Kevésen múlt, hogy lezárják a rakpartot az árvíz miatt

Az utóbbi húsz évben a magyarországi folyókon 14 helyen dőlt meg a rekord vízállás - mondja Láng István az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese. A szakember szerint emögött a szélsőséges időjárás áll. Azt is mondja: az elmúlt években arra fókuszáltak, hogy az árvízekre a korábbinál hamarabb föl tudjanak készülni. 

Szinte minden hétre jut egy nagyobb vihar. A sok eső hogyan alakítja a magyarországi folyók vízállását?

Az idei évben nagy szerencsénk volt, ezeknek a nagy csapadékoknak többnyire csak lokális hatása volt, összességében a folyók vízállása nagyon kiegyensúlyozott.

Pont most beszéltem egy dunai hajóskapitánnyal, aki nagyon örült, mert egész évben nagyon nyugodtan hajózhatott. Magas volt ugyan a víz állása, de nem volt árvíz.

Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese Fotó: Adrián Zoltán - Origo

2013-ban volt legutóbb nagyon magas a Duna vízállása, akkor több helyen le kellett zárni az alsó rakpartot. A lezárás idén fel sem merült?

De, idén is

kis híján le kellett zárni a budapesti rakpartot, de végül alatta maradt 30-40 centiméterrel a vízszint.

Az utóbbi húsz évben a különböző hazai folyókon 14 helyen dőlt meg a rekord vízállás, ez jól mutatja, hogy az időjárás változásnak van egy szélsőséges hatása. A legutolsó, ami nagyon veszélyes volt és nagyon nehéz volt a védekezés, az a Murán volt 2014-ben, ahol olyan gyorsan jött az árvíz, hogy a reggeli előrejelzéshez képest 70 centimétert emelkedett. Aki rakott már homokzsákot árvíz előtt kapkodva, az tudja, hogy ez mit jelent. Ez volt életem legnehezebb árvize.

Kölnben nemrég nagy áradás volt, fesztiválok maradtak el. Minek köszönhető, hogy Magyarországot elkerülte a nagyobb árvíz?

A felhők nem mindegy, hogy hol engedik el a csapadékot. Nekünk ebben szerencsénk volt, általában más vízgyűjtőkben koncentrálódott a csapadék, vagy nálunk csak annyi esett, ami nem okozott árvizet. De azt hangsúlyozni kell, hogy

katasztrofális hatások voltak, főleg kis falukban, ahol nem lehetett előre kiszámítani, hogy mi fog történni.

Például Németországban, egy kis folyó 150 centiméteres magasságából 500 centiméteres lett. Ezek úgynevezett villámárvizek, amik kisebb területeket érintenek, de sokkal kevesebb idő van védekezni, mert a csapadék rögtön ott van a település nyakán. Az idei évben szerencsénk volt Magyarországon, alig volt árvízi védekezés, annak ellenére, hogy sok víz jött le a Dunán.

A víz állása azonban rendszeresen volt a közepesnél magasabb.

Most is egyébként volt egy első fok közeli vízállás, és a közeljövőben is jön egy hasonló az előrejelzés szerint.

Mire lehet számítani ezen felül számítani a következő időszakban?

Mi a nagyobb folyóknál átlagosan tíz napra látunk előre. De a Dunánál Szigetközben például három napra tudjuk előre megmondani nagy biztonsággal, hogy mi fog történni. Mohácsnál tíz napos előnyünk van. A Tiszánál is hasonló a helyzet, de például Tiszabecsnél, ahol a Tisza belép az országba, csak tizenöt óra előnyünk van. Szegeden több hétre látunk előre. Ez azért nagyon fontos, mert önmagában csak töltéseket építeni, nagyon drága. Ezért

az elmúlt években arra fókuszáltunk, hogy a nemszerkezeti módszereket, az előrejelzést, az informatika alkalmazását, az információáramlással kapcsolatos beruházásokat helyeztük előtérbe, ezáltal jobban látunk előre

és gyorsabbá vált a szervezetünk, így van időnk, pontosabban egy kicsit több időnk van felkészülni az árvízre.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az utóbbi években az árvizeknél a leginkább homokzsákokkal védekeztek. Ez azonban nem kis munka, a homokot a helyszínre vinni, bezsákolni, aztán kiüríteni, elvinni. Vannak tervek, hogy más módszert alkalmazzanak?

