a hibákat minden oldalon észreveszem. Engem a hatalom nem érdekel, a poszttal járó pénz sem – amit ezért kapnék, az szinte nulla, társadalmi munkában vállalnám a feladatot.
Nem is szeretem a politikát. Ha kiment Pavarotti a színpadra, senki nem kérdezte meg, hogy baloldali-e, vagy jobboldali. Ez csak Magyarországon kulcskérdés.
Én nem politikusokat szeretek, hanem embereket. Egyébként mindig is úgy volt, hogy a fennálló kormányzat keresi a kapcsolatot a művészekkel. Dohnányi Ernőt azért tagadták ki annak idején, mert kezet fogott Horthy Miklóssal. Ez nonszensz. Ha engem Lázár János meghív egy vadászatra, akkor miért ne fogadnám el. A vadászterület ráadásul annak idején Kádár Jánosé volt, és ugyanilyen vadászatok zajlottak ott régen is.
Ebből politikai ügyet duzzasztottak – én csak azért hibáztatom magam, mert közzétettem az ott készült képeket.
Egy politikus sem kért, hogy polgármester legyek, ehhez senkinek sincs ilyen értelemben köze. Matolcsy Gyöngyi jelöléséről pedig fogalmam sem volt. Méltóságos asszonyként emlegetnek, aki a palotájából néz le a falura. Akkor nézze meg ezt a palotának nevezett vincellérházat: a homlokzat omlik, az ide vezető földút rossz, az esőzések után napokig nem tudtam lemenni a faluba, hogy kicseréljem a PB-gázpalackot.
Igen, pályáznék, a lakókkal együtt dönteném el, hogy melyik út szorul aszfaltozásra. Arra pedig megesküszöm, hogy a hozzám vezető földút lesz az utolsó, amit felújítanék a faluban.
Fogalmam sincs, milyen beszédet fog tartani. Jakab István családi barátunk, ez a látogatás alapja. Egy összejövetelen mondtam neki, hogy indulok, ő pedig felajánlotta, hogy segít.
Igen, olyasmi, de nem akarok ennek nagy feneket keríteni – a saját kertemben találkoznék a helyiekkel, hogy bemutassam a programomat. Itt tartana beszédet Jakab István is. Az alpolgármesternő borát veszem meg, rendelek pogácsát, sütök almás pitét – szóval, családias rendezvény lesz.
Nagyon sok embert ismerek, de nem mindenkit. Szeretném, ha azoknak is megmutathatnám magamat, a Balatonrendessel kapcsolatos terveimet, akikkel még nem találkoztam személyesen, és esetleg idegenkedve néznek rám, amiért befutott zongoraművészként polgármester is lennék.
Természetesen nem, de erre nincs is szükség. Eddig egy polgármestert ismertem Rendesen, aki helyi lakos volt, a jelenlegi Veszprémben él, a korábbi pedig Budapesten lakott. Ha ez embernek van egy jó testülete, sok minden megoldható – és van telefon, internet is, aminek segítségével tárgyalhatunk. Ha kell, mindig lejövök Balatonrendesre, de télen állandóan nem fogok itt lakni.
Van ilyen máshol is. Nézze, ez egy 119 fős falu, olyan sürgős problémák nem fordulnak elő, de jövök, amikor szükség van rám.
Nem hinném. Persze, szívesen látogat Balatonrendesre, de megvan a saját élete, fellépései.
Az utóbbi időben kevesebbet zongorázom, nagyobb koncerteket már nem vállalok. 2002 óta rengeteg menedzseri feladatot láttam el, az említettek mellett voltam Olaszországban is produkciós igazgató, Szardínia szigetén. A gyakorlásra is kevesebb időm jut emiatt. Nézze, annyi jó, tehetséges zongorista van – engem ma már inkább a szervezés érdekel.
Minden voltam már, csak akasztott ember és polgármester nem, ezért is érdekel a kihívás. A beszélőkémmel nincs baj, sok tapasztalatot és kapcsolatot gyűjtöttem eddig, amit ezen a poszton is felhasználhatok. Ha megválasztanak, biztos, hogy szívvel-lélekkel dolgozom majd. Ha nem én leszek a polgármester, abból sem csinálok majd presztízskérdést.