Világszép nádszál kisasszony

Medgyesy Mimi, Tiny Miss World 2014
Az elmúlt héten rendezték meg Törökországban, Antalyaban a gyermek világszépe választást, a Miss Little World versenyt. Egy tárnoki kislány, Medgyesy Mimi a legfiatalabb korosztályban képviselte Magyarországot.
Vágólapra másolva!
Nemzetközi gyermekszépségversenyt nyert Medgyesy Mimi, egy ötéves tárnoki kislány. Kevés ennél megosztóbb téma van, a szülők büszkék, a szakember elborzad, a szervező szerint nem szabad kommenteket olvasni. Közben egyre többen jelentkeznek a versenyek babakategóriájába is, ami az 1-3 éves korosztályt jelenti.
Vágólapra másolva!

Ül a díva az öltözőben. Az előbb még fiatal volt és tündöklő, most visszeres lábait fáslizza, a smink alól előtűnnek a ráncok, a paróka alól a ritkás, ősz fürtök. Ismerős kép, ilyen az élet, a fordítottján azonban még sokan háborognak: Szokatlanul apró termetű harmincas nők ülnek az öltözőben. Az előbb felnőttek voltak, kimért mozdulatokkal. Aztán leveszik a parókát, a műszempillát, a műfogsort, és egyre fiatalabbak lesznek, egyre elevenebbek. Ők a gyerekszépségversenyek sztárjai, akiket leginkább az elrettentő amerikai filmbejátszásokból ismerhetünk. A hazai helyzet más. Ez nem Amerika, legfeljebb kicsiben.

Little Miss World

Medgyesy Mimi Fotó: Bielik István - Origo

A Törökországban megrendezett Little Miss World gyermekszépségversenyen 21 ország képviseltette magát összesen 42 versenyzővel. A világversenyre a Sztárcsemete Hungary ügynökég hét gyermekkel érkezett, az 5 éves Medgyesy Mimi – a legfiatalabb versenyző - a Tiny Miss World címet kapta meg. Három korcsoport volt, minik, kicsik, tinik (a tini nem tiny), ő a legkisebbek versenyét nyerte meg.

Mimit és a családját tárnoki otthonukban látogattuk meg. Míg a kislány anyukája, Fodor Zsanett segítségével a fotózáshoz öltözik, a nagymamával kezdünk beszélgetni. Mivel az apukának éves zárása volt a cégnél, helyette ő utazott Antalyába, ami igazán jól jött, mert rengeteget kellett vasalni.

Koktélruha, estélyi

Egy pillanat alatt felnőtté válnak a színpadon Fotó: Bielik István - Origo

Hatnapos volt a rendezvény – meséli -, a fellépőruhák között volt négy Magyarország feliratú póló, egy népies (jelen esetben kalocsai) ruha, egy rózsaszín kis táncruha, egy halványbarack színű koktélruha, egy virágfantázia ruha és egy estélyi ruha. Cipő kettő, de nem lehettek magas sarkúak.

Mindenkinek be kellett mutatnia egy maximum 2 perces produkciót, Mimi esetében ez egy tánc volt, melyet egy fiatal táncművész (Biró Szelli) tanított neki. Az otthoni gyakorlásokon nehezen sikerült végigcsinálni a táncot, de aztán az első színpadi próbán egyből sikerült a produkció. A nagymamának folytak a könnyei a látottaktól, Mimi megkérdezte, miért sír. Fáj valami? Nem, ezek az öröm könnyei - válaszolta. Olyan is van? – kérdezett vissza a kislány.

Világbéke? Környezetvédelem!

Az ifjú szépségkirálynő Fotó: Bielik István - Origo

A versenyzőknek volt egy kisfilmjük is, Mimi a sajátjában kutyát sétáltatott, lovagolt, macskát etetett – alapvetően a környezetvédelemmel (a rendezvény fontos témájával) kapcsolatos filmecske volt ez, a szöveget a kicsiknek angolul kellett a képek alá mondaniuk. Ez Miminek könnyen ment, mert angol óvodába jár. Készült egy portfólió is, fényképek mindenféle ruhában.

Az ifjú szépségkirálynő közben elkészül az öltözéssel, kattog a fényképezőgép, Mimi pörög, forog, igazi profi. Azért néha rá kell szólni, hogy ne grimaszoljon.

A nagymamától az anyuka veszi át a szót, mint mondja, profi volt a rendezvény, a szervezők igyekeztek a gyerekek tűréshatárán belül tartani az elfoglaltságokat. A verseny hat napja alatt egyik próba követte a másikat, de azért voltak kirándulások, játszós programok, strandolás is.

