Magyarországból is kapnak egy szeletet

Mojzek Stefánia Habodász István

Nemzetközi Színházi Műhely nyílt Kaposváron, a kurzuson 6 ország több mint 90 színész és rendező szakos felsőoktatási hallgatója vesz részt. A színésztábor július elsején kezdődött és tíz napig tart.

Ötödik alkalommal rendezik meg Vidnyánszky Attila vezetésével a Kaposvári Egyetemen a kurzust, ahol a művészeti kar tanulói mellett Oroszországból a Moszkvai Művész Színház, Spanyolországból a Valladolidi Művészeti Főiskola, Macedóniából a Szkopjei Színművészeti Akadémia, Grúziából a Sota Rusztaveli Grúz Állami Színház- és Filmművészeti Egyetem, továbbá a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem diákjai tanulhatnak. A hallgatók fizikai, koncentrációs, pszichikai tréningeken vesznek részt, tanulnak hangképzést, különböző mozgáselemeket is. Július 9-én pedig a csoportok – amelyek különböző nemzetiségű diákokból állnak – bemutatnak egy-egy 20-30 perces előadást, Shakespeare Szentivánéji álomja alapján.

Nézze meg, milyenek a tréningek a táborban!

A diákok szerint a színház a közös nyelv

Mojzek Stefánia és Habodász István most fejezte be a második évadot a kaposvári egyetemen. Harmadik alkalommal vesznek részt a táborban. Azt mondják,

az a legérdekesebb, hogy mindannyian más kultúrából érkeztek, így természetesen a színészet, a színházi elképzelések is mások.

A tábor végén viszont mindannyian bemutatnak egy-egy előadást, ami ugyanarról szól: a színészetről és a színházról. Rengeteget tanulnak a külföldi diákoktól, és azt remélik, hogy ők is tanulnak a magyar fiataloktól. Velük most orosz, grúz és macedón tanárok foglalkoznak, de több órájuk van Vidnyánszky Attilával is.

Mojzek Stefánia Habodász István Fotó: Talán Csaba

„A grúzokról sokan azt gondolhatják, hogy nagyon fegyelmezettek, pedig ez egyáltalán nincs így" – mondja Habodász István, aki szerint éppen a grúzok hozzák az idén a lazaságot, a szabadságot a táborba. Az oroszoknál azt vették észre, hogy a tökéletességre törekszenek. A fegyelem és a koncentráció, amit az oroszok képviselnek – és ez példaértékű.

„Koncentráltan, csapatként dolgoznak, mindenhová pontosan érkeznek, nagyon fegyelmezettek"

– mondta Mojzek Stefánia. Mindketten hangsúlyozták, hogy a diákok tiszteletben tartják egymást, a cél az, hogy jól érezzék magukat és hogy tanuljanak.

Mojzek Stefánia Habodász István Fotó: Talán Csaba

Az angol a közös alapnyelv, de sokan nem tudnak angolul, így vagy egymásnak fordítanak oroszról angolra, aztán angolról magyarra, vagy spanyolról angolra, de ha ez sem megy, akkor a színház nyelvén értik meg egymást: mutogatnak, eljátsszák azt, amit mondani szeretnének. Azt mondják: végeredményben a diákoknál a színház a közös nyelv.

Vidnyánszky Attila: „Elhelyezzük magunkat az európai színi iskolák térképén."

A műhely szakmai vezetője, a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese, a Nemzeti Színház igazgatója azt mondja, csaknem száz diák érkezett az idei táborba. Az oroszok ötödik alkalommal jöttek, másodszor vannak itt a spanyolok és a macedónok és először a grúzok. Marosvásárhelyről pedig két diák érkezett.

