Ha itt lazsálsz, megfagysz

Alkalmi hómunkások a VIII. kerületben 2016 január

Fújjon bele! – parancsolja a műszakvezető, miközben az alkoholszondát az orrom elé tolja. – De én csak… – Mondom, fújjon bele! – De én csak meg szeretném kérdezni, hogy… – Ne szórakozzon velem! Vagy fúj, vagy nincsen hólapátolás.

Este fél tíz van. A Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF) 11. kerületi szolgáltatási csoportja előtt, a Bertalan Lajos utcában nyolcan várakoznak az utcán. Az FKF még délután az alábbi közleményt adta ki: „Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a téli időjárás miatt hómunkásokat veszünk fel ma éjszakára, 22:00 – 06:00 óráig tartó munkavégzésre.

A nyolcórai munkáért nettó 4200 Ft-ot fizet Társaságunk.

Jelentkezni a kerületi szolgáltatási csoportoknál lehet.”

Remeg a kezekben a cigaretta

Reggelig biztos nem fogy el a munka. Nagy a város Fotó: Polyak Attila - Origo

Meglepően magas az átlagéletkor, jócskán több ötvennél, bár az is lehet, hogy csak az arcok jóval elhasználtabbak, mint az a hétköznapi életmód mellett indokolt lenne. A hajléktalanságot súroló vagy éppen nagyon is megélő alkoholistának tűnik a nyolc férfiból hat, bár most szemlátomást józanok, mert itt piásan nem kapnak munkát.

Remeg a kezekben a cigaretta, lehet ez megvonási tünet, de okozhatja a mínusz 8 fok is.

Az előrejelzés szerint hajnalban akár mínusz 16 is lehet.

Bent szépen felsorakoztatnak bennünket, mi csak a fotózáshoz szeretnénk engedélyt kérni, de csak sokadikra sikerül elmondanunk, miért vagyunk itt. Ugyanúgy, mint a többiekkel, velünk is ellentmondást nem tűrően, pökhendien, szigorúan beszél a gyomorbajos műszakvezető. Ha a reménybeli hómunkásoknak nem kellene annyira a pénz, ezt az embert már régen véresre verték volna. Nem sok jót remélünk, a fickó ki is rak bennünket, az eligazítást sem várhatjuk meg.

Üdítő arcok

Itt már-már szeretnek bennünket Fotó: Polyak Attila - Origo

Szerencsére beterveztünk még egy helyszínt, a 8. kerületben, a Baross utcában. Itt sokkal üdítőbb arcok fogadnak a bejárat előtt cigarettázva, sőt, az FKF emberei beengednek minket az eligazításra, hadd melegedjünk. Itt is bőszen fújják a szondát, közben magnóról is megy a munkavédelmi oktatás, meg élőszóban is.

Egyelőre négy hómunkás gyűlt össze, egyikük panaszkodik, hogy a kiírás szerint a Haller utcában is gyülekezőt hirdettek, de ott nem volt senki, át kellett jönnie ide. Az alkalmi munkához szükség van érvényes személyi igazolványra, lakcímkártyára, tajkártyára, adóigazolványra. Az eligazítás végére befut egy négytagú, harmincasokból álló társaság, nem vehetik fel a műszakot, mert nincs adóigazolványuk.

Bent még alkudoznak, kint már készülődnek Fotó: Polyak Attila - Origo

Már indulna az alapcsapat, amikor újabb négy ember érkezik, az adóigazolvány itt is hiányzik az egyik jelentkezőnél, de itt lakik a szomszéd házban, felugrik érte, mindjárt jön. Várunk, előkerül egy termosz, egy asszony, aki ide, a startvonalig elkísérte a férjét, kávét kínál, közben a műszakvezető elmondja,

ha minden jól megy, talán kapnak teát, amit éjfél körül kivisznek a csapatnak.”

Mindenki regényhős

Már fél 11 van, nem várunk tovább, indulunk. Méghozzá a Blaha Lujza térre, gyalog. A kávés asszony búcsút int, hangosan férje után kiáltja, hogy „szeretlek”, amit most egy kicsit mindenki magára vesz. Nem a legrövidebb úton megyünk, a táv így 2 kilométer. Senki nem bánja, addig sem kell kemény fizikai munkát végezni. Viszont lehet beszélgetni. Kiderül, hogy mindenki egy Rejtő-regény hőse lehetne.

A láthatósági mellényt is lehet divatosan viselni Fotó: Polyak Attila - Origo

Itt van például Attila, egy talán 40 éves, de a fogatlansága miatt jóval idősebbnek kinéző férfi.

Eredetileg villanyszerelő volt, de mellékállásban pókerezett, és nyert egy utat Las Vegasba.

