Észrevenni és betölteni a szükséget

2016.11.21. 10:37

Interjú Révész Szilviával, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatójával és Bánffy Miklóssal, a Johannita Lovagrend kommendátorával. A téma a Jószolgálat-díj, a szociális szférában dolgozók, valamint önkéntesek és jó érzésű civilek új elismerése.

Révész Szilvia és Bánffy Miklós is támogatják a Jószolgálat-díjat

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Miért van szükség ennyi szociális munkásra és önkéntesre ma?

Révész Szilvia:
Nemrég egy ismerősöm mondta, hogy az elmúlt évszázadokban azok az emberek vitték előre a civilizáció és a világ ügyeit, akik a technika területén találtak fel valamit, vagy tudományos fejlesztéseket hoztak létre. Ma egyre inkább azokon fordulhat a világ sorsa, akik közösségeket hoznak létre, közösségeket teremtenek. Úgy látom, hogy az egyik legnagyobb szükség ma az, hogy emberi kapcsolatok és kapcsolódások legyenek. Amikor a családok „nukleáris családokká” válnak, az emberek elszeparálódnak egymástól, és az individuális társadalom intézményekre bízza azokat a feladatokat, amelyeket régen a családoknak kellett betölteniük. Egyre inkább felértékelődnek azok, akik közösségeket teremtenek, vagy akik olyan emberi szükségeket töltenek be, melyekre egy intézmény képtelen.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Ők lennének a szociális munkások? Mit tudnak adni a rászorulóknak, amit egy intézmény nem?

A jelenlét, az elérhetőség, ez nagyon fontos. Hogy legyen kapcsolat. Mert ahhoz fog fordulni, akiben megbízik. Sokan azt kérdezik: miért visztek a hajléktalanoknak ruhát? Hiszen folyton isznak, részegek... De ha változni akar, ha ki akar szállni, kihez fog fordulni? Ahhoz a sráchoz, aki minden héten egyszer megáll mellette, és megkérdezi, hogy mi van vele.

Másik szemszögből, de mégis ugyanazt a problémát nézik és kezelik a magyarországi Johannita Lovagrend segítői is. Miért álltak be a Jószolgálat-díj mögé a Johannita Lovagrend hazai vezetői?

Bánffy Miklós:
Mert több szempontból jó kezdeményezés. Az emberek nagy része szereti, ha elismerik. Ez a díj a további munkára nézve is ösztönzően hat. Másrészről, akik hallanak róla, azok felé is egy jó üzenet, hogy jónak lenni... Kell.

Kell vagy jó?

Természetesen jó, de aki ebben gondolkodik, annak kell is (nevet). Benne kell legyen a delikvensben, hogy ő valamit adni akar. Ha nem tud, de látja, hogy a környezetében élőknek szükségük van valamire – most teljesen mindegy, hogy ruhára, ételre vagy csak egy beszélgetésre, mert egyedül van –, és eljön hozzánk, azzal felhívja a figyelmünket az adott ember szomorú helyzetére. Már ez is hatalmas dolog.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo
A Johannita Segítő Szolgálat a több mint 900 éves johannita rend részeként működik. A Rend – eredeti nevén a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrend – eredetileg a szentföldi zarándokok ápolására szerveződött amalfi kereskedők nyomán, és a reformációkor vált ketté: a katolikus ág lett a Máltai Lovagrend, s a protestáns ág tartotta meg a johannita nevet.
1989 óta tevékenykedik ismét Magyarországon, 2001 óta közhasznú szervezetként. Alapvetően két célt szolgál: a keresztyén hit védelmét és az elesettek istápolását, megsegítését lelki és testi szükségeikben.

Visszatérve a Baptista Szeretetszolgálat munkatársaihoz; azt mondja, a szociális munkások addig állnak az ember mellett, amíg az el nem határozza, hogy összeszedi magát, és tenni akar, hogy megváltozzon az élete?

Révész Szilvia:
Addig kellene. De amíg eljön ez a pont, addig is figyelni kell a szükségeire, például a szenvedélybetegeknél fontos, hogy lehetőleg ne romoljon sokat az állapotuk, hogy életben maradjanak. Az Utcafront programunk vezetője, Miletics Marcell nemrég írt egy doktori disszertációt „A szociális munka művészete" címmel. Védésén a professzora említette, hogy Marcellék a szociális munkások első olyan generációja, akik egyetemi képzést kaptak annak idején. Azóta újabb és újabb szociálismunkás-generációk kerülnek ki a felsőoktatásból. De a szakmai felkészültség mellett a segítő szakmában elengedhetetlen az elhivatottság.

