Kovács Zoltán: A legextrémebb helyzetben is kitartottunk

A világsajtóban zajlik egyfajta mítoszteremtés az egy évvel ezelőtti menekültválság kapcsán – mondta az Origónak Kovács Zoltán. A kormányszóvivő szerint, ha az ember nem képviseli határozottan az érdekeit és az álláspontját, akkor a végén biztos, hogy rosszul jár. 

• Kovács Zoltán kormányszóvivő a tavalyi menekültválság tanulságairól beszélt az Origónak.
• A nyugati országok sokáig figyelmen kívül hagyták a magyar hatóságok jelzéseit.
• A németek számára nem lehetett meglepetés a migránsok száma.
• Kovács Zoltán szerint a migránsokat meghívták a nyugati országok.
• A kormányszóvivő úgy látja, mára alapvetően változott meg a nyugati közvélemény megítélése a magyar intézkedésekről annak fényében, ami az elmúlt nyolc-tíz hónapban történt.

Mennyire komoly annak a veszélye, hogy kizárnak minket az Európai Unióból?

Tekintettel arra, hogy ennek már a technikai kivitelezése is alapvető akadályokba ütközne – most a politikai aspektusáról nem is beszélve –, gyakorlatilag nincs ilyen veszély. Ugyanakkor az igazi üzenete ennek a dolognak az, hogy valakinek ez jut eszébe, ha valakivel nem ért egyet. Az elmúlt hat évben rengeteg példa volt arra, hogy

ezzel fenyegették meg Magyarországot,

ahelyett hogy meghallgatták volna, hogy mit mond. Azért is furcsa ezt egy történelmi értelemben államisággal szinte nem is rendelkező ország kommunista külügyminiszterétől hallani, mert a menekültügyben bármilyen eljárást csak a bizottság kezdeményezhet. Államok egymás között nem indíthatnak ilyet.

Kovács Zoltán: Furcsa ezt egy kommunista külügyminisztertől hallani Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Egy évvel a Keleti pályaudvaron történtek és az illegális határsértők Nyugatra engedése után Merkel azt mondja, hogy kényszerhelyzetben voltak, és lépniük kellett. Magyarország tényleg kényszerhelyzetbe hozta Németországot?

A világsajtóban zajlik egyfajta mítoszteremtés, és a német sajtó sokat érdeklődött arról, hogyan zajlottak az egy évvel ezelőtti döntések. Szeptember 4-e azonban nemcsak az unió, de Magyarország migrációs történetének szempontjából sem tekinthető mérföldkőnek, hanem csak egy epizódnak. Ténybeli és koncepcionális tévedés az, hogy attól a naptól fogva megváltozott volna valami. Az illegális bevándorlók száma már hónapok óta exponenciális növekedést mutatott. Ezek az adatok pedig mindenki számára elérhetők voltak. A beérkező

illegális bevándorlók egyre kevésbé voltak szabálykövetők,

egyre agresszívabban léptek föl a hatóságokkal szemben. Mindezek az adatok és információk ismertek voltak a német és osztrák hatóságok előtt, ezért sem érhette őket váratlanul az, ami Magyarországon azokban a hetekben zajlott. Természetesen a magyar hatóságok is folyamatosan tájékoztatták külföldi partnereiket.

Szeptember előtt hogyan reagáltak a magyar jelzésekre a külföldi kormányok?

Láthatóan figyelmen kívül hagyták az általunk küldött jelzéseket és konkrét információkat. Idézzük föl, hogy 2015 áprilisáig önmagában az is nagy eredménynek bizonyult, hogy megértették: a Földközi-tengeren lévő határvédelmet ki kell terjeszteni a Nyugat-Balkánra is. Tavaly tavasszal mind a hazai baloldali ellenzék, mind a nyugati sajtótermékek arról írtak, hogy a magyar kormány kitalációja a migrációs válsághelyzet. A számok alapvetően 2013-tól kezdtek látványosan növekedni. Már a 2014 végi kormányüléseken szó volt arról, hogy az illegális határátlépők száma radikálisan megnövekedett. A magyar hatóságok ezzel egy időben egy „tanulási folyamat” részesei lettek, mivel jól látták, hogy a korábbi évekkel szemben itt valami megváltozott.

