Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Lehet a női egyenjogúságot, a karrierista nőket vagy éppen a bevándorlást hibáztatni, a valóság azonban az, hogy Magyarországon elvétve találni olyan nőt, aki ne akarna anya lenni. Míg Németországban – ahol szintén rendkívül alacsonyak a demográfiai mutatók – tényleg egyre többen döntenek a tudatos gyerektelenség mellett, hazánk ettől még nagyon messze áll. Magyarországon a probléma egészen más:
a fiatal nők itt mindenképpen akarnak gyereket, csak mire arra kerülhetne a sor, nem szülik meg őket.
Nem véletlen, hogy Novák Katalin, a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár is azt emelte ki az Origónak adott interjúban: céljuk, hogy a tervezett gyermekek megszülessenek. A kormány ideológiától függetlenül már régen rájött ennek szükségességére, más kérdés, hogy egyelőre nem találnak rá megoldást.
Az, hogy ki miért nem vállal gyermeket, sokrétű probléma. A tragikus meddőségen és a tudatos döntésen kívül sokakkal az is előfordul, hogy mire lépnének, kicsúsznak az időből, egy még belefér, a második már nem, vagy egészen egyszerűen nem találják meg a párjukat. Sőt, sok párkapcsolatban is megesik, hogy
a nő akar gyermeket, a férfi pedig nem.
A tervezett gyermekek hiányának problémája azoknál kezdődik, akikre a fenti megállapítások egyike sem érvényes. Ők azok, akik a párjukat is megtalálták, biológiai akadálya sincs a gyermekek megszületésének, mégsem mernek belekezdeni a családalapításba, vagy a második, esetleg harmadik gyermek megszületésébe.
Rajtuk nem a kampányok segíthetnének, hanem az, hogy a magyar családpolitika kiszámítható és rugalmas legyen. Ma Magyarországon havonta 60-70 ezer forintba kerül egy gyermek felnevelése, amit sokan nem tudnak vállalni, így mindenképpen szükségük van támogatásokra. Mivel azonban az elmúlt 25 évben a rendszer minden volt, csak kiszámítható nem, a leendő szülők óriási kockázatot vállalnak.
Ahhoz, hogy Magyarországon valóban megszülessenek a tervezett gyerekek, az egyes intézkedések bevezetésekor három nagyon fontos elvet kellene szem előtt tartani – vélte Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese.
A szakember szerint először is nagyon fontos, hogy
a családtámogatási rendszer rugalmas legyen,
azaz ugyanúgy támogassa a hat hónap után munkába visszaálló menedzsert, mint a gyárban szalag mellett dolgozó munkásokat és az otthon maradó konzervatívabb családanyákat.
Ugyanennyire lényeges az átláthatóság, vagyis az, hogy mindenki tudja, milyen támogatások járnak neki. Most ugyanis nagyon sokan azért sem veszik igénybe a segítséget, mert nem is tudják, hogy létezik.
A harmadik legfontosabb követelmény pedig az, hogy a rendszer stabil legyen, hiszen egy gyerek felnevelése 25 éves feladat, az állandó változtatások pedig senkinek nem tesznek jót – mondta.
Kapitány Balázs hozzátette: ilyen rendszer jelenleg Magyarországon nemcsak a családpolitikában, más területen sincs.
Ez nem a jelenlegi kormány, hanem az állam hiányossága”
A szakember azt látja a legnagyobb problémának, hogy bármilyen jók is a tervek a demográfiai adatok javítására, annak
gyakorlati megvalósulása mindig elcsúszik valahol.
Példaként említette a bölcsődeépítést, ami szerinte is lényeges és hasznos lépés, csakhogy a gyakorlatban ellehetetlenítették a családi napköziket. De ide tartozik a bölcsődei dolgozók béremelése is, ami szintén elengedhetetlen, csak mire megvalósult, addigra kiderült, hogy csak az érintettek töredéke veheti majd igénybe.