Vidnyánszky Attila Fotó: Talán Csaba

Öt évvel ezelőtt, amikor elindították a tábort, az volt a cél, hogy megismerjék, hol áll a magyar színi iskola az európai iskolák térképén. „

Ha csak itthon, Magyarországon fortyogunk magunkban, kitalálunk dolgokat, talán még el is hiszünk – vagy elhitetünk magunkról – bizonyos dolgokat, az nem biztos, hogy valós képet mutat"

– mondta Vidnyánszky Attila. Szerinte csak akkor derül ki az igazság, ha megmérettetik magukat más országok iskoláival – így tudhatják meg, hogy hol áll a kaposvári egyetem a többihez viszonyítva. Ezen kívül egy életre szóló élmény a diákoknak a tábor. A moszkvai diákok eddig minden évben eljöttek Kaposvárra, de minden kaposvári osztály volt Moszkvában is. Megnézték a moszkvai színházat, láttak orosz előadásokat. Jövőre a grúziai diákfesztiválra utaznak a kaposvári hallgatók. Ősszel spanyol rendezők érkeznek a Nemzeti Színházba.

A kaposvári színésztáborban öt nyelven próbálnak, tréningeznek a hallgatók, és az előadások is több nyelvűek lesznek – de a színház nyelve összekovácsolja őket.

Az igazgató szerint a tábor azért is fontos, mert az ide érkező külföldiek kapnak Magyarországból is egy szeletet: elvitték őket a Balatonhoz, elutaztak Budapestre és megnézték a Nemzeti Színházat, de minden évben magyar táncházat is rendeznek azalatt a 10 nap alatt, amíg tart a kurzus.

Vidnyánszky Attila Fotó: Talán Csaba

Vidnyánszky Attila azt mondta az Origo-nak, hogy minden iskolának vannak sajátosságai. A legerősebbek – szerinte – az orosz iskolák. A magyar színi iskola is nagyon jó a nemzetközi összehasonlításban. Ahogy az igazgató mondta: szeretik őket a külföldi rendezők és diákok. Ez abból is érezhető, hogy az orosz, grúz, macedón, olasz, spanyol színi iskolák áldoznak arra, hogy a diákjaik eljöhessenek Magyarországra tanulni.

Ilja Bocsernyikovsz: „A magyar diákoknak valamiféle földből eredő energiájuk van."

A Moszkvai Művész Színház iskola rendezője eddig minden évben itt volt a táborban. Azt mondta: nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy már ötödik alkalommal vehet részt a táborban.

„A színészhallgatók olyanná válnak egy idő után, mintha a saját gyerekeim lennének. Megérkezünk az első napon, megismerkedünk, aztán születik egy-egy előadás, a közös gondolatok, a humor és a közös tapasztalat szinte egy családdá formálja a csoportokat."

– mondta Ilja Bocsernyikovsz.

Ilja Bocsernyikovsz Fotó: Talán Csaba

Természetesen vannak nemzetiségi eltérések - hangsúlyozta a rendező. Nem arról van szó, hogy valaki jobb színész, valaki pedig rosszabb, hanem inkább a nemzetiségi specifikumok mutatkoznak meg. A színészhallgatók országának történelme, klímája, nyelve, környezete sajátos nyomot hagy az ember mentalitásán – és ez a színészetben is megmutatkozik. De szerinte a színház egy közös nyelv, amely minden nemzetet összeköt. Ha ugyanezek a nemzetiségű emberek egy másik helyen találkoznának, nem biztos, hogy ilyen könnyen megtalálnák a közös nyelvet. Bocsernyikovsz szerint

a grúzok lobbanékonyak, a spanyolok szenvedélyesek, az oroszok fegyelmezettek, a magyarok pedig tele vannak érzelemmel. Azt mondta: a magyar színi hallgatókban valamiféle földből eredő energia van, nagyon biztosan állnak a lábukon, valahonnan egészen mélyről jön a hangjuk.

De ha mindenki egyszerre felmegy a színpadra, ezek a különbségek eltűnnek. Csak a színészettel, a színházzal foglalkoznak – átlépnek egy másik létformába.

Ilja Bocsernyikovsz Fotó: Talán Csaba

Az orosz rendező azt is hangsúlyozta, hogy nemcsak a diákok tanulhatnak itt egymástól, de a tanárok is tanulhatnak a diákoktól. „Ez egy olyan szakma, amelyben az a szó, hogy tanítani, meglehetősen kényes" – mondta. Soha nem tanításról van szó szerinte, hanem inkább tapasztalatcseréről. „Ha valami olyan dolog csinálnak a diákok, amely engem gazdagít, akkor én is több leszek és át tudom venni" – emelte ki Ilja Bocsernyikovsz.