Egyelőre még mindig ez válik be a legjobban. A hosszú védvonalakon, ahol a vízügyi igazgatóságok védekeznek - Magyarországon 4000 km elsőrendű árvízvédelmi töltés van -, gondolni kell arra, hogy, ha kiépítek egy töltést, azután még jöhet egy nagyobb árhullám, és gondolni kell arra is, hogy a gépkocsi közlekedésnek el kell férnie. Általában ezek az ideiglenes mobilgátak mind a két feltételnek nem felelnek meg. Nem lehet magasítani a felfújható gátakat, illetve, ha felteszünk egy felfújható gátat, a töltés tetejére, akkor nem fog elférni az autó, ami szállítja a személyzetet és az eszközt a védekezéshez. Egyelőre az állásfoglalásunk az, hogy, amíg nem jönnek újabb technológiák, addig nem ezt a módszert alkalmazzunk. Azonban

azokon a területeken – elsősorban Szentendrét említeném -, ahol kisebb szakaszon önkormányzati védekezések folynak, ott nagyon jó technológia a mobilgát.

Hozzáteszem, Szentendre új mobilgátja 2013-ban megkapta a nagy árvizet és kiválóan vizsgázott.

Azt mondja, hogy egyelőre marad a zsák. Mi válthatja fel később?

Vannak olyan technológiák, hogy például fóliát lehet behúzni a földgátba, ezáltal a szivárgási hibák száz százalékig kiküszöbölhetőek. Nyilván ezt száraz időben kell megcsinálni, nem árvíz közben, de ezek olyan technológiák, amelyek a gátaknak a gyakori hibáit – például a keresztmetszeti hibát, vagy, hogy egy klasszikust említsek az ürgelyukat – ezek a fóliák kiválóan ki tudják küszöbölni. Ennek a rendszernek a kísérleti próbáját éppen most, augusztusban tervezzük.

Említette a Szentendrei gátat, amelyhez hasonló a Római parton is készülhet. Egyeztetnek a fővárossal?

A főváros tőlünk általában szakmai állásfoglalást kér, természetesen ennek igyekszünk is megfelelni. Egy mérnöki munka előtt áll a főváros, szerintem – és ezt szakmai szemmel mondom -, ezt meg lehet csinálni.

Most a főváros úgy döntött, hogy egy nyomvonalon megépíti a mobilgátat, mi olyan segítségeket tudunk nyújtani, hogy a nyomvonal megfelelő helyen épült-e, a gát bírja-e majd a terhelést.

Most azt várjuk, hogy a tervező elkészítse a részletes tervet, amennyiben pedig kikéri a főváros a véleményünket, azt nyílván meg fogjuk adni.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az idei árvíz jelentette nagyobb problémát a mezőgazdaságnak?

A vízgazdálkodást négy ponton kell vizsgálni, ebből az árvíz csak egyet tesz ki. A másik három: a belvíz, a vízkészletek fenntartása, megóvása, és az aszály. Nagyobb aszály ugyan nem volt idén, de azt látni kell, hogy mondjuk,

míg egy nagy dunai árvízvédekezés 50-70 milliárd forintba kerülhet, addig előfordultak olyan aszályok, amelyek 400 milliárdos kárt eredményeztek.

A vízgazdálkodás egyik legnagyobb kihívása most az, hogy az aszályt, mint szélsőséget ki tudjuk egyenlíteni. Tulajdonképpen a vízkészlet gazdálkodás arról szól, hogy van egy vízkészletünk – és Magyarországnak nem kevés vize van – ami térben és időben – mondjuk így – nincs a helyén. Ha öntözni kellene, a folyóban van, mikor árvíz van, akkor nem meg nem tudjuk hol tárolni.

Nagy feladata a vízkészlet gazdálkodásnak, hogy a vizet folyamatosan elérhetővé tegye.

Ennek az élharcosa most a mezőgazdasági öntözés, amely kompenzálni tudja az aszálykárokat. Ez egy előremutató kormányprogram, az öntözött területeket százezerről négyszázezerre kívánják növelni, és ez azt a munkát, feladatot adja nekünk, hogy ezeket a vízkészleteket a csatornarendszeren keresztül tegyük elérhetővé. Ha a 400 milliárdos aszálykárt lecsökkentjük 50 milliárdra, akkor a megmaradt pénzből olyan tározókat is lehetne építeni, amelyek csökkentik az árvízveszélyt, és kiegyenlítik a vízszolgáltatást.