Salgótarján Hófehérke, és összeesne az almától
Salgótarjáni időközi választás 2016 február. A képen Semjén Zsolt
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Az Év nemzetközi törvényhozója is beszállt a salgótarjáni időközi polgármester-választási kampányba. Semjén Zsoltról van szó, akit a világ vadászai jutalmaztak az említett címmel. A magyar miniszterelnök-helyettes Simon Tibor Fidesz-KDNP-jelölt mellett korteskedett. Elmentünk a lakossági fórumukra.
Füstszag van, talán a légnyomás nem ereszti a völgykatlan fölé a családi házak kéményének kormát Salgótarjánban. Front közeleg, az ég már csupa felhő, az is az oka lehet – beszéljük fotós kollégámmal, miközben üres gyárépületek mellett megyünk el. A szocialista modernizmus hajdani mintavárosa
az ország egyik legszerencsétlenebb települése lett mára,
nincs itt munkahely, de még a főiskolát is bezárták. Kulturális élet azért akad: hamarosan fellép a művelődési házban Balázs Pali, valamint Müller Péter. Az író.
Tavaly novemberben 53 évesen meghalt Dóra Ottó (MSZP) polgármester, február 28-án választják meg az utódját. A posztért négyen indulnak, a munkáspárti Thürmer Gyula, a jobbikos Hulitka István, Fekete Zsolt, aki az MSZP, a DK, a Munkáspárt 2006 és egy helyi szervezet közös jelöltje. Valamint Simon Tibor, aki a kormánypártok képviseletében indul. Az ő lakossági fórumának vendége kedd este Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes.
Furcsa érzés ilyet leírni, de bizony az Árpád-kori alapokon álló Kisboldogasszony-templom barokk épülete idegenül hat a betonrengetegben. Ilyen mondatokat eddig csak fordítva írtam. A Fő tér környékén nagy a nyüzsgés, fideszes asztalkákról osztogatnak fideszes aktivisták fideszes szórólapokat és meleg teát.
Azt hirdetik, Simon Tibor „az egyetlen megoldás”.
Faggatni kezdem az aktivistákat, hogy kire fognak szavazni, de mielőtt válaszolhatnának, ott terem Simon Tibor.
Közterületi fogadóóra
Azt mondja, ez itt egy közterületi fogadóóra. A pedagógus, korábbi önkormányzati képviselő szoros eredményt tippel, a városban egyébként mindig komoly kampánymunkát kell végezni. Erősen balos gyökerű város ez. Simon Tibor úgy látja, legnagyobb riválisa a baloldali összefogás jelöltje, Fekete Zsolt. Miért Semjén Zsolt jön este? – kérdezem. „Salgótarján nagyon nehéz helyzetben van,
öröm, ha a sok vezető sorra jön,
és megismeri a helyi viszonyokat” – válaszolja. Szerinte a legnagyobb probléma a városban a munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása, de ami mindent megelőz, az a költségvetés.
Salgótarján a csőd szélén áll, a már említett Fekete Zsolt ügyvezető polgármester pedig épp kedden jelentette ki, hogy nem nyújtják be a város költségvetését, mert majd az új polgármester nyújtja be. Ez Simon Tibor szerint törvénytelen.
Próbálom faggatni a járókelőket, de pártaktivistának, porszívóügynöknek és adóellenőrnek néznek bennünket, néha egyszerre mindháromnak. Taktikát váltunk, beülünk a közeli Svejk sörözőbe, ahol cseh sört egyáltalán nem kapni. Csak magyart, mert erre van fizetőképes kereslet. Kávét kérünk.
Bejön egy néni, mohón ráveti magát az asztalra tett Nógrádi Hírlapra, olvas, közben szatyorból uzsonnázik valami zsömlét. Feltűnik, hogy többen is az újságok miatt jönnek, elücsörögnek egy üveg sör mellett, és közben tájékozódnak.
Azt mondják, a hajdani bányászvárost nem tudja megmenteni semmi, hacsak nem adnak megint szenet a tárlók.
Salgótarjánnak rosszak az adottságai, itt, a hegyek miatt ráadásul mezőgazdaságot sem lehet csinálni. Rossz a közlekedés, veti fel egy kopott kabátos illető, amiből komoly vita kerekedik. Nem tudunk hozzászólni, az tény, hogy a busz- és a vonatpályaudvar kvázi a belváros közepén van, és kocsival mi egy és egy negyed óra alatt értünk ide Óbudáról, a táv bő 100 kilométer.
A papa nem jött el?
A lakossági fórumot a Stécé kávéház különtermében tartják, ami 25 perccel a kezdés előtt már zsúfolásig tele van.
