Szellemileg is új életet lehelnének a régi kastélyokba

2016.08.19. 18:25

A Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram célja, hogy minden rétegében, hogy egy korszerű, 21. századi, fenntartható műemlékhasználat valósuljon meg – mondta az Origónak Virág Zsolt, a kastélyprogramért felelős új miniszteri biztos. Arról is beszélt, hogy az épületek múltját a történetmesélés, az anekdoták mentén is megismerhessék a látogatók.

  • Virág Zsolt, a kastélyprogramért felelős új miniszteri biztos az Origónak adott interjújában arról beszélt, hogy nemcsak az épületek felújítása, hanem az újjászületése a cél
  • Az állami költségvetés rovására nem lehet minden épületet felújítani
  • Fontos, hogy az épületek múltját a történetmesélés, az anekdoták mentén is megismerhessék a látogatók
  • Virág szerint a kastélyoknál, kúriáknál lévő ajándékboltok fejlesztése a helyi gazdaságot is erősítheti 

A nemzeti kastélyprogram keretében 2020-ig 35 helyszínt - 15 kulturális-turisztikai és 20 egyéb műemléki épületet - újítanak fel összesen 43,8 milliárd forintból, amiből 33,8 milliárd forint EU-s forrás, 9,9 milliárd forint pedig hazai költségvetési támogatás. Miniszteri biztosként felülvizsgálná-e ezeket a számokat?

Az eddigi fejlesztési koncepciók alapos és gyors áttekintése után lehet majd arról beszélni, hogy szükségesek-e változtatások, vagy az esetlegesen felmerülő új turisztikai, művészettörténeti vagy például szolgáltatás-értékesítési szempontok az egyes kastély- és várfejlesztések részletes kidolgozása során beépíthetők a projektekbe.

A legfontosabb cél, hogy a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram a műemlék-helyreállítás és az örökségmegőrzés alapvető szempontjai mellett egységes, Európában is unikális, jól értékesíthető turisztikai termékcsomag legyen, az egyes vonzerők hozzájáruljanak a kistérség gazdaságának az élénkítéséhez, munkahelyeket teremtsenek, hozzájáruljanak a vidékfejlesztési célokhoz, és úgynevezett multiplikatív hatással is bírjanak, azaz a környező kis- és középvállalkozásoknak is érdemes legyen rácsatlakozni külső szolgáltatóként az EU-s és hazai forrásból turisztikai vonzerővé fejlesztett, korábban romos és kihasználatlan kastélyok szolgáltatási struktúrájára.

Dr. Virág Zsolt jogász–művészettörténész
Magyar Kastélylexikon-sorozata megyénkénti bontásban dolgozza fel az ország valamennyi kastélyát és kúriáját, az eddigi 11 kötetben 2466 épület került bemutatásra. Részt vett többek között a keszthelyi Festetics-kastély, a gyulai Almásy-kastély, a hajósi érseki kastély, az egervári Nádasdy-várkastély, a fertőd–eszterházai Esterházy-kastély, az edelényi L'Huillier–Coburg-kastély, a regéci vár, a pannonhalmi főapátság, a zirci apátság, az egri érseki palota, a pécsi püspökség, a mátraverebély–szentkúti Nemzeti Kegyhely és a máriagyűdi kegyhely műemléki ingatlanfejlesztésében, turisztikai vonzerővé alakításában. 2016. szeptember 1-től a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztos.

Az utóbbi szempontok a hátrányos helyzetű vagy a turisztikai attrakciókat ezidáig nélkülöző térségekben különösen fontosak. Az eddigi fejlesztéseink során komoly súlyt helyeztünk arra, hogy a kastélyokban, várakban elérhető történeti és művészettörténeti tartalmak a nem formális oktatás keretében is jól hasznosuljanak, a történelmi helyszíneken a kérdőíves felméréseink alapján jóval hatékonyabb, és persze élményszerűbb az információátadás és -feldolgozás. A 21. század tízes éveiben a kastélyok és a várak „használatának" módja is megváltozott, jó fejlesztési koncepció esetén egyre inkább közösségi térként is szolgálnak, amely ha a vendég jól érzi magát benne, jelentősen nyújtja a tartózkodási időt, és növeli azt a bevételt, amelyekből a műemlékek fenntarthatók.