Hogyan jutottatok ki a versenyre?

A szülők szerint ez csak egy lehetőség, a kislány majd eldönti, akar-e élni vele később Fotó: Bielik István - Origo

Érdekes történet, véletlenül csöppentünk bele. Egy éve már több ismerősünk is szólt, hogy vigyük szépségversenyre Mimit, mert nagyon szép, de mi úgy gondoltuk, várjunk vele, mert még kicsi. Aztán elmentünk egy versenyre, megnéztük milyen, a lányom el is indult rajta, de nem nyert, ami érthető is, mert nemcsak a szépséget nézték, hanem azt is, mennyire határozottak a gyerekek a színpadon. Később beírattuk egy modelltanfolyamra, ott mondták, hogy a modellkedéshez nagyon jók az adottságai, mivel karcsú és magas. Ott mondták azt is, hogy szeretnék vinni Mimit a versenyre, szponzorálnák is az utat, de azonnal kell dönteni.

Igent mondtunk, volt egy hónapunk a felkészülésre. Igazándiból a tánc volt a legnehezebb. A többi az ment, mint a karikacsapás. A szponzoráció a ruhákra nem vonatkozott, de azt megoldottuk baráti alapon, meg persze a saját utunkat is mi fizettük. (Akiket nem szponzoráltak, azok egyébként fejenként 800 euró részvételi díjat fizettek. Az összeg a repülőtéri megérkezés pillanatától a hazaindulásig mindent fedezett, nevezési díjat, transzfert, programokat, szállásköltséget.)

Mimi mennyire élvezi a versenyzést?

Mint egy ötéves gyerek. Van egy pont, amikor már elég, nyilván velük nem lehet két és fél órát próbálni. Hála istennek itt is így volt, tudtak a gyerekek játszani, bohóckodni, rohangálni. Azért mindent összevetve fárasztó volt, ő még alszik délután, de ez most kimaradt. Lefekvés előtt úgy frissült fel, hogy háromnegyed órát a kádban játszott. Látjátok, hogy élénk gyerek, neki nem ártott a lekötés.

Közben Mimi fényképezni kezd bennünket fotós kollégámmal: Nem bújnátok össze egymáshoz? Széles a derültség, de nem állunk kötélnek.

Az első szépségverseny előtt tudta Mimi, hogy mi ez?

Nem tudta, mi sem tudtuk, de ő is, mi is kíváncsiak voltunk, ezért mentünk el megnézni. Előtte persze felkészítettük lélekben is.

Egyetlen magyar verseny után mit mondtak az ügynökségnél, mennyire tűnt esélyesnek Mimi a verseny előtt?

Abszolút tét nélkül mentünk ki, azért, hogy megpróbáljuk. Ha már jók az adottságai, legalább nyissunk ki neki egy ajtót a világra, aztán ő majd meglátja később, hogy élni akar-e vele, vagy sem. Úgy indultunk el, hogy ez egy jó móka – nem szabad másként, mert akkor az ember megkeseredik a végére.

Hogyan tovább?

Felgyorsultak az események, ami az elsődleges, igyekszünk megtartani az egyensúlyt, hogy Mimi gyerek maradhasson. Csak addig csináljuk, amíg szereti, és nincsen nagyon elege belőle.

Van valami konkrétum is a jövőt illetően?

Tervezzük, hogy megyünk januárban a moszkvai világversenyre, de még nem döntöttük el, mert nem láttunk részleteket a programból. Azt tudom, hogy az ott jól szereplő gyerekeknek szerződést is ajánlanak modellügynökségek.

Nem bánnátok, ha Mimi modellkedne?

Ha szereti, csinálja. Ugyanígy volt ez az úszással és a lovaglással is, elkezdte, megtetszett neki, csinálja. Abszolút nyitott, de én nem szeretném elvenni minden hétvégéjét, minden napját. A férjemmel mindketten diplomásak vagyunk, van minta, amit lát, a szépség mellett a belső értékek és a tudás is fontos.

Mimi időközben látszólag teljesen feloldódott, de azért megszeppen, amikor megkérdezem tőle, mi volt a legjobb dolog a versenyzésben. Kicsit töpreng, majd rávágja, a csúszda a strandon. A legrosszabb meg, hogy a hagymacsúszdán nem ment le.

No de a versenyen mi volt a legjobb?

Semmi – mondja, és huncutul mosolyog.

Mi nem volt jó?

Semmi (a mosoly már nevetés).

Szeretnél még tovább versenyezni?

Nem… Mára nem – teszi hozzá (itt már mindenki harsányan nevet).

