Ne úgy nézzen senki a fogyatékkal élőkre, mint az elhagyott kiscicákra

2016.09.05. 12:41

„Utálom ezt a félrebillentett fejű, bárgyú mosolyú magatartást a fogyatékosokkal szemben. Azt szeretném, ha a magyar fogyatékos társadalomra erőforrásként tekintenénk, hiszen azok, ráadásul több tekintetben is” – ezt mondta az Origónak Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke. Szerinte azzal, hogy vállalják és kiteljesítik magukat, erősítik a társadalmi szolidaritást, amelyre nagy szüksége van az országnak. De van bennük gazdasági potenciál is. A paralimpián tíz éremre számít, amelyből legalább egy aranyérem lehet. 

Hány éremre számítanak az idei paralimpián?

Azt mondtam a sportolóknak, hogy amikor szeptember 19-én ülünk majd a riói repülőtéren, és várjuk a hazafelé induló repülőgépet, akkor azt szeretném látni mindenkinek a tekintetében: mindent megtett, amit meg kellett és meg lehetett tenni. Ha ez éppen egy nyolcadik helyre volt elég, hát, akkor arra. Ne legyenek lesütött tekintetek, elfordított arcok. És ez legyen igaz a sportolókra és a sportvezetőkre egyaránt. A magyar parasportnak most 10 éremre van ereje, ha ezt tudjuk hozni, akkor a helyünkön leszünk. Akkor azt hozzuk, ami a nemzetközi összevetésben bennünk van. Ha ennél esetleg több érem sikerül, akkor az erőn felüli lesz.

Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke szerint tíz érem van a csapatban

Forrás: Talán Csaba

Hány aranyéremre számít?

Jó lenne, ha legalább egy arany lenne.

Hány magyar sportoló kapott kvótát az idei paralimpiára?

Negyvenhárom sportoló szerezte meg a kvótát. Eddig a sidney-i paralimpián volt a legtöbb sportolónk, akkor 54-en versenyeztek magyar színekben. Sydneyben viszont voltak csapataink, most csak egyéni kvótákat szereztünk. Abban viszont ez a rekord: negyvenhárom egyéni kvótás magyar sportoló eddig még soha nem indult paralimpián. Nagy sikernek tartom, hogy sokkal több sportágban versenyezünk: Londonban öt sportágban voltak sportolóink, most tizenkettőben lesznek. Összesen egyébként huszonhárom sportágban versenyezhetnek a paralimpián a sportolók.

Negyvenhárom sportolónk versenyez a paralimpián

Forrás: Talán Csaba

Melyik az a tizenkét sportág, amelyben a magyarok versenyeznek?

A legnagyobb delegáció az úszóké, ők tízen vannak, három fiú és hét lány. Itt bízunk a legtöbb éremben. A következő nagy delegáció a vívóké, ők hatan vannak, itt is számítunk érmekre. Szintén hatan vannak az asztaliteniszezők, nagyon örülök annak, hogy most kerekesszékes versenyzőnk és női indulónk is van. Az asztalitenisznek két verziója van a paralimpián. Az egyik, amikor kerekesszékben játszik a versenyző, a másik pedig, amikor a sérülése mellett a két lábán tud játszani. Erőemelőink is indulnak a paralimpián, ők négyen vannak. Az erőemelés felfutó sportág a paralimpiai mozgalomban, jó lenne megcsípni egy érmet. Van két látássérült dzsúdósunk, két sportlövőnk, egy evezősünk, egy biciklisünk is. Indul négy kajak-kenu versenyzőnk is, két fiú, két lány. Most először szerepel a paralimpián a kajak, és mi máris négy kvótát tudtunk szerezni. Indul egy triatlonistánk, a triatlon szintén újonc sportág, és öt atlétánk van, és egy kerekesszékes teniszezőnk is.

Hogyan készültek a sportolók a versenyre?

A felkészülésben nincs semmi különbség az ép és a parasportolók között. Ugyanúgy indulnak időszakos versenyeken, ugyanúgy edzőtáboroznak, külföldön és itthon is. A parasportolók döntő része viszont nem profi, nem a sportból él. Van munkája, reggelenként és délutánonként tud edzésekre járni. Csupán néhányan élnek a sportból közülük, többnyire klubtámogatásokból, a Gerevich-ösztöndíjból, vagy szponzorok segítik őket. Az első csapat már szeptember elsején elindult Rióba, harmadikán is indult egy csapat, majd hatodikán repül Rióba a harmadik csoport. Azért kellett így utazni, mert a sportolóknak akklimatizálódniuk kell, öt óra az időeltolódás, azt szokták mondani, hogy ahány óra az időeltérés, annyi nap alatt szokik hozzá a szervezet.

