Könnyű a könyvvizsgálókat bűnbaknak kikiáltani

Gion Gábor, a Deloitte Magyarország vezérigazgatója a Deloitte irodában 2015. március 19-én

Ha bűnbakot keresnek, mindig könnyű elővenni a könyvvizsgálót – véli Gion Gábor, a Deloitte elnök-vezérigazgatója, aki óva int attól, hogy a brókerbotrány miatt bárki csípőből kezdjen el tüzelni. Szerinte az is probléma, hogy a magyarok pénzügyi kultúrája alacsony, a felsőoktatásban pedig az elméleti tudásra helyezik a hangsúlyt. A cégvezető fontosnak tartaná, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk a keleti gazdaságokkal, de volt már kínai befektető, aki a szemébe mondta: azért nem jönnek Magyarországra, mert rossz a kapcsolatunk az Európai Unióval.

• Nem szabad csak a könyvvizsgálókat felelősségre vonni a brókerbotrány miatt.
• A politikai csatározások ártanak a teljes körű vizsgálatnak.
• A fizetős szakok bevezetésével a magyar felsőoktatás versenyhátrányba kerül.
• A magyar üzleti élet szereplői közül sokan provinciálisak.
• Helytelen hazaárulóként tekinteni a külföldön élőkre.
• A déli nyitás ellenére nem szabad elhanyagolni Kínát.
• A kínaiak jó uniós kapcsolatot keresnek, ezért nem jönnek Magyarországra.

Átrendezte a befektetéseit az elmúlt két hétben?

Nem. Maradjunk annyiban, hogy brókercégnél sosem volt számlám. Nyitott szemmel járok, nagyjából tudom, mi van a pénzpiacon.

Gion Gábornak sosem volt számlája brókercégnél Fotó: Szabó Gábor - Origo

Esetleg számított arra, ami a Buda-Cashnél történt?

Valójában nem is tudjuk, mi történt, csak azt látjuk, amit megírt a sajtó. Erről akkor érdemes – és kell is – beszélni, amikor kellően kivizsgálták. Nemcsak azért, hogy megbüntessünk valakit, hanem azért is, hogy levonjuk a tanulságot, hogyan fordulhatott ez elő 10-15 éven keresztül, miközben nem vette észre a rendszer. Szándékosan mondok rendszert, mert a könyvvizsgáló ennek csak a része, ott vannak még a tulajdonosok, a menedzsment és a szabályozók is.

Pedig azt mondják, a három érintett cég között egy könyvvizsgáló volt a kapocs.

Lehet bűnbakot keresni, ilyenkor könnyű elővenni a könyvvizsgálót. Legutóbb például az Európai Unió jött elő egy új szabályozással, de ezzel csak egy dolgot nem fog elérni: a könyvvizsgálat minőségének javulását. Ehelyett mindez csak további költséget és terhet rak a rendszerre.

Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi felügyeletéért felelős alelnöke nemrég azt nyilatkozta, nemcsak a befektetési szolgáltató cégeket, de a könyvvizsgálóikat is szigorúan vizsgálni kell majd. Ezzel egyetért?

Azzal értek egyet, hogy mindenki vállalja a felelősséget az általa végzett munkáért. A vizsgálat után majd le lehet ülni és azt mondani, hogy az egész felügyeleti rendszert át kell alakítani, vagy egyedi esetekről van szó. Attól, hogy egy orvos sorozatos műhibát követ el, és kiderül, hogy teljesen alkalmatlan, még nem az egész orvostársadalom gyilkos. Egyelőre tehát óva intek mindenkit attól, hogy csípőből tüzeljen, mert az csak a másik végletbe viszi a dolgokat.

A Deloitte vezérigazgatója szerint a rendszer egészét kell megvizsgálni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Meglepődött azon, hogy akár 10-15 éve is folyhatott az érintett cégeknél a csalás?