És mi leszel, ha nagy leszel?

Szülésznő.

Szülésznő?

Valójában szülész-nőgyógyásznak készül – pontosít az anyukája. Változik a világ, emlékszem, ennyi idősen én kukás vagy juhász szerettem volna lenni.

Az oviban tudják a többiek, hogy milyen versenyt nyertél?

Szülésznő szeretne lenni Fotó: Bielik István - Origo

Nem – válaszolja, aztán néhány másodperc múlva nevetve módosít: De – szemlátomást élvezi, hogy a bolondját járatja velünk.

Kérsz egy ilyet? – kérdezi, és közben a lábára mutat, ahol egy matricatetoválás van.

Köszönöm, de nem kérek.

Pedig egy oroszlánost pont el tudnánk képzelni a felkarodon – mondja nevetve az anyuka.

Az ovis társak mit mondtak, amikor megjöttél?

Semmit. - Gyanús a helyzet, szerintem megint viccel, kérdően az anyukájára pillantok, de megerősíti: tényleg nem mondtak semmit. Az ovis társak valóban nem voltak beavatva, de a szülők és az ovis dolgozók igen. Az oviban az angolban sokat segítettek Miminek, a verseny alatt pedig mindenki szorgosan lájkolta a feltöltéseket a Facebookon…jó kis szurkolók voltak.

Mimi közben megunja a társalgást, leül tabletezni, nélküle folytatjuk.

Póthaj, műfogsor, smink? Mi volt megengedett a versenyen?

Szépségkirálynőnek lenni gyerekfejjel a szakemberek szerint óiási teher Fotó: Bielik István - Origo

Tilos volt minden smink (egyedül a szájfény volt az engedélyezett), a gálán a hullámos haj volt az elvárás, ami Mimi esetében egyszerű volt, hiszen göndör a haja. Egyébként én is kíváncsi voltam, de fel voltam vértezve minden információval, hála istennek nem voltak amerikai típusú elhajlások. Nem engedélyezték például a tűsarkú cipőt, nem villanhatott ki has, váll a ruhákból, ezeket egyébként be sem vállaltuk volna.

A gyerekszépségversenyek valóságos iparággá nőtték ki magukat. Bartalovics Ildikó, a törökországi versenyre gyerekeket delegáló ügynökség, a Sztárcsemete Hungary vezetője szerint általában a gyerek igénye, hogy induljon a megméretésen.

Amikor a telefonon megbeszéltük a találkozót, egyből felhívtad a figyelmemet, nehogy támadólag lépjek fel a gyerekszépségversenyekkel szemben. Ennyi támadás ér?

Hogyne. Az utóbbi két évben javult a helyzet, 11 éve vagyok a piacon, de az első kilenc évben csak támadásokat kaptuk. Hogy tiszta Amerika, betegek a szülők, akik a saját álmaikat akarják megvalósítani. Ez nem igaz. Azt mondom, addig, amíg egy gyerek élvezi a színpadot, addig nem lehet probléma. Ezeken a versenyeken a kislányok királylányként léphetnek színpadra, amivel senkinek semmi baja nem lehet.

Milyen idősek indulhatnak a mini kategóriában?

A 4-7 évesek, egyébként mostanában egyre többen jelentkeznek a babakategóriába is, ez az 1-3 éves korosztály. Mi elmondjuk az anyukáknak, hogy még picik, de ők vinni akarják a gyerekeket. Mondjuk, abban igazuk van, hogy más a gyerek fotón, mint a színpadon.

Miért kezdtél gyerekszépségversenyeket szervezni?

A lányom egyéves volt, beadtam a képeit ügynökségekhez. Aztán volt egy lehetőségem, amikor több gyereket is vihettem egy reklámforgatásra. A kollégák megkérdezték, miért nem csinálom ügynökségként. Belevágtam, két évvel később, 2004-ben felkértek Oroszországból, hogy csináljam meg a Little Miss Hungaryt.

Sminkelésre, egyebekre vannak előírások a versenyeiteken?

Nincsenek, de ez mindig vitatéma. Mindig azt mondjuk, hogy nem szabad sminkelni, de amikor látjuk, hogy egy négyéves kislányról letörli az anyja a szájfényt, de a gyerek megy, és keni újra, ezzel már nem foglalkozunk. Szóval szempillaspirál, szájfény lehet – ezek egyébként a fotókon kötelezőek, sőt ott még púdert is használunk.

Vannak az amerikai típusú versenyek, amik miatt rendszeresen felhördül a közvélemény. Nálatok lehet műhajat, műfogsort, egyebeket használni?