Virág Zsolt: A kastélyparkok a pihenést, a rekreációt is szolgálják.Fotó: Szabó Gábor - Origo

A kastélyok és a szervesen hozzájuk tartozó kastélyparkok a pihenést, a rekreációt is szolgálják. Ezen épületek a megépítésüktől kezdve reprezentációs célt is szolgáltak, ezen funkció a mai kornak megfelelő, magánszemélyek, cégek, egyesületek, önkormányzatok által egyaránt elérhető kiaknázása szintén az épület fenntartására fordítható bevételt generál. Hogy az egyik legnépszerűbb magánjellegű hasznosítást említsem, esküvői fotózásokból a nyári hétvégéken a belépőjegyekéhez hasonló nagyságrendű összeg érkezik be a kastélyok pénztárába. Végül a helyi identitáserősítést emelném még ki, hiszen egy-egy vár vagy kastély szinte mindig az adott település egyik jelképe, szimbolikus értékű helyszín, különleges helyet foglal el a helyi köztudatban, ezért fontos, hogy a helyi közösség is magáénak érezze mind a műemléket, mind az abban megvalósult fejlesztést.

Miniszteri biztosként mik a prioritásai?

Az, hogy a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram az előbb említett összetett célrendszert szolgálja minden rétegében, hogy egy korszerű, 21. századi, fenntartható műemlékhasználat valósuljon meg. Ne csak az épületek felújítása, hanem az újjászületése valósuljon meg, megtörténjen a fizikai rehabilitációjuk mellett a szellemi rehabilitációjuk is. A várak, majd a kastélyok évszázadokon keresztül a magyar és az európai kultúra „fellegvárai" voltak, most a 21. századi igényeknek megfelelően újraértelmezett formában visszakapják ezt a szerepüket, azt a formát kell megtalálni, hogy ez a szerep jól illeszkedjen az épületek műemléki adottságaihoz.

Fontos, hogy hiteles, ugyanakkor friss és interaktív kiállítási tartalom fogadja az épületbe látogatókat.
A Nemzeti Kastély- és Várprogramban értékmegőrzés történik tartós megoldásokkal. A komplex funkciót betöltő, többféle bevételi forrásra támaszkodó objektumok egy egységes rendszerbe foglalt láncot alkotnak majd, egységes, nyugat-európai színvonalú turisztikai desztinációként.

Fontos, hogy a program az ország egész területét lefedje, és a művészettörténeti szempontból legszínvonalasabb épületek szerepeljenek benne, hiszen nemzetközi szintre emelve ez a kastély- és várlánc lesz a magyar épített örökség egyik legfontosabb megjelenítője. A bécsi udvarhoz földrajzilag közelebb eső nyugat-dunántúli területeken általában nívósabb épületeket emeltek, de például Ybl Miklós tervezett kastélyt a Wenckheim családnak a Békés vármegyei Ókígyósra, mai nevén Szabadkígyósra is.

„Fontos a kiállítások minősége is”Fotó: Szabó Gábor - Origo

A kastélyok látogatószámát jelentősen meghatározza, hogy milyen tartalmú és színvonalú kiállítások létesülnek benne. Ezek esetében gyakran a kastélyfejlesztés egy kelet-közép-európai módját kell választani, mivel az ismert történelmi okok miatt a tárgyi örökség, a berendezési tárgyak szinte teljes egészében megsemmisültek Magyarországon. Így a szükségből erényt kovácsolva a programalkotás során egy teljesen más irányból lehet az attrakciót felépíteni, mégpedig az épület múltjában „mélyfúrást" végezve, és az onnan felszínre hozott hiteles, sokrétű, ugyanakkor igen érdekes adatmennyiséget felhasználni a tartalomfejlesztéshez.