„Nem magyar kitaláció volt a menekültválság” Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Volt-e olyan német és osztrák jelzés a Keleti pályaudvaron kialakult helyzet idején, hogy rosszallóan veszik tudomásul, ha a magyar hatóságok egyszerűen továbbküldik a migránsokat?

Az elmúlt években az osztrák, a német és a magyar hatóságok együtt végeztek mélységi ellenőrzéseket a schengeni határokon belül. Ők is láthatták, hogy folyamatosan növekedett az illegális határátkelők száma. Persze a mélységi ellenőrzések során sikerült ezeket az embereket elfogni. És természetesen szó sem volt arról, hogy Magyarország bárkit is „továbbküldött” volna. A probléma, hogy ezeket az embereket nem lehetett – és nem lehet ma sem – zárt táborokba zárni, ezért az idegenrendészeti őrizet után egyszerűen elhagyták a táborokat. Németországban és Ausztriában jól tudták, hogy miután elhagyják a nyílt táborokat, éppen hozzájuk mennek majd. Sokszor elmondtuk, hogy azokban a hetekben az volt a dilemma, hogy

engedjük-e felszállni a vonatokra az érvényes jeggyel rendelkezőket,

miközben nem voltak érvényes okmányaik.

A németek még mindig meglepetésről beszélnek.

Továbbra is azt állítom, hogy nem lehetett számukra meglepetés a migránsok száma, minden adat napi szinten a rendelkezésünkre állt. A magyar hatóságok folyamatosan küldtek jelentéseket Budapestről a németeknek, és politikai-kormányzati szinten is folyamatosan tájékoztattuk őket. Azt pedig nem tisztem megítélni, hogy ott milyen információáramlás zajlott, illetve milyen információk birtokában hoztak döntéseket.

Kovács: Folyamatosan küldtük a jelentéseket a németeknek Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A párizsi terrortámadás után derült ki, hogy több merénylő is Magyarországon keresztül, a menedékkérők között utazott. Arról küldtek-e a magyar hatóságok jelentéseket, hogy a Keletinél potenciális terroristák is voltak a tömegben?

Ilyet azért nem küldhettünk, mert abban az adott pillanatban nem voltunk ilyen információk birtokában. Ne felejtse el: mindaz, ami a párizsi vagy éppen a belgiumi terrorcselekményekkel kapcsolatban utólag derült ki, jól mutatja Európa sebezhetőségét. Hozzáteszem,

tavaly 104 országból érkeztek migránsok Magyarországra,

ezért olyan mennyiségű adatot kellett feldolgozni, amire a nyugati országok sem voltak felkészülve. Éppen emiatt sem tehettük meg, hogy minden úgy menjen tovább, mint a kerítés felépítése előtti hónapokban. Amikor emberek tíz- és százezrei papírok nélkül jöttek, a biometrikus adataik nem voltak rögzítve, akkor a hatóságok objektív értelemben sem lehettek felkészülve arra, hogy mindenkinek utánanézzenek. Pontosan ez volt és még ma is ez az a biztonsági kihívás, amire mind a mai napig nem tudunk teljes mértékben megnyugtató válaszokat adni. A kormány éppen emiatt döntött úgy, hogy a kockázatok teljes minimalizálása érdekében csak ellenőrzött módon léphetnek migránsok az ország területére – ezért építettük fel az ideiglenes biztonsági határzárat.

Volt-e értelme, hogy akkor betartottuk a dublini szabályokat, hiszen a görögök sem tartották be, és még mindig nem érte őket semmi szankció?