New Yorkban találkozott egy magyar illetővel, aki hívta, dolgozzon vele építkezéseken, jó pénzt lehet keresni. Mit ad isten, Attila lekéste a hazafelé jövő gépet, újabb repülőjegyre nem volt pénze, ezért maradt. Három hónapot kint töltött, azután hazajött, megint visszament, így élt három és fél évig. Nagyon jól keresett, egy napon azonban becsöngetett hozzá az amerikai adóhivatal, ami Al Capone óta határozottan rossz ómen arrafelé.

Nem jön fel könnyen, keményre taposták Fotó: Polyak Attila - Origo

Kiderült, 27 ezer bevallatlan dollárja van a bankszámláján, merthogy a főnöke feketén alkalmazta. Két nap múlva kitoloncolták: feltették a legelső Európába induló gépre. Nemcsak Amerikának, a pénznek is búcsút inthetett. Azóta minden lehetőséget megragad itthon: elromlott számítógépekből működőket épít eladásra, villanyt szerel, és ha tud, eljön havat lapátolni. Mert a hat gyerek nagyon sokba van. Az egykor menő férfinak egy későn felismert szájüregi betegség miatt néhány éve minden fogát ki kellett húzni, a két fogsor pótlása állami támogatással 180 ezer forint lenne. – Ennyi viszont nincsen, és nem is lesz – mondja beletörődően.

Kicsi, fekete, mi az? Üzlet

Károly jól szituált ötvenes, az öltözéke alapján nem lenne keresnivalója itt. Mint mondja, takarítási vállalkozása volt, több háztömb is hozzátartozott, de a konkurencia – és itt szövevényes politikai elméletekkel áll elő – kicsinálta. Az üzlet megy, de már csak kicsiben és feketén, viszont a lakásra felvett bankhitel meg durván dübörög. Ráadásul szeretne egybekelni a kedvesével – mutat egy maximum harmincas csinos nőre maga mellett –, minden forintra szükségük van.

A sót 2 kilométerről hozták magukkal Fotó: Polyak Attila - Origo

A külsejük, drága telefonjuk alapján a fene sem gondolná, hogy bajban vannak – vetem közbe. Ugyan, legyint Károly, ez ma már semmit nem jelent. Az ősz vőlegény a női princípium beteljesedését valószínűleg a valakihez való tartozásban látja, mert az ifjú ara minden kérdésre szűkszavúan válaszol, és közben rendre Károlyra pillant. – Nem nehéz munka ez egy törékeny nőnek? – Miért, maga szerint törékeny vagyok? – Hát, őőő, szerintem igen, mindenesetre végzett már hasonlóan kemény munkát? – Igen, egyszer már dolgoztam nyolc órában – válaszolja, és kérdően néz az urára.

A társaság egyöntetű véleménye, hogy a munkalehetőséget rosszul kommunikálta az FKF. Attila például rákeresett a guglin, de hiába, ezért inkább a nyakába vette a várost. László, a kávés asszony férje viszont úgy gondolja,

a hülye is tudhatja, hogy ha leesik akár csak egy centi hó, akkor a város megbénul,

tehát hómunkásokra van szükség. Ő és még néhányan a csapatból az irodához közel laknak, ezért délután személyesen kérdezték meg, hogy lesz-e munka az éjjel.

Kell az inspiráció

Miközben így elbeszélgetünk, Polyák fotóst egy arcát sállal eltakaró, kapucnis kabátot viselő fiatalember, Ákos faggatja a csapatból arról, hogy tud-e egy jó, de olcsó operatőrt ajánlani. Mert gengszterrapes videoklipet szeretnének forgatni a haverjaival, valami jó kis graffitis háttér előtt. Ezt már a Blahán mondja, ahol a társaság nagy lendülettel lapátolni kezd.

Vidámak, mert a hó nekik pénz Fotó: Polyak Attila - Origo

Ákos civilben rapper és beatmaker, mint mondja, sokat hívják céges rendezvényekre, jól megél. – És akkor miért vagy itt? – kérdezem. – Tudod, kell az inspiráció – válaszolja rezzenéstelen arccal. – Miért, a pénz nem? – Mondjuk ebbe beletrafáltál, mint intercity a juhnyájba, jó barát – válaszolja, és visszamegy, hogy lapátjával a tér szélére tolja a keményre taposott havat.

Géza bácsi, aki nappal utcaseprő, most az alkalmi brigád vezetője. Igazi szaktekintély, ami abból is látszik, hogy idefelé lemaradt egy kávéra, most pedig a legnehezebb munkát végzi: szórja a sót. Marékkal. Azt mondja, sok brigád megfordult már a keze alatt, jellemzően nincsen baj a munkafegyelemmel. Egy-egy cigit persze mindenki elszív – teszi hozzá a zsebében kotorászva –, de komolyabb lógásra nincs példa: ha ugyanis itt lazsálsz, akkor megfagysz.