„Mindenki meg akarja mutatni, hogy mire képes, és hogy nem kevesebb a többieknél”

Forrás: Talán Csaba

Mit lehet elmondani a versenyzőkről? Lelkileg hogyan készültek a paralimpiára?

Vannak sportolóink, akiknek a fogyatékossága velük született, és vannak, akiknek szerzett fogyatékosságuk van. Akik születésük óta élnek együtt a fogyatékosságukkal, azoknál a saját elhatározásuk mellett a környezetük, a családjuk, a barátaik segítették őket abban, hogy találjanak célt, hogy ne azzal foglalkozzanak egész életükben: miért történt ez velük. Az életcél kitűzésére pedig a sport nagyon alkalmas. Akiknél önhibáján kívül vagy önhibájából történt baleset okozta a fogyatékosságot, ott azt látom, hogy azért is meg akarja mutatni, hogy mire lett volna képes, ha ép emberként éli le az életét. Ez már nem történhet meg, de azért is bebizonyítja, hogy nem kevesebb a többieknél.

Nemzetközi szinten hol áll a magyar parasport?

Ha a paralimpiai éremtáblázatot nézzük, azt látjuk, hogy Magyarország a középmezőny tetején áll. Ha összevetjük az olimpiai éremtáblázattal, annál egyelőre lejjebb vagyunk. 126 érmet szerzett a magyar parasport azóta, hogy 1972-ben először részt vettünk paralimpián.

„Elképesztő robbanáson megy keresztül a fogyatékos sport”

Forrás: Talán Csaba

Milyen a paralimpia helyzete az olimpiához képest?

A fogyatékos sport ezekben az években elképesztő robbanáson megy keresztül. Valami olyasmin, mint amin átment az 1960-as, 70-es években az olimpiai mozgalom. A Távol-Keleten, az Egyesült Államokban, Skandináviában, sok fejlődő országban nagyon sok pénz áramlik be a parasportba. Megjelentek a globális szponzorok, a riói paralimpia internetes és tévéközvetítési jogait az egész világon eladták. 176 ország vesz részt az idén a paralimpián, és egyre több új nemzet lép be.

Mi lehet ennek az oka?

Egyrészt persze a pénz: a paralimpiai sikerrel egzisztenciát lehet teremteni. A másik ok az, hogy egyre jobban civilizálódik az egész világ, egyre inkább elvárt és elfogadott, hogy a fogyatékos emberek is megtalálják a lehetőséget arra, hogy kiteljesítsék az életüket. És hát az sem lényegtelen, hogy egyre több országban képesek olyan körülményeket teremteni, hogy ez sikerüljön is.

„A fogyatékkal élő emberek közül sokan most már nem bújnak el, és nem rejtegetik a fél lábukat vagy a csonka kezüket, hanem kiállnak, és azt mondják: így is képes vagyok olyan dologra, hogy eltátod a szád”

Forrás: Talán Csaba

Menyire népszerű az emberek közében a paralimpia Magyarországon és a világban?

Szakmai partnerünk, a Századvég készített egy kutatást, amelyben azt is megkérdezték, hogy mennyire támogatnák a magyarok egy budapesti paralimpia megrendezését. A válaszadók 75,7%-a támogatná, hogy a főváros paralimpiát rendezzen. Az olimpiarendezés támogatottsága 60% fölött van, biztos vagyok benne, hogy ez is egyre feljebb kúszik majd. De azért legyünk őszinték: fogyatékos emberrel kapcsolatban ma már nagyon kínos negatív dolgot mondani. Normális társaságból durván kinézik, aki a fogyatékosokra megjegyzést tesz. Az emberek többsége – helyesen – úgy gondolkodik, hogy meg kell adnunk nekik mindent, amire szükségük van. Pénzt is, de inkább támogatást, megértést, szolidaritást. Nyilván ez is benne van a kutatás eredményében. De az is, hogy a fogyatékkal élő emberek közül sokan most már nem bújnak el, és nem rejtegetik a fél lábukat vagy a csonka kezüket, hanem ki mernek állni, és azt mondják, hogy ilyen vagyok, ezt hozta az élet, de megmutatom, hogy így is képes vagyok olyan dologra, hogy eltátod a szád. Ez pedig az ép embereknek is erőt, energiát ad, és én úgy látom, kevés dologra van ma annyira szükségünk, mint jó példákra.

Sok vita volt arról, hogy a paralimpikonok kevesebb pénzt kapnak, mint az olimpikonok. Ön hogy látja? Mi az, amiért küzd, és mi az, amivel elégedett?