Föl sem vetődött, hogy ne tartsuk be a dublini szabályokat, miközben folyamatosan jeleztük, hogy fizikailag lehetetlen, hogy ezek az emberek Magyarországon léptek be elsőként az unió területére. Kivételt ez alól egyedül a Nyugat-Balkánról érkezettek jelentettek, akik 2015 elején érkeztek. Görögország ellen egyébként 2009 óta van érvényben kötelezettségszegési eljárás a dublini szabályok be nem tartása miatt.

Kovács: Fel sem vetődött, hogy ne tartsuk be a dublini szabályokat Fotó: Adrián Zoltán - Origo

És mikor szankcionálják a görögöket?

Mi nem vagyunk a szankciók hívei,

ezért szeretnénk, ha a görögök betartanák a szerződést – és készek vagyunk ehhez minden segítséget megadni. Mivel Görögországban az elmúlt években a gazdasági válsághelyzet határozott meg mindent, ezért amikor ezt először szóvá tettük, akkor nagyon komoly sértődés volt. Azáltal, hogy teljesítettük a szabályokat, jogilag hozzánk toloncolhatják vissza a migránsokat.

Hogyan bizonyítjuk be, hogy Görögországban léptek először az unió területére?

A regisztrációs folyamatban nyilatkoztattuk ezeket az embereket, hogy hol léptek be először az unió területére. Másrészt a jog is ismeri a józan ész fogalmát. Mindezek ellenére persze próbálkoznak, hogy ezzel ellentétes értelmezés szülessen. Éppen formálódik egy skandináv együttműködés, ahol azt próbálják elérni, hogy bebizonyítsák: Magyarország szegett meg minden szabályt. A migránsok és a magyar hatóságok közötti együttműködés azt követően szűnt meg, hogy Németországból egyértelműen meghívásnak minősülő jelzést kaptak. Miután Szerbia felé lezártuk a határt, a horvátok „rászállították” Magyarországra a bevándorlókat, de a horvát hatóságok nyilatkoztak arról, hogy ők elvégezték a regisztrációt.

„A horvátok rászállították a bevándorlókat a magyar határra” Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Egy évvel a röszkei összecsapások előtt volt-e a hatóságoknak információjuk arról, hogy erre készülnek az ott feltorlódott emberek?

Nem tudtuk előre, hogy mi fog történni. A hatóságok a nyár folyamán az óriási terhelés mellett próbálták kezelni az egész eseménysort. Ahogy szembesültünk a valósággal, adatokat kezdtünk gyűjteni, hogy mi állhat az egész mögött. Kiderült, hogy

részben szervezett volt az egész folyamat,

mivel hangadók és civil szervezetek próbálták eligazítani ezeket az úgynevezett menekülteket, hogy merre kell menniük. Röszkén le kellett zárni a régi határátkelőhelyet is, és látszott, hogy elindult először egy verbális, majd egy önmagát hergelő demonstráció. A menekültek délután kettőkor ultimátumot adtak a rendőrségnek: vagy átengedik őket Magyarországra, vagy áttörik a határkaput. Mivel nem hallgattak rájuk, a migránsok két hullámban ostromolták meg a határzárat, másodjára pedig le is tépték a kaput és kövekkel dobálták a rendőröket.

Nyugatról érkezett-e jelzés a röszkei események után, hogy hagyják ezeket az embereket eljutni Ausztriába, Németországba?

Ilyet felelős döntéshozó nyilván ott sem mondhatott direkt formában – de az összes politikusi megnyilatkozás és a hivatalok üzenete a gyakorlatban mást jelentett. A baj azzal volt, hogy részben verbálisan, részben a hatóságok megengedő magatartása miatt ezeket az embereket valójában meghívták. Ráadásul egy olyan közegben, amikor Ausztriából szervezett keretek között autók érkeztek a menekültek „kimentésére”. Olyan helyzetben hogyan lehet fenntartani a rendet, ha az osztrák hatóságok tudtával a saját állampolgáraik a jogszabályok megszegésével utaztatták az illegális bevándorlókat? A magyar kormány mindezt folyamatosan hangoztatta a nyugati partnereknek.