Ebbe az előkészítő munkába a falszövet, a régészeti, a restaurátori, a levéltári, a tervtári, a köz- és a magángyűjteményekben végzett kutatások egyaránt beletartoznak, és az egykori birtokos családok leszármazottai is sokrétű adatokat tudnak adni. Az így összeállt adathalmaz kreatív és közérthető feldolgozásával áll össze egy olyan kiállítás, amely valóban érdekli a látogatókat, nem csak átrohannak rajta. Fontos, hogy a kiállításnak olyan grafikai arculata és olyan atmoszférája legyen, amellyel a vendégek azonosulni tudnak. A kérdőíves felmérések alapján napjainkban az egykor a kastélyokban, várakban zajlott életmóddal kapcsolatos információk érdeklik legjobban a turistákat, valamint az épületek egykori „üzemszerű" működése, sőt, nem csak a főúri család kiemelkedő tagjaira, a nemesi família hétköznapjaira és ünnepeire, hanem a személyzet minden rendű és rangú tagjának a mindennapi feladatára is kíváncsiak.

Fontos, hogy az épületek múltját a történetmesélés, az anekdoták mentén is megismerhessék a látogatók. Kiemelt szerepe lesz annak, hogy minden helyszínen bemutatásra kerüljenek az egykori birtokos család vagy családok egymást váltó generációi, mintegy megelevenedjenek a történelemkönyvekből ismert Esterházy, Batthyány, Festetics, Széchenyi, Károlyi, Nádasdy vagy Wenckheim családok tagjai.

Egy kastélylánc vagy várlánc esetében amellett, hogy van egy egységes felépítése és egységes grafikai arculata, valamint minden helyszínen elérhető sztenderd szolgáltatási csomagja, amely alapján a vendég tudja, mire számíthat, a kiállítási tematika ugyanakkor minden helyszínen egyedi jellemzőkkel kell bírjon, hogy az egykori magyar kastély- és várélet minden rétege bemutatásra tudjon kerülni, és persze több tucatnyi egy kaptafára készült kiállítás a harmadik-negyedik meglátogatott helyszínen már kevés érdeklődést váltana ki, ami a bevételekben is megmutatkozna.

A kastélyok rezsiköltségét is csökkenteni kellFotó: Szabó Gábor - Origo

A kevés fennmaradt eredeti műtárgy, valamint a hatékonyabb és élményszerűbb ismeretátadás miatt is fontos az interaktív és multimédiás eszközök használata és kiállításokba építése. Így be lehet például mutatni kellő mennyiségű régészeti és művészettörténeti kutatási adat rendelkezésre állása esetén az épületek kinézetét különböző építési korszakokban, virtuális túrát lehet tenni a kiterjesztett valóság alkalmazásával a műemlék falai között különböző korszakokban, vagy például holoprojektoros vetítéssel láthatóvá válik egy makettben, hogy az épület egyes helyiségei milyen célt szolgáltak, milyen tevékenységet végeztek ott egykor. A kastély vagy vár látogatási útvonalának végigjárására a hagyományos idegenvezetés mellett lehetőség nyílik többnyelvű táblagépes, azaz tabletes vagy visualguide-os eszköz segítségével is.

A most zajló fejlesztések során arra kell törekedni, hogy a rezsi kiadások minél alacsonyabbak legyenek például földhő hasznosításával történő fűtéssel, energiatakarékos fényforrások beépítésével, korszerű műemlékszigetelés segítségével, míg a bevételi oldalt maximalizálni kell a korszerű kínálattal. Egy kastély és vár esetében a jegybelépő csak egy bevételi forrás, míg a műemlék speciális igényeihez is igazított rendezvényi struktúrával egy nyári hétvégén a belépőjegyek bevételénél jóval nagyobb összeg is realizálható.