Egy paralimpikon – és egyébként egy olimpikon is – a magyar adófizetőktől, az állami költségvetésből három helyről kaphat pénzt. Az egyik az eredményességi jutalom. Ezt akkor kapja, ha az elsőtől nyolcadik helyen végez a paralimpián vagy egy világversenyen. Most az a szabály, hogy egy paralimpikon feleannyi pénzt kap azonos színű éremért, mint egy olimpikon. Bőven lehet amellett érvelni, hogy ez megváltozzon. A másik csatorna az életjáradék. Életjáradékot minden olimpiai és paralimpiai érmes kap a 35. életévétől kezdve élete végéig. Az életjáradék azonos mértékű egy olimpikonnak és egy paralimpikonnak azonos éremszám és -szín mellett. Végül van a Gerevich-ösztöndíj, amely két olimpia vagy két paralimpia között jár a legméltóbb, legreményteljesebb sportolóknak. Itt sokat léptünk előre, sokkal nagyobb a parasportolókra jutó keretösszeg, mint korábban. Még nem értünk el oda, ahová szeretnénk, de vannak eredmények, a pohár félig tele van. Van, ahol nem szükséges változtatni, van, ahol jól haladunk, és van, amiről még kell beszélni.

Készült egy dokumentumfilm is öt kiváló paralimpikonról

Forrás: Talán Csaba

Ön körülbelül egy éve tölti be az elnöki posztot a Magyar Paralimpiai Bizottságban. Mi a célja, mit szeretne elérni?

Azt szeretném, ha ez az ország nem úgy tekintene a fogyatékos emberekre, mint az állatkertben a néhány napja született orrszarvúkölyökre, vagy még inkább, mint egy kosár elhagyott kiscicára. Megsimogatják, kicsit sajnálják őket: „szegények, itt maradtak árván, valaki jöjjön már, adjon nekik enni, inni, valahogy nevelje fel őket.” Utálom ezt a félrebillentett fejű, bárgyú mosolyú magatartást a fogyatékosokkal szemben. Azt szeretném, ha a magyar fogyatékos társadalomra erőforrásként tekintenénk, hiszen azok, ráadásul több tekintetben is. Részben abban, hogy vállalják és kiteljesítik magukat, ezzel pedig erősítik a társadalmi szolidaritást, amelyre oly nagy szükségünk van. De gazdasági erőforrást is jelentenek. Éppen most kötöttünk támogatói megállapodást egy nagy telekommunikációs céggel, akik piacra dobnak egy speciális díjcsomagot a fogyatékosok számára. Mert ez egy speciális célcsoport speciális igényekkel, és ezt szeretné a cég kielégíteni. Ezáltal több lesz a profitja, több adót fizet, amelyből több jut a fogyatékosoknak is. Ehhez persze kell az a fogyatékos társadalom is, amelyik kihúzza magát, felemeli a fejét, és nem azt várja, hogy tartsák el, hanem azt, hogy amellett, hogy megkapja a szolidaritást és a segítséget, tenni akar a közösségért. Ha ezek meglesznek, akkor változik majd meg az emberek gondolkodása. Én, mint az MPB elnöke, ezt a szemléletváltást szeretném segíteni, és azt szeretném, ha a parasportolók állnának ennek a folyamatnak az élére.

Ön szerint mennyi idő kell ahhoz, hogy megváltozzon az emberek gondolkodása?

Nem sok. Máshol, nálunk szerencsésebb történelmű és helyzetű országokban ez hamar ment. Egész egyszerűen átbillent a gondolkodás, mint egy kapcsoló.

Az emberek gondolkodása úgy változhatna meg, ahogy átbillen egy kapcsoló

Forrás: Talán Csaba

Azon gondolkodtak, hogy kampányt indítsanak?

Hogyne. Most készült el a Magyar Médiamecenatúra és a Magyar Paralimpiai Bizottság támogatásával egy dokumentumfilm, amelynek címe: A lehetetlen határán. A paralimpia végén kerül majd a közszolgálati televízió képernyőjére. Öt paralimpiai bajnok, Dani Gyöngyi, Engelhardt Katalin, Ráczkó Gitta, Becsey János és Szekeres Pál személyes történetét mutatja be a film. Kati, Gitta és János fogyatékossággal született, Pali balesetben sérült meg, Gyöngyi az öngyilkossági kísérlete következtében bénult le deréktól lefelé. A filmben arról beszélnek, hogy miképpen lehet nem megroppanni a súly alatt, megfogalmazni az életük célját és kitartóan küzdve elérni azt. És mindeközben derűsen, mosolyogva viselni el, amit rájuk mért a sors. A film 35 perces verzióját elküldjük majd minden iskolának, és azt kérjük az osztályfőnököktől, hogy nézzék meg együtt a diákokkal, aztán beszélgessenek velük. Beszéljenek arról, hogy az ép emberek problémái mennyire csekélyek ahhoz képest, hogy valaki egy kerekesszékben ül, és tudja, hogy soha nem áll fel onnan. És mégis: bajnok lesz, Magyarország büszke paralimpiai bajnoka.