Puszi-puszi, nagy összeborulások ideje ez, úgy fest, itt mindenki mindenkinek az ismerőse. Ja, és szinte mindenki nyugdíjas. Szervusz, Gizikém, a papa nem jött el? Nem? No és hogy vagytok? Bélám, drága Béla, ezer éve! Család, unokák?
Szomszédom, akit a szomszédja csak Margitkának szólít, több asszonyhoz hasonlatosan szemlátomást a fodrásztól érkezett, és csinosba öltözött. Gondosan megrajzolt szemöldökén megcsillan a lámpák fénye. A szemöldök fel is vonódik, amikor valaki izgatottan ezt mondja: Már itt vannak a városban, a Fidesz-irodán!
Néhány perc múlva meg is érkeznek, Semjén helyettes urat népes társaság kíséri. Itt van Becsó Zsolt országgyűlési képviselő is, ő az est moderátora. A felvezetője után Simon Tibor kap szót, aki Salgótarjánt Hófehérkéhez hasonlítja: hozzák a szép almát, beleharap, és összeesik. Nem értem a hasonlat minden elemét, például azt, hogy kik hozzák az almát, de a jelenlévőknek tetszik.
Szereti az erdőt
Aztán a pedagógus egyebek mellett újból a pénzügyi csődhelyzetről beszél. Lelkesen bólogatnak a nyugdíjasok, ezen a ponton azt jegyzem fel, hogy klassz dolog lehet a saját híveinket győzködni arról, hogy szavazzanak ránk. A sorok közt ül néhány igazi divatdiktátor is, kivétel nélkül férfiak. Itt kockás flaneling farmermellénnyel, ott haragoszöld zakó sárga pólóval és pólón kívül hordott nyaklánccal, amott sportdzseki öltönynadrággal. És hát az obligát mackóalsós szavazó sem hiányozhat, felül műbőr dzsekiben.
Divattörténeti tűnődésemből Becsó moderátor szavai húznak vissza a fontos dolgok közé: a szocialisták arra készülnek, hogy becsapják az embereket, ezért február 28-án mindenkinek el kell mennie szavazni, és megálljt parancsolni a szociknak.
Pluszkötődés
Következik Semjén Zsolt felvezetése:
miniszterelnök-helyettes úr Nógrád nagy barátja, gyakran megfordul erre, de nem csak azért, mert szereti az erdőt.
Derű és taps vegyülnek. Kiderül az is, hogy miniszterelnök-helyettes úr felesége a térségből származik, ami pluszkötődés.
Semjén Zsolt, akit nemrég az Év nemzetközi törvényhozója címmel díjaztak a világ vadászai, a jelenlévők között köszönti az MSZP ide küldött megfigyelőit, mert van mit tanulniuk. Margitka ezen a ponton csúnyán néz rám. Igaz, igaz, diktafonozom és jegyzetelek is.
Miniszterelnök-helyettes úr a migráció kérdéskörével kezd, azt mondja, mi olyan nép vagyunk, amelyik 150 éven át a testével védte a keresztény Európát a török ellen, és most kísérteties a hasonlóság. Hozzáteszi, nekünk történelmi jogunk van ahhoz, hogy a józan eszünknél legyünk.
Kevés az agysebész migráns?
Mint miniszterelnök-helyettes úr mondja, arra nem akar kitérni, hogy a menekültek hány százaléka tud írni-olvasni. És, hogy viszonylag kevés köztük az agysebész – teszi hozzá. És még ezt: Magyarországon magyar gyerekek szülessenek! A KDNP elnöke szerint az iszlám nem része a magyar kultúrának, de természetesen lehetnek itt, az országban muszlim emberek.
Szó esik a határon felépített kerítésről is, egyebek mellett az is elhangzik, hogy
a görögöket ki kéne rakni Schengenből”.
Meg hogy micsoda terrorista fenyegetésnek vagyunk kitéve, kiképzett dzsihádisták özönlenek Európába, amiből polgárháború lehet.
Az USA-ban mindenki bevándorló. Bocsánat, én itt nem vagyok bevándorló – mondja, aminek széles taps a jutalma. Miniszterelnök-helyettes úr szerint a brüsszeli bürokraták első számú ellenségei a nemzetállamok. Amiket a migránsokkal akarnak szétverni. „Nem akarom azt, hogy az unokám fejkendős gyerekek között járjon iskolába!” – fakad ki, megint tapsol a közönség, én meg szurkolok, hogy az unokái idejében nehogy divat legyen a fejkendő.
Munkában megfáradt tekervények
A KDNP elnökétől azt is megtudjuk, nem keresztényi kötelesség a világ összes szegényének befogadása. Margitka megkönnyebbülten sóhajt.
