Már a Szaturnusznál jár a Cassini

A Cassini-űrszonda 2004-ben ért a Szaturnusz közelébe

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Szaturnusz körül keringő űrszondája, a Cassini megérkezett a bolygó külső gyűrűihez, hogy alábukva a gyűrűk közé öt hónapon át tanulmányozza azokat, mielőtt befejezi küldetését.

A Cassini-űrszonda pályaelemeiben semmi olyan perturbációs hatást nem sikerült azonosítani, amely az állítólagos kilencedik bolygó létét bizonyítaná Forrás: NASA/JPL/Caltech

A Cassini pályára állásában kedden a planéta nagy holdja, a Titán gravitációs ereje segített. Az első körét szerda éjjel kezdte meg, az első gyűrűn pedig a tervek szerint vasárnap halad át.

A Szaturnusz gyűrűi 6630 és 120 ezer 700 kilométer magasságban találhatók a Szaturnusz egyenlítője fölött.

Vastagságuk pedig közel 10 méter, helyenként azonban 4 kilométeres magasságot elérő "hullámok" találhatók bennük.

A Cassini minden hetedik napon "bukik alá" az ismeretlen térségben, és húsz ilyen alábukást akar végrehajtani, hogy

megfigyelje a Szaturnusz egyes miniholdjait és mintát vegyen a gyűrűk részecskéiből és gázaiból.

Ezután szeptemberben még egy utolsót ugrik a mélybe, hogy a bolygó légkörébe zuhanva befejezze küldetését.

A Szaturnusz, ahogy a Cassini űrszonda látta távolabbról Forrás: NASA

A Szaturnusznak öt fő és több kisebb, halványabb gyűrűje van, amelyek jég- és kőzettörmelékből állnak.

Az elsőt Galilei fedezte fel 1610-ben.

A gyűrűket a felfedezés sorrendjében az ábécé betűivel jelölik. A Cassini először egy halványabb, meteorokból álló, két holddal keringő gyűrűt érint, a lényegesen sűrűbb F gyűrűt márciusban és áprilisban célozza meg - közölte a NASA pasadenai bolygókutató központja (Jet Propulsion Laboratory, JPL).

A viszonylag keskeny, 800 kilométer szélességű F a Szaturnusz legkülső nagyobb gyűrűje, melynek anyaga - úgy tűnik - folyamatos áramlásban van.

Noha olyan közel repülünk az F gyűrűhöz, mint még soha, így is több mint 7800 kilométerre leszünk tőle. Ebben a távolságban igen kicsi az a kockázat, amelyet az űrtörmelék jelentene"

- magyarázta Earl Maize projektmenedzser.

Ugyanakkor a Cassini, mielőtt utolsó, halálos ugrását végrehajtja, mintegy 90 ezer kilométerre a Szaturnusz felhőit is megközelíti,

A piros kör jelöli a gyűrűben tapasztalt rendellenességet Forrás: NASA/JPL-Caltech/SSI

A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, az ESA és több európai ország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997-ben indult a floridai Cape Canaveralből. A nagyméretű űrszonda

a Vénusz, majd a Föld és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva

jutott el a Szaturnusz közelébe 2004 júniusában. Az Európai Űrügynökség (ESA) Huygens leszállóegységet 2005-ben bocsátotta a Titán felszínére.

A Cassini eddig viszonylag nagy távolságból, a gyűrűrendszeren kívülről végezte megfigyeléseit a Naprendszer második legnagyobb bolygójáról. Utolsó keringési pályáin viszont

közelképeket készít a gyűrűkről, ami sokat elárulhat e képződmények koráról.

Több mint kétmilliárd kilométer után fogytán az üzemanyaga, ezért a földi irányítók a Szaturnusz légkörébe irányítják, ahol a hatalmas légköri nyomás hatására 2017 szeptemberében megsemmisül majd.