Persze, de attól, hogy 10-15 évről beszélünk, még lehet, hogy kicsiben kezdődött. Ha megnézzük a nagy banki összeomlásokat a világban, az érintett pénzintézetek először mindig csak kicsiket veszítettek, utána kezdődött a spirál: egyre kockázatosabb üzleteket kötöttek, majd végül összeomlott az egész bank. A kérdés tehát az, a Buda-Cashnél mikor érkezett el a pont, amikor már nagyban működött a csalás, amennyiben kiderül, hogy tényleg csalás volt. Ennek ellenére természetesen a két év is sok, ha mások pénzéről van szó.

Mennyire tartja elhibázottnak, hogy politikai csatározások része lett a brókerbotrány?

El kell fogadni, hogy az ilyen dolgokra a politika mindig rárepül. Ez is egy olyan téma, amivel megdobálhatják egymást a pártok, ez nyilván a politikai kultúra része. Abból a szempontból viszont zavaró, hogy félreviszi a tárgyilagos intézkedéseket. Túl nagy zajt csap, amikor higgadtan kellene dönteni. A baj már megtörtént, a legcélszerűbb, ha most hagyjuk a szakértőket dolgozni, és majd utána levonjuk a tanulságot.

Mi lehet a tanulság egy ilyen esetből azoknak, akik elvesztették a pénzüket?

Szerintem mindenki számára tanulságos, hogy a magyar társadalom feltétlenül hisz a pénzügyi szolgáltatóknak. Ha valaki villanyszerelőt vagy szobafestőt hív, akkor utánanéz, mielőtt beengedi a házába. A pénzügyi szolgáltatókkal ugyanígy kellene tenni, és nem lehet kifogás, ha nem értünk valamihez.

Diplomát lehet úgy szerezni, hogy fél órát sem foglalkoznak a fiatalok pénzügyi ismeretekkel Fotó: Szabó Gábor - Origo

Brókerházba csak nem azok a magánemberek fektetnek be, akik a maradék 150 ezer forintjukkal akarnak kezdeni valamit.

Tartok tőle, hogy ők is. Ebben az országban sajnos felsőfokú diplomát lehet úgy szerezni, hogy fél órát sem foglalkoznak a fiatalok pénzügyi ismeretekkel.

A Deloitte elnök-vezérigazgatójaként ez meglepő kijelentés.

Cégünk a gazdasági felsőoktatás legnagyobb felhasználója, évente 70-80 friss végzőst indítunk el a pályán, erre nagyon büszke vagyok. Azt viszont én is látom, hogy a szerzett tudásuk és a felkészültségük az esetek nagy részében nem találkozik az üzleti világ igényeivel.

Ha ez így van, miért nem jelzik a felsőoktatási intézmények felé is?

Szoktunk velük egyeztetni, és vannak olyan intézmények, ahol nyitottak a felvetéseinkre, előadásokat, szemináriumokat is tartunk. Párbeszédet tehát lehet kialakítani, de ez valahol mindig elakad a bürokráciánál.

És ha ez nem így lenne, mit mondanának nekik?

A felsőoktatásnak tudomásul kell vennie, hogy a hallgatóik nagy többségének gyakorlati tudásra van szüksége. Ez annak fényében is különösen fontos, hogy bizonyos szakok fizetőssé váltak. Elvesztették az előnyt, amit az ingyenesség jelentett, és beléptek egy olyan versenybe, ahol a tehetséges diákok válogathatnak nemcsak a magyar, hanem a külföldi egyetemek között is. Az itthoni intézmények versenyhátrányban vannak, és nagyon gyorsan tenniük kell valamit, különben végleg lemaradnak.

Gion Gábor szerint a magyar üzleti élet szereplőinek egy része provinciális Fotó: Szabó Gábor - Origo

A külföldi egyetemek eddig is elcsábították a magyar fiatalokat. Ez is jelenthet problémát a magyar pénzügyi kultúrában?

Semmi rosszat nem látok abban, hogy fiatal emberek világot látnak. Nekem néha az is a bajom a magyar üzleti élet szereplőivel, hogy sokan túlságosan provinciálisak, amikor pedig bekerülnek egy nemzetközi környezetbe, még a legtehetségesebbek is küzdenek. Ha megnézi a balti államokat, ők pont az emigrációjuk miatt sikeresek. Nagyon fontos, hogy ne hazaárulókként tekintsünk azokra, akik külföldre mentek, hanem olyanokként, akik olyat tudnak ide hozni, ami itt nem feltétlenül alakul ki.