Alapvetően nem, de az az igazság, hogy nem tudod kordában tartani a szülőket. Vannak olyan anyukák, akik elhozzák a gyereküket, hogy egyszer elinduljanak, őket nem érdekli, ha a kiegészítők miatt lepontozzák a gyereket, az a fontos, hogy királynőt csináljon belőle, és hogy jól nézzen ki a versenyről készült fotókon.

Van ugye a csillogás, a színpad, meg ugye a másik oldalon a könnyek, amiket több fotósorozat és tévés film is bemutatott. Hogy látod ezt a másik oldalt?

Vannak „beteg” szülők. Soha nem a gyerekkel van a baj, mindig a szülővel. Van, aki például első helyre várja a gyerekét, aztán ha ez nem jön össze, akkor teljesen kiakad.

Mennyi a „beteg” szülők aránya?

Úgy két százalék.

A szülő vagy a gyerek igénye, hogy elinduljon egy versenyen?

Általában a gyereké.

Rajtatok kívül még hány ügynökség szervez szépségversenyeket gyerekeknek?

Jelenleg kettő, de ez gyakran változik. Sokan voltak, de a legtöbben becsuktak. Nem tudtak megfelelni a szülők elvárásainak, nem bírták a támadásokat. Én mindig azt mondom, nem szabad kommenteket olvasni.

A szakemberek szerint számos ponton kifogásolható, ha egy gyereket szépségversenyeken indítanak. Ebben erősített meg bennünket Szvatkó Anna klinikai gyermek-szakpszichológus.

Ön szerint milyen hatással van egy gyerek lelki fejlődésére az, hogy ilyen versenyeken indítják?

Kifejezetten veszélyeztető hatású. Az, hogy egy ötéves kislány azt érzi, a családban ő a legbájosabb, leveszi a lábáról a felnőtteket, a tánca sikert arat - az rendben van, bár kijelöli, hogy van még tennivalójuk a szülőknek ahhoz, hogy a gyerek kiegyensúlyozottan fogadhassa el mások értékeit és saját korlátait. Mindez ne keserítse el, hanem legyen benne lelkesedés a gyakorláshoz, szerénység az elfogadáshoz. A világ legszebb kislányának lenni azonban olyan ir/realitás, amellyel nem tud megküzdeni egy kisgyerek. Olyan vágyakat, érzéseket erősít fel, amelyeket a szülői szeretet és a minden szülőben meglévő saját gyermeke iránti természetes csodálat segítségével már átélhetett, és képes volt meghaladni is. Hogy másokat is szeretni képes emberré váljon, az egy ilyen helyzetben súlyosan megnehezedik, hiszen saját nagyszerűsége mázsás súlyként nehezedik rá.

Mi kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradhasson?

Szakmai véleményem szerint azonnal le kell venni erről a „pályáról”, míg nem késő.

Mit tud segíteni a szülő, pedagógus az élmények feldolgozásában?

Meglehetősen korlátozottak a lehetőségei, de ha átlátja a helyzetet, és tud őszintén beszélni a gyermekkel, meg tudja világítani neki azt, hogy mindez csupán játék vagy pénzszerzés, akkor lehetnek esélyek. Egy gyermeke iránt elkötelezett szülő a gyermek lelki állapotának monitorozásából megérzi, hogy rossz úton jár, és ezt képes érthető módon megbeszélni a gyermekkel.

Jó az egy gyereknek, hogy ilyen versenyeken indítják? Lehet ennek haszna? Kára?

Nem jó. Vannak olyan tehetségek, mint a zenei tehetség például, amelyek igen korán megnyilatkozhatnak, de azoknak sem a szereplés, hanem az elmélyült foglalkozás feltételeinek megteremtése a hasznos. A testi adottságok "tálalása" nem tartozik ebbe a körbe. Bekerülni egy reklámügynökség munkamennyiségébe, moráljába, kemény pénzközpontúságába igen megterhelő lehet egy gyermek számára. Igaz, hogy egyes funkciókban, mint az önfegyelem, állóképesség jelentős eredményeket lehet elérni. De a gyermekkor másra való, és egyfajta védelmet kell kapjanak a gyerekek a sajátosan gyermeki állapot fenntartására. Ha elítéljük a korai kapitalizmusban még általános gyermekmunkát, akkor ebben a helyzetben is látnunk kell a kihasználás jeleit.

Ön szerint mennyire szól ez a szülőkről, és mennyire a gyerekekről?

Az előzőekből következik, hogy egyértelműen a szülőkről és egy tévúton járó közízlésről szól a történet kezdete. A folytatás azonban a gyerekekről szól, és ennek nem nagyon örülhetünk.