Azt a demográfus is elismerte, hogy a családügyi államtitkárság szándékai mindenképpen jók, és az elmúlt időszakban voltak olyan intézkedések, amik tényleg segíthetik a gyermekvállalást. Ilyen például a gyed extra bevezetése, ami rugalmassá tette a gyermekvállalás szabályozását.
„A kormány végre meglépte, hogy egyaránt támogatja azokat, akik hamar visszatérnek a munkaerőpiacra,
de azokat sem bünteti, akik úgy döntenek, hogy három évig otthon maradnak a kicsivel”
A jó intézkedések közé sorolta a testvérprémiumot is, ezzel ugyanis megváltozott a korábbi gyakorlat, ami szinte megbüntette azokat az anyákat, akik három évnél hamarabb vállaltak második gyermeket.
Azt, hogy ezek a lépések mikor mutatkoznak meg a demográfiai mutatóban, Kapitány Balázs egyelőre nem tudja megjósolni. Arra például még biztosan várni kell, hogy megtudjuk, a gyed extra bevezetésének volt-e foganatja – tette hozzá.
Érdekesség, hogy volt, ahol a családi adókedvezmény 2010-es bevezetése valóban jelentős termékenységi növekedést okozott, csakhogy ez a társadalom egészét tekintve egy
nagyon kis rétegre volt érvényes.
„A családi adókedvezmény a jól kereső, fiatal, kétgyermekes családokon segített, és azt látjuk, hogy vannak olyan csoportok, ahol
25%-kal is nőtt a megszületett harmadik gyerekek száma”
A kormány családtámogatási kampányának hasznosságáról azonban a demográfus nincs meggyőződve.
„Azt szoktam mondani, hogy arról tudom elhinni, hogy hasznos, amiről ezt már a kutatások is bebizonyították” – mondta Kapitány Balázs.
A kérdésből nem elhanyagolható az apák szerepe sem. Az Együtt például nemrég felvetette, hogy választható apahónapokat kellene bevezetni, azaz anyagilag is ösztönözni kellene, hogy a férfiak három hónapig otthon maradhassanak a gyerekkel.
Kováts Eszter, a Friedrich Ebert Alapítvány projektvezetője is egyetért azzal, hogy
a demográfia a nemek társadalmi viszonyaihoz kapcsolódó ügy,
hiszen köze van például a férfiak otthoni szerepvállalásához vagy ahhoz, hogy a nők biztonságosan vissza tudnak-e térni a munkaerőpiacra.
Kováts Eszter szerint az egyik legfontosabb, hogy elismerjük, hogy a gyermekek ügye egyáltalán nem csak a nőkre tartozik.
„A párok vállalnak gyermeket, nem pedig a nők” – mondta.
Azt, hogy miért fontos a társadalmi nemek kérdését tekintetbe vennünk a demográfiai kérdéseknél, Kováts Eszter egy példával illusztrálta. Több tanulmány is kimutatta, hogy míg az első gyermek megszületése előtt a különböző országokban nincs számottevő eltérés férfiak és nők gyermekvállalási tervei között, viszont az első gyermek megszületése után ez megváltozik:
a nők sokszor már nem akarnak testvért, a férfiak viszont igen.
Azt persze az általa idézett kutatók is elismerik, hogy ez további kutatásokat igényel, de összefügghet a férfiak otthoni szerepvállalásával és a támogató intézményrendszer elégtelenségével, amiért az anyákat aztán egyedül hagyják a hatalmas feladattal.
Kováts kiemelte, hogy arra is fontos reflektálni, hogy mely családokat szeretné a családpolitika segíteni. Csehországban és Németországban külön intézkedésekkel segítik például a gyereküket egyedül nevelő szülőket (e családok szegénységi kockázata háromszorosa a kétszülős családokénak).
A legfontosabb mégis szerinte is
a kiszámítható családpolitika.
Franciaországban például jellemző egy parlamenti ciklusokon átívelő állandóság, így a francia családok pontosan tudják, mi lesz 5-10 év múlva, ha gyermeket vállalnak. Ehhez persze kell egyfajta konszenzus, hogy a családpolitika kérdéseit kiemeljék a pártpolitikai vitákból.