A jól kitalált, a mindennapokban is használható termékekkel felszerelt ajándékbolt egyre fontosabb részévé válik a látogatóközpontoknak. Itt nyílik lehetőség a helyben termelt, a környékbeli termelőktől származó minősített termékek befogadására és értékesítésére is, amely egy évi több tízezer, gyakran több százezer látogatót vonzó látogatóközpont esetében a termelőnek is jó lehetőséget teremt. Ahogyan a kastély és a mögötte álló uradalom egykor a környező térség gazdasági szervező ereje volt, a 21. században turisztikai vonzerőként újraértelmezett formában visszakaphat egy szeletet ebből a szerepéből az egykori nemesi rezidencia.

A kastély csemegetárában, kávézójában pedig mindig sikert arat, ha például egy a mai ízlésnek is megfelelő 18. századi recept alapján készült süteményt állandó jelleggel a desszertlapján tart, vagy egyéb gasztronómiai érdekességeket kínál. Ezen fent említett bevételi lehetőségek kiaknázásával valósítható meg az a gazdasági modell, amely a kastélyok hosszú távú, legalább nullszaldós fenntartását szolgálja, ehhez persze profi és motivált menedzsment is kell.

Fontos szempont lesz a műemlékfelújításokkal párhuzamosan a leendő üzemeltető személyzet képzése is, hogy már a nyitásnál magas színvonalú vendégfogadás tudjon megvalósulni. Több régióban az eddigi projektjeink során komoly fejtörést okozott egy-egy pozíció betöltése, lévén, hogy a környékben korábban sokszor nem volt szükség olyan szaktudásra, amely egy turisztikai vonzerő működtetéséhez szükséges. Ezt mindenképpen meg kell oldani minden projekthelyszínen, mert a Kastély- és Várprogram sikerének az egyik záloga, és a rentábilis működtetés kulcsa lesz a jól képzett személyzet jelenléte.

Virág Zsolt: A kézésnek is komoly szerepe leszFotó: Szabó Gábor - Origo

A kastélyparkok szerepére külön is szeretném felhívni a figyelmet, ezek nem csak az egykori főúri lakhelyhez kapcsolódnak szervesen, a 21. században számos újszerű hasznosítási lehetőséget kínálnak, érdekes programkínálattal és jó infrastrukturális háttérrel felszerelve a helyszínen tartózkodás idejét többszörösére nyújthatják, egyfajta „történelmi szabadidőközpontként" működhetnek, és az ily módon befolyó bevétel fillérei mind-mind a kastély fenntartását szolgálhatják.

Az örökségturizmus szerencsére jól integrálható más turisztikai ágazatokkal, a statisztikák szerint az utazási döntések meghozatala során egy-egy régió kiválasztásánál kiemelt szerepet játszik, hogy van-e ott egész napos tartalmas programot kínáló kastély vagy vár.

Nem csak a kiállítások formanyelve esetében szeretnénk innovatív megoldásokat alkalmazni, hanem például az egyre jobban elterjedő elektromos autók kiszolgálására a kastélyprogramban szereplő épületek mellé, a műemléki környezet sérelme nélkül töltőállomást telepítünk a pályázati kiírással összhangban.

A 2017-es adótervek szerint a kastélyok felújítási költségeit 31 milliárd forintig levonhatja az adóalapból a kastély tulajdonosa, bérlője, vagyonkezelője. Elég lehet-e ez az összeg?

Ez egy olyan lehetőség, amely sok romos műemlék épületnek az utolsó esélyt kínálja, különösen a hátrányos helyzetű régiókban. A mintegy ötezer épületből álló magyar kastély- és kúriaállomány, amelynek döntő többségét persze a kúriák teszik ki, jelentős része sokrétű okok miatt nem fejleszthető turisztikai vonzerővé, életszerűtlen, hogy egy megyében például kétszáz kúriakávézó legyen. A rendszerváltás óta a kisebb, 4-5 szobás kúriaépületek jelentős része visszakapta az eredeti lakófunkciót, egy-egy család életterét képezik, ily módon mintegy 60 százalékuk már felújításra került, persze egy nyugat-magyarországi megyében nagyobb a felújított kúriák aránya, mint hazánk keleti részén. Az állam ilyen szabályozással, ilyen rendelkezésekkel tudja elősegíteni a magántőke bevonását a műemlékállomány felújításába, arra sajnos nincs reális esély, hogy belátható időn belül minden ilyen jellegű épület állami forrásból felújításra tudjon kerülni.

