Először valamilyen számítógépes játékra gondoltam, de amikor megtudtam, hogy a buliban benne van a Nemzetgazdasági Minisztérium (NM), a Magyar Turizmus Zrt., valamint a Chernel István Sí és Turisztikai Klaszter is, akkor azért
lehervadt az arcomról az önfeledt mosoly.
A késés a művészek udvariassága – írta André Maurois. Többek közt ezen tűnődtem abban a majd’ húsz percben, amíg a titokzatos, csak Államtitkár Úr néven emlegetett férfira vártunk, hogy végre elkezdődjön a sajtótájékoztató. Közben folyamatosan ment a kivetítőn egy filmecske a hazai sípályákról, amit a köszöntő után huszadszor, immáron ünnepélyesen is levetítettek. Előtte azonban Vetter Szilvia, a Zrt. protokollfőnöke azt mondta,
nem kell feltétlenül átlépnünk az országhatárt ahhoz, hogy színvonalasan síelhessünk.
Fejcsóválva néztem ki az ablakon, ahol két srác kabát nélkül cigarettázott. Ez azért felelőtlenség.
Ruszinkó Ádám, az NM turizmusért felelős helyettes államtitkára mindjárt azzal kezdte, hogy a síelés ügye fontos dolog. Aztán kicsivel később feltette a kérdést: „hogy kerül a síbakancs az asztalra?” Folytak a könnyeim a nevetéstől, ezért nem hallottam jól, de valami olyasmi következett, hogy az 1014 a budai Vár irányítószáma és a Kékestető magassága is. Átéreztem a szavak drámaiságát, hiszen egy mondatban szerepelt az ország legmagasabb pontja és a Vár, ahová Orbán Viktor, Lázár János és Rogán Antal is költözik.
Itt már a hajam téptem a kíváncsiságtól az itthoni síelés ügye miatt, de a helyettes arról kezdett beszélni, hogy az idei lehet minden idők legsikeresebb éve a turizmusban. Mert az idei első háromnegyed évben 8,16 millió vendég 20,75 millió éjszakát töltött „a kereskedelmi szálláshelyeken”. Néhány adattal később azért rátért a síelésre is, azt mondta, a síklaszter megduplázta tagjai számát.
Végül Ruszinkó Ádám kitért arra is, rá kéne venni az embereket, hogy itthon is eltöltsenek egy vendégéjszakát, valamint hogy a gyerekek itthon tanuljanak meg síelni.
Glázer Tamás a Magyar Turizmus Zrt. turisztikai vezérigazgató-helyettese többek közt olyasmiket mondott, mint hogy
a Síelj itthon! elnevezésű projekt kiemelt jelentőségű a téli szezon turizmusának élénkítésében.
Valamint hogy a sípályák, szálláshelyek, vendéglátóhelyek elfogadják „fizetőeszközként a hazai turizmus motorját, a SZÉP kártyát is”. Meg hogy – és közben a filmecske végtelenítve ment - az itthoni síelés a magyar gazdaság érdekeit szolgálja. Ezzel a megállapítással nem lehet vitatkozni.
Ekkor Fehér Gyula kapta meg a mikrofont, a síklaszter elnöke, aki előbb arról beszélt, hogy 15-en indultak, de már 26-an vannak, majd bejelentette, a Normafán hóágyúzott, minimál sípálya nyílhat két héten belül.
A minimált úgy kell érteni, hogy elsősorban gyerekeknek való.
A bennem élő kisgyerek egyből ujjongani kezdett. Pláne, amikor azt is meghallottam, hogy már Szegeden is van sípálya! Igaz, csak műanyag, de sí és a miénk! Szeged ugyan az ország legmélyebben fekvő városa, de azért nem lennék a hírt olvasó osztrák síparadicsomos vállalkozók helyében. Fehér Gyula azt is elárulta, „a sízőkről tudni kell, hogy elég jó potenciállal bírnak”. Később az is kiderült, hogy az elnök pénzügyi potenciálra gondolt, merthogy a sízők jól költenek.
No de hol a hó? - tette fel a kérdést önnön magának Fehér elnök, azt is jelezve, hogy számított erre a kérdésre az újságíróktól. Az Országos Meteorológiai Szolgálat áprilisban kiadott egy jelentést, ami szerint jó híre van a sízőknek - mondta. A globális klímaváltozásnak köszönhetően ugyanis az elmúlt évtizedekben a nyarak melegebbek lettek, de a decemberek átlaghőmérséklete mínusz 0,21, míg a februároké mínusz 0,18 Celsius fokkal csökkent. Mert mi kell a sízéshez? Hideg, nem pedig hó, mert azt tudnak csinálni, ha hideg van.
Reményt keltő a helyzet, mert ezek szerint néhány évtizeddel ezelőtt most plusz 6,21 Celsius lenne. Nagyon nem mindegy!