Most sem kíméli Magyarországot a történelem

A földművelés nem nagyon került szóba a Földművelésügyi Minisztérium március 15-i ünnepségén, amelyet március 16-án tartottak. A történelem és a politika annál inkább. Függetlenség, elnyomás, idegenek vélelmezett jogai. 

Batthyány Lajos is megmondta: „A saját utamat járom”. A földművelésügyi miniszter szerint nekünk is ez a dolgunk. „Erős magyar államra van szükség. Ez ad keretet az életnek, erre tudjuk alapítani a jövőt. Ami szerintem méltó folytatása lesz a ’48-ban történteknek” – mondja Fazekas Sándor, de azt nem tette hozzá, hogy melyik évszázadra gondol.

Fazekas Sándor a 2013-as forradalmi díszletek között Forrás: MTI/Soós Lajos

15-e másnapja

Március 16-án délelőtt huszárok őrzik a Földművelésügyi Minisztérium díszterme előtti állófogadást. Feszesen állnak az egyenruhában, egy 70 körüli férfi mosolyogva magyaráz nekik a hitelességről. Odabent pogácsák vannak az asztalokon, és hosszú sor áll a kávéautomatához. A férfiak nagy része öltönyben van (néhányan régi katonai zubbonyban), a hölgyek pedig kosztümben (de akad köztük olyan, akinek a nadrágja mintha krokodilbőrből lenne).

Kokárda van mindenkin. A minisztérium ugyanis egynapos udvariassági késéssel tartja meg március 15-i ünnepét. A pogácsa felett megy a beszélgetés. „Én voltam katona.” „Hívd vissza. Arról a budakalászi földről van szó.” „Hogy néz ki a kokárdád? Te vén kecske?” „Igenis voltam.” „Nem én hordom fordítva, hanem mindenki más.” „Sosem felejtem el, amikor megkaptam a behívómat. Jött a postás, és tudtam, hogy mi van nála.”

Forrás: MTI/Soós Lajos

Rock 'n' roll

Odabent a díszteremben a Nemzeti dal rockosított verziója szól. Az énekes részek lassúak és szimfonikus zene szól alattuk, de

a szólónál bezúz a zene,

és rendesen teker a gitáros. A kivetítőn lobogás közben merevedett meg a magyar zászló. Előtte egy Kossuth-idézet. A márványoszlopok között és a neonlámpák alatt szép lassan mindenki helyet foglal. A legtöbb székre kis névcetlit ragasztottak, nem volt mindegy, hogy ki hova ül.

Abban még semmi meglepő sincs, hogy az egyik szervező hölgy nem tudja a wifikódot. Annál érdekesebb az „akkor ki tudja?” kérdésre adott válasz.

Senki!”

A vendégek és a vendég wifi tehát nem találnak egymásra.

Mint a suliban

Van egy kis iskolaiünnepség-érzete a rendezvénynek. Egy fegyelmezett, szigorú, középkorú hölgy lép a mikrofon mögé, és részleges névsorolvasást tart. Kiszúrta ugyanis, hogy vannak üres székek. Három nevet olvas fel, és miután az illetők jelentkeztek, megkéri őket, hogy üljenek a helyükre. A hölgy elmondja a napirendet. Nem túl izgalmas, többfelé is beindul a susmus. „Kérem szépen, figyeljünk! Jó?”

A sarokban áll egy zenekar, de amikor megszólal a zene, felvételről teszi. Népzene és rock elegye szól megint, a gitár-basszus-dob trióra hegedű játszik rá. A szigorú hölgy megkéri az embereket, hogy szedjék le a székeikről a nevükkel ellátott cetliket. Szót fogadnak.

A nagy Ho-ho-ho-hozz reá víg esztendőt

Fazekas 10 fős kíséret élén, az „Add nekem a szívedet” kezdetű dalra (még mindig csak felvétel) vonul be. A miniszter és kísérete az első sorban foglal helyet. Hangos trombitaszó következik (még ez sem élő), majd a vártnál kicsit totyogósabban bevonul négy huszár, és feszes vigyázzba vágják magukat a színpad mellett.

Egy kedvesebb hölgy lép a mikrofon mögé, és szeretettel köszönti az embereket. A kiszenekar (hegedű, nagybőgő stb.) végre előjön a sarokból. Elénekeljük a Himnuszt. A közepére kerül egy kis akaratlan „Ho-ho”-zás, amikor jönne a „Hozz reá víg esztendőt”, mert a zenekar nagyon lassan játszik.

Hogy a magyarság megmaradjon

Fazekas a ’48-as világra szóló magyar tündöklésről beszél, meg arról, hogy március 15-ének mindig van aktualitása az aktuális jelenben. Utána hősökről és csatákról beszél. Olyan kifejezéseket használ, mint a magyarság végvidéke, a nemzeti megtartó erő, a történelem folytonossága vagy ősapáink szelleme.

„Amikor nem lehetett már tovább tűrni, amikor a haza veszélyben forgott, akkor a magyar nép összefogott” – tér a lényegre a miniszter. Most sem kíméli Magyarországot a történelem, főleg a népvándorlás miatt, amivel egyébként az ország a történelem folyamán már többször is megküzdött (például Szent László idején) – tudjuk meg.

Függetlenség, elnyomás és idegenek vélelmezett jogai miatt kell küzdenünk.”

Kiderül: azért van szükség önálló magyar politikára, hogy a magyarság megmaradjon a világban.

Fazekas történelmi párhuzamokat vont Fotó: Marton Szilvia - Origo

A díjak

Fazekas leül, megtapsolják, majd a mikrofonnál a kedves hölgy megkéri, hogy fáradjon a színpadra, hogy átadja a díjakat. Sokan kapnak elismerést a földművelésügyi minisztertől. Van, akinek sok köze van a földműveléshez (agrárkutatási központ gyümölcskutatója, a minisztérium nyugalmazott tanácsadója), van akinek mérsékelt (erdész, zrt.-elnök, polgármester), és van akinek semmi (hittantanár).