„A teljes állami felújításra nincsen lehetőség”Fotó: Szabó Gábor - Origo

Kastélyonként és négyzetméterenként négyszázezer forintot lehet a védett emlékre fordítani. Háromszázhúszat a nem védett részére. Nem kevés-e a négyszázer forint, szakértők szerint egy jobb minőségű családi ház négyzetmétere kerül ennyibe?

Szinte pontosan ezek voltak az előző EU-s ciklus turisztikai vonzerőfejlesztési pályázataiban is a műemlékfelújításra fordítható fajlagos költség maximális összegei, amelyektől speciális körülmények, például freskórestaurálás, vagy alapozás-megerősítés esetén el lehetett térni felfelé. Ezek az összegek a gyakorlati tapasztalat alapján az úgynevezett műemléki többletköltségekkel együtt is elegendőek voltak az elmúlt években a jó színvonalú műemlékfelújításokra. Érdemes lesz persze időről időre felülvizsgálni ezeket a költségmaximumokat a változó külső körülmények fényében, ugyanakkor ilyen típusú szabályozásnál természetes, hogy megadják a felső költséghatárt.

Hogyan illeszkedik a Hauszmann-terv ehhez a kastélyfelújítási programhoz?

A Nemzeti Kastélyprogramhoz és a Nemzeti Várprogramhoz a Hauszmann-terv nem kapcsolódik, önálló programként fut.

Tervezik, hogy a kastélyprogramot a határon túli magyarok lakta területekre is kiterjesztik?

A kastélyprogram és a várprogram finanszírozását egyrészt a Széchenyi 2020 keretében kiírt európai uniós forrásokat felhasználó pályázati konstrukció, a GINOP-7.1.1-15 biztosítja, másrészt hazai forrásokat is rendelt mellé a kormány. Mivel a vonatkozó kormányhatározatok pontosan meghatározzák a két programba bevont épületek körét, és a pályázat kedvezményezettjei az állam mai területén lévő épületek lehetnek, a határon túli műemlékek ebből a keretből nem finanszírozhatók. Vannak azonban olyan határon átnyúló pályázatok, amelyeknél úgynevezett tükörprojektek keretében hazai és határon túli partnerek összefogva be tudnak nyújtani pályázatot a határ mindkét oldalán lévő műemlékek felújítására.

Virág: Az uniós források sok esetben csak a felújítások első ütemére adnak finanszírozástFotó: Szabó Gábor - Origo

Visszatérve a kastély- és várprogramos pályázatra, komoly gondot okoz, hogy az Európai Bizottság döntése alapján egy épületre maximum ötmillió euró, mintegy másfélmilliárd költhető EU-s forrásból, világörökségi területen van csak lehetőség tízmillió euró, hárommilliárd forint lehívására. Látható, hogy nagyobb épületek, különösen kastélyok esetében ezen kötöttség miatt több ütemben kell gondolkodni, ez az összeg gyakran csak az első lépésre lesz elég, az épületek egyes belső részei szerkezetkész fejlesztési területek maradnak a második ütemig.

Ugyanakkor ezen másfélmilliárdos összegből is megoldhatóak a legfontosabb műszaki problémák, például a tetőhelyreállítás, a szigetelés, a vízelvezetés, vagy a fűtési rendszer kiépítése, azaz az épület hosszú távú jövője biztosítható. Emellett ezen első fejlesztési ütemek keretében is önállóan működő turisztikai attrakciókat kell létrehozni, az adott kastély vagy vár így már ezek révén bekerül a hazai és a nemzetközi turizmus vérkeringésébe.