Szó esik az ország gazdasági helyzetéről, amit röviden így lehet összefoglalni: jó. Bővebben: az ellenségeink sem vitatják gazdaságpolitikánk sikerességét.
Észreveszem, hogy miniszterelnök-helyettes úr túl rövidre kötötte a nyakkendőjét, lehet, hogy ez valami kamatvágásra utal.
És a zakóját sem gombolta be, kétség sem férhet hozzá, ez nem a migránsok iránti nyitottság szimbóluma. A mögöttem ülő férfi hangosan horkol. Nyilván nem a tiszteletlenség jele, hanem a munkában megfáradt agytekervényeké.
A következő napirendi pont a politikai helyzet. Margitka most már egyszerre nézhet MSZP-ügynöknek és Fidesz-hívőnek, kis bajuszkája alól ugyanis rám mosolyog. Lehet, hogy a fórum után megiszunk valami édeset? – kérdezi a tekintetével. Nincs az az isten! – sugallom.
Felírom, hogy a szellemi forrásvidéket nem szabad elveszteni. Ezúton üzenem Margitkának, hogy a józan észt sem! Aztán miniszterelnök-helyettes úr megszólítja a jelen lévő MSZP-seket. Szerinte a szocialisták legnagyobb blöffje az, hogy szocialistának nevezik magukat, miközben liberálisok, és a legkeményebb kapitalizmusban érdekeltek. „Tolvajok!” – mondja forradalmi arckifejezéssel szomszédom, Margitka néni szomszédja.
Egy óra tizennégy perce tart a lakossági fórum, a legkevésbé elszántak eddig bírták: egymás után öten is lelépnek.
Nincs kedvem végigböngészni a tévéműsort, de szerintem valami sorozat kezdődhet. Ja, ÉNB!
Fiúk vagy lányok
A kedvencem az a gondosan dauerolt néni, aki nem egyből lép le, hanem az ajtó mellett még ácsorog kicsit, tetszik látni Semjén úr, itt vagyok, csak kijöttem, mert innen jobban látom magát, aztán, amikor miniszterelnök-helyettes úr a másik irányba néz, akkor huss, de olyan gyorsan, hogy egy 15 éves atléta is megirigyelhetné.
Semjén miniszterelnök-helyettes úr közben egyebek mellett azt is megállapítja, amikor az LMP-t tünteti ki megszólításával, hogy „ők nem tudják, hogy fiúk, vagy lányok”. Az is elhangzik, hogy az ellenzék képtelen az ország vezetésére. Meg az, hogy a Fidesz–KDNP-n kívül senki más nem képes az országot vezetni. Az ellenzéki pártok nagyobb távolságra vannak egymástól, mint bármelyikük a Fidesz–KDNP-től, így ellenzékről beszélni nem is nagyon van értelme.
Semjén Zsolt legvégül szót ejt Simon Tiborról is. Miniszterelnök-helyettes úr azt mondja,
az a jó egy városnak, ha olyan vezetője van, aki szót tud érteni az adott aktuális kormánnyal
(meg a megyével, kormányhivatallal), pályázatokat tud beadni, és lobbizni is tud a forrásokért. Vastaps.
Köszönjük, köszönjük, köszönjük
Lehet kérdezni. Az első kérdező egy ősz úr, a legelső sorból. Nem kérdez semmit, hanem megköszöni a csokot, a magyar igazolványt, „köszönöm, hogy visszaadta a hitüket” – utal a határon túli magyarokra –, valamint még néhány dolgot.
A második kérdező, egy koros asszony sem kérdez semmit. Viszont három nyugtatót kellett bevennie, hogy el tudjon jönni. Az ötvenhatos hősöknek emléket állító December 8. téren valakik vörös csillagos plakátot (?) raktak ki, ezért ilyen feldúlt. És hát mindenki szavazzon Simon Tiborra!
A polisz irányítása
A harmadik kérdező – egy fehér bajuszú úr – a változatosság kedvéért nem kérdez, hanem szaval. Rosszul hallom. Valami olyasmit is mond, hogy
mentsük meg a migránsoktól országunkat, ezt a kincset.
Semjén Zsolt válaszában kifejti, Platón volt az emberiség legnagyobb gondolkodója. Aki ezt mondta: „Ha a bölcs és becsületes emberek lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz, a város életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.”
Fergeteges taps. Eddig csak átutazóban jártam Salgótarjánban, de többen is a hátamat lapogatják elmenőben. Mint ahogy egymásét is. Barátok közt, már az ÉNB után. Apropó: lehet, hogy ezért léptek le néhányan? Arra készülök, hogy megkérdezek egy távozót arról, hogy tetszett neki a rendezvény, de nem kell. Odajön hozzám egy vadidegen fickó, és kérdés nélkül mondja: óriási volt, nagyszerű! És lapogat.