Most már csak az a kérdés, mivel lehet őket hazacsábítani.

Ez jó kérdés. Azt gondolom, azzal, ha lehetőséget kapnak arra, hogy értéket teremtsenek itthon, adnak a szavukra, és igénybe veszik a tapasztalatukat.

Na és persze meg is fizetik őket.

Valóban, de ezen a szinten nem azért fog valaki hazajönni, mert itt sok pénzt kap, a külföldön dolgozó gazdasági szakemberek ezen már túl vannak. Pénzben soha nem fogunk tudni versenyezni a nyugati, vagy az arab államokkal, ezért kell vonzó környezetet teremteni számukra.

Ön a Deloitte kínai kapcsolatokat segítő regionális részlegének vezetőjeként elég jól ismeri a nemzetközi követelményeket, de pontosan mit takar ez a pozíció?

Ez a szervezet azért alakult, hogy a Kínába menő ügyfeleinket segítse, illetve az ide irányuló kínai cégeket kiszolgálja. Kína nemcsak nagy, hanem teljesen más elvek és értékrend szerint működik, nagyon nehéz az ottani cégekkel üzletet kötni, mi ebben akarunk segíteni.

A kínai befektetőket külön csoport segíti Fotó: Szabó Gábor - Origo

Miben más egy kínai üzletkötés?

Kína 25-30 éven keresztül befogadója volt a befektetéseknek, négy évvel ezelőtt azonban a pekingi kormány azt a célt tűzte ki, hogy a vállalatok fektessenek be külföldön, váljanak nemzetközivé. Egy nagyvállalatnál azonban nagyon nehéz jelentős szemléletváltást és új kultúrát kialakítani. Mindkét félnek előítéletei vannak a másikkal szemben, csak egy dolog közös: pénzt akarnak keresni.

A magyar külpolitikában eddig a keleti nyitáson volt a hangsúly, Orbán Viktor a misszióvezetők értekezletén azonban már déli nyitásról beszélt. Nem tartja ezt rossz döntésnek?

Én azt gondolom, hogy Kínával jó üzletelni. Sok pénzük van, és hajlandóak befektetni, ehhez viszont valamit ajánlani kell. Magyarország abból a szempontból hátrányban van, hogy a kínaiak szívesebben vesznek kész dolgot, nálunk viszont nem sok minden van eladó, és főleg nem olyan méretben, ami a kínaiaknak kell.

Akkor mivel lehet őket ide csábítani?

Márkát és technológiát keresnek, de legfőképpen piacot. Kína ráadásul nem is mindig tudja, mit akar, bizalmatlan, és Európát sem érti. Neki itt túl sok ország van. Létfontosságú az is, hogy megértsük őket. Kínában egy üzlet megkötése akár három évig is eltarthat, hiszen minden befektetést kormányszinten kell jóváhagyni. Azt a magyaroknak kell eldönteni, hogy hajlandóak-e így üzletelni, vagy nem. Lehet mondani, hogy ugyanazt meg tudjuk szerezni máshonnan is, mégis azt gondolom, hogy Kínára érdemes odafigyelni, mert meghatározó gazdasága a világnak.

Mennyire érdekli őket az Oroszországgal ápolt kapcsolatunk?

Semennyire, ők olyanokat keresnek, akiknek befolyásuk van Brüsszelben. A kínaiak úgy látják – és ezt ki is mondják –, hogy Magyarország nem tartozik ezek közé az országok közé. Márpedig ők nem egyes országokra tekintenek piacként, hanem az Európai Unióra. Nekem mondta már a szemembe kínai befektető, hogy olyat keresnek, aki jó kapcsolatban van Brüsszellel, ezért akármennyire szeretik Magyarországot, inkább Németországba mennek. Az már más kérdés, hogy tőlünk nyugatabbra ellenségesebbek és bizalmatlanabbak a kínai befektetőkkel, amit ki tudunk használni. A helyzet tehát nem reménytelen, csak egyensúlyozni kell.