A Baptista Szeretetszolgálaton belül az Utcafront részleg - Utcafront Menedék Hajléktalan Személyek és Szenvedélybetegek Integrált Intézménye - 2001-ben alakult meg azzal a céllal, hogy Budapest területén, a hajléktalanságon belül is hátrányosabb helyzetű idős, beteg és fiatal kábítószerfüggő embereknek nyújtson szakmailag indokolt segítségeket. Az addig romos házakban, pincékben, barlangokban, nagyobb köztereken, parkokban, aluljárókban és az erdőszéleken bujkáló, halmozott hátrányokkal élő szenvedélybetegek akkor először találkoztak segélyszervezettel. Az Intézmény jelenlegi telephelyéül szolgáló Bánya utcai ingatlant 2004-ben kapták meg tartós használatra a Fővárosi Önkormányzattól. Mára a Baptista Szeretetszolgálat a főváros második legnagyobb hajléktalan-ellátó rendszerének fenntartója.

A probléma ettől nem oldódik meg...

... de az egyre mélyülő tudás – egyre jobb szakembereket talál majd meg. Persze sokan vannak, akik nem is tudják, hogy alkalmasak-e egyáltalán a szociális munkára – lelkileg vagy fizikailag, van lemorzsolódás. Ahogy kiégés is lehetséges, akár néhány év után is. De akik maradnak, azok egyre jobb munkát tudnak végezni, és ez hatással lesz a jövőben magára az alapproblémára is.

Sok olyan embert ismer, akik megérdemelnék a Jószolgálat-díjat?

Több százat. A Jószolgálat-díjat azért tartom nagyszerűnek, mert olyan emberekre hívja fel a figyelmet, akik a mindennapokban nincsenek az érdeklődés középpontjában. A munkájuk nem annyira látványos, mégis emberi sorsok múlnak rajtuk. Hogy egy speciális szükségben lévő családnak akad-e segítője, vagy egy idős ember az élete utolsó napjait kinek a közelében tölti el, milyen bánásmódban részesül. Hogy egy szenvedélybeteg talál-e valakit, aki reményt vagy esélyt ad neki. Észrevenni és betölteni a szükséget. A legtöbb segítő múltjában van valami, ami érzékenyebbé teszi másoknál. Megvan a maga története, a személyes érintettsége, ami kimozdítja, elindítja a másik ember szüksége felé.

Hogyan segítenek a Johannitáknál - konkrétan - a rászorulókon?

Bánffy Miklós:
Megpróbálunk - akár fizikálisan, akár szellemiekben - szeretetet közvetíteni.

Nincs elég szeretet a világban?

Kevesebb. Meggyőződésem, hogy kevesebb a szeretet a mai fogyasztói társadalomban, és ami van, az is elveszíteni látszik az értékét. Az emberek hajlamosak úgy viselkedni, mintha nem is lenne rá szükség. Aztán vagy azon lepődnek meg, hogy nincs körülöttük, vagy azon, hogy találkoznak vele.

A díjról

A Jószolgálat-díj célja a különböző szociális munkát végzők áldozatos munkájának bemutatása, valamint a szociális életpályák és civil szociális tevékenységek népszerűsítése. A Jószolgálat-díj honlapján lehet jelölni bárkit, aki példamutatóan sokat tesz másokért, a kiírásban megjelölt kategóriák valamelyikében.

A jelölési határidő 2017. január 31.
További információ és jelölés a díj hivatalos honlapján: www.joszolgalatdij.hu

Hogyan lehet átadni a szeretetet?

Ez egy adottság, de semmiféle szuperképesség nem kell hozzá. Nincs mindenkiben, és sokan csak mímelik, de akiben van, az előbb-utóbb rájön, hogy hogyan lehet ezt átadni. Ugyanolyan szeretetet tud átadni egy útfelbontó munkásember, akinek nincs magas képzettsége, mint egy lelkész. És nem kell mindent kimondani, anélkül is tudja valaki, ha szeretetet kapott a másiktól.

Mire van leginkább szüksége ma az embereknek önök szerint?

Erdélyben, a Fehér-Nyikó menti árvízkor, 2005-ben történt valami, ami jól példázza, mi a feladatunk, miben számítanak ránk az emberek. Egy esküvőn voltunk nem messze Székelyudvarhelytől, amikor meghallottuk, hogy kiöntött a folyó- Egyből elindultunk, hogy segítsünk. Ahogy mentünk ott, ahol már levonult az ár, egy udvarban két székely ember lapátolta ki az iszapot a portáról. Megkérdeztük, hogy mire van szükségük? Az idősebbik rátámaszkodott a lapátnyélre, és azt mondta: imádkozzanak értünk, kérem. Ami itt anyagilag szükséges, azt mi valahogyan, az Úristen segítségével megkapjuk. Csak imádkozzanak értünk, és ne felejtsenek el minket. Ekkor nyert bizonyosságot, hogy az erkölcsi támogatás, amit mi nyújtunk, mindig erőt ad, hogy egy bajban lévő ember fel tudja magát emelni a földről.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK A JÓSZOLGÁLAT-DÍJRÓL