Magyarország elszenvedője volt ennek az eseménysorozatnak,

és nem a kezdeményezője. Mindezek ellenére a kritika legdurvább formáit kapta hazánk mind a sajtó, mind a politikusok részéről. Mi csak megpróbáltuk betartani az uniós szabályokat, és jelzéseket küldtünk, hogy ami itt zajlik, az nem rendben lévő.

„Elszenvedői voltunk az eseményeknek” Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Volt-e olyan kormányzati alternatíva, hogy egyszerűen átengedjük ezeket az embereket Magyarországon?

Ilyen föl sem merült. Horvátországban egyébként ez történt, miután egy nap alatt összeomlott az ellátórendszerük. Hoztak egy döntést, és minden migránst a magyar határra szállítottak. A magyar kormány ameddig csak tudta, betartatta az európai szabályokat – és még az után is törekedtünk erre, hogy megszűnt minden együttműködés a migránsok részéről. Talán éppen emiatt semmilyen kötelezettségszegési eljárás nem indult ellenünk – mára pedig már számos követőnk akadt az alkalmazott eszközöket és módszereket illetően.

Voltak helyreigazítási perek, például a Bicskén készült ominózus felvétel esetében?

A nyugati sajtó gyakorlatilag nem ismeri a helyreigazítás fogalmát. Minden ilyen kezdeményezés a brit és amerikai közegben szinte elérhetetlen. Pont ezért nem is kezdeményeztünk ilyet. Azért döntöttünk úgy, hogy lent a „terepen”, első kézből,

és ha kell, élőben adunk információkat a külföldi sajtónak.

Persze így sem lehetett elkerülni a torzításokat, vagy a szinte folyamatosan jelen lévő egyszerű hazugságokat. Hegyeshalomból szeptember 4-én éjjel élőben próbáltam közvetíteni a sajtónak, hogy miért döntött úgy a kormány, hogy az autópályán masírozó migránsokat odaszállítja – és a röszkei eseményeket is a helyszínen magyarázhattuk el Bakondi altábornagy úrral, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadójával. De mindenhol nyilván nem lehetett ott lenni és hatással lenni arra, hogy a Keletinél vagy az ország különböző pontjain zajló eseményekről milyen információkat közölnek az itt tartózkodó sajtóorgánumok. Így járhatta be a világsajtót az ominózus, éppen a valóság ellenkezőjét sugalló bicskei fotó is – nyilván nem gyógyír, hogy az eseményről videofelvétel is készült, amelyből később kiderült az igazság.

Kovács Zoltán: A terepen adtunk információkat Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Miért érezhette úgy a CNN tudósítója, hogy őt nagyon megviselték a Magyarországon történtek?

Önmagában az az attitűd, ahogyan a CNN tehetséges újságírója beszámolt a hazai eseményekről, jól mutatja az aránytévesztést, a valósághoz való viszonyukat. A hölgy egyébként korábban sohasem járt Magyarországon, származása és családja okán pedig nyilvánvalóan elfogultan szembesült az eseményekkel – hiába is próbálta neki elmagyarázni az ember a pontos hazai és uniós szabályokat telefonon, fél perc múlva az élő bejelentkezéskor már csak a szenzáció és a személyes és világnézeti elfogultság jelent meg a képernyőn. A legdöbbenetesebb és megmagyarázhatatlan tudósítás az volt tőle, amikor a szerb határnál, egy kukoricásban kamerával szaladva az emberek után azt közölte, hogy

ezek az emberek az életükért futnak”.

Hetekig ez a bejátszás ment a CNN-en a migrációs válság illusztrálására – kifejezhetetlen károkat okozva az országnak. Ezzel sajnos nagyon nehéz mit kezdeni, de ennek ellenére minden korábbihoz képest is döbbenetes élmény volt számomra is.

Fölvetődött-e, hogy elhalasszák a szeptember 4-i Magyarország–Románia labdarúgó Eb-selejtezőt?

Nem merült föl ilyen.

Az azóta eltelt egy évben változott-e magyar lépések megítélése a nyugati országokban?

Mára alapvetően változott meg a nyugati közvélemény megítélése a magyar intézkedésekről annak fényében, ami az elmúlt nyolc-tíz hónapban történt. Először is sikerült megértetni, hogy a magyar kormány minden szempontból rendkívüli körülmények között próbált helytállni – és nem pusztán a saját, hanem Európa érdekében tette, amit tett. Azért kárhoztatni, hogy

a legextrémebb körülmények között is kitartott a saját álláspontja mellett,

nem lehet. Jó döntés volt például, hogy a Keleti pályaudvaron nem intézményesítettük és szentesítettük a kialakult állapotokat, és nem kezdett a magyar állam segélyek osztogatásába. Egyébként sem Bécsben, sem máshol nem hagyták az érintett hatóságok, hogy a pályaudvarokon a magyarországihoz hasonló állapotok intézményes formát öltsenek. Éppen emiatt kritizáltuk élesen az álcivil szervezetek tevékenységét – ha rajtuk múlt volna, a Keleti pályaudvarból villámgyorsan egy nagy menekülttábor alakult volna ki.

„Nem akartuk intézményesíteni a Keletinél kialakult helyzetet” Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Sokan erőteljesebb fellépést szerettek volna az országban menetelő illegális bevándorlókkal szemben. Ez felmerült?

Minden erőnkkel el akartuk kerülni, hogy bárhol is erőszakot kelljen alkalmazni. Az Európa irányába törekvő migránsok legnagyobbrészt maguk is áldozatok – a szó szoros vagy átvitt értelmében. A rendőrség, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, a karitatív szervezetek majd utóbb a honvédség tagjai időnként emberfeletti teljesítménnyel, elképesztő elhivatottsággal voltak képesek ezt biztosítani – leszámítva Röszkét, ahol minket támadtak meg. Ezért is mondjuk következetesen: a segítséget kell helybe vinni, nem a bajt idehozni.

Mindez mennyibe került az országnak?

Jelenleg körülbelül

250 millió eurónál (70 milliárd forint) tartunk.

Nyilván le lehet bontani, hogy mennyibe kerültek az egyes lépések, de ennél talán fontosabb, hogy miközben Európát védjük, a migrációs nyomással jelentkező extraköltségekért egyáltalán nem kaptunk semmilyen forrást az uniótól. Ennyit az európai szolidaritásról, amit Brüsszelben oly sokat hangoztatnak.

„Eddig 70 milliárd forintba került a menekültválság” Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mennyire mentek rá a magyar–német felsőszintű kapcsolatok erre a tavalyi válságra?

Alapvető elvi, mondhatni filozófiai nézetkülönbség van a felek között, de ez nem csak a német–magyar viszonyban van így, és nem csak a migráció kapcsán jelentkezik. A felfogásbeli különbségeket nagyon jól mutatja, hogy több nyugat-európai politikus büntetéseket helyezne kilátásba a közép-európai országokkal szemben, csak azért, mert máshogy látják a világot. Ha az ember nem képviseli határozottan az érdekeit és az álláspontját, akkor a végén biztos, hogy mi járunk rosszul. Nem kockáztathatunk, nem bízhatjuk másra, hogy alapvető kérdésekben – mint az előttünk álló népszavazás a migráció kapcsán – helyettünk döntsenek. Az elmúlt másfél évben, ha megnézzük a magyar és az uniós kormányok álláspontját és cselekvését, Magyarországé a legkövetkezetesebb. Érdemes megnézni, mi történt, történik mindeközben például Ausztriában...