Anita 22 éves és már két éve dolgozik vállalkozóként, mint kutyasétáltató. Hóban, fagyban és kánikulában, szabadban. Hónapok alatt összespórolt annyit, hogy megvehesse álmai okostelefonját, ami a boltban 280 ezer forintba kerül. Azt kérte, az igazi nevét ne áruljuk el, mert szégyelli, ami történt vele: úgy érzi, csúnyán átverték.
Az interneten talált egy hirdetést, ahol vadonatújan, bontatlan dobozban, garanciával árulták azt a telefont, amit keresett, a bolti árnál jóval olcsóbban, 200 ezer forintért – meséli Anita.
„Felhívtam a megadott telefonszámot, egy férfi vette fel, azt mondta, megvan még a telefon, találkozzunk egy bevásárlóközpontban, ott adja át. Elmentem, vittem a pénzt. Teljesen rendben ment az üzlet.
A telefon tényleg új volt, bontatlan, bár garanciapapír nem volt hozzá,
de azt mondta: az a telefon IMEI száma alapján jár.”
Az öröm azonban csak néhány hétig tartott.
Körülbelül három héttel a vásárlás után a telefon egyszer csak nem működött. Illetve lehetett hívni, de én nem tudtam hívást kezdeményezni”
– magyarázta Anita, aki ekkor még nem esett kétségbe, hiszen a készülék garanciális volt. El is vitte a szervizbe a telefont, ahol azonnal kicserélték egy másikra.
„Ismét eltelt néhány hét, majd
az új telefon sem akart működni”
– meséli a lány.
Megint elvittem a szervizbe, ahol ugyan kicsit furcsán néztek rám, de ismét kicserélték a készüléket.”
Aztán, amikor az is elromlott, a szervizben közölték Anitával, hogy nem cserélik ki többet a telefont, mert az „feketelistán” van.
Értetlenül álltam ott a pultnál. Hiszen én majdnem teljes áron vettem a telefont több százezer forintért.”
Megkerestük az egyik magyarországi mobilszolgáltatót, ahol elmagyarázták az Origónak, hogy pontosan mi is ez a feketelista. Biztonsági okokra hivatkozva azt kérték, ne nevezzük meg őket.
„Tulajdonképpen feketelista nem létezik.
Fehér viszont igen.
Ezt a gyártók készítik és frissítik. Ők juttatják el a szolgáltatókhoz. Ezen a listán minden készülék IMEI száma szerepel, amit ők hivatalos körülmények között, a szabályozásoknak megfelelően gyártottak.”
Ha tehát egy telefon nincs rajta ezen az úgynevezett fehérlistán, akkor az automatikusan feketelistás, azaz:
vagy tisztázatlan körülmények között gyártották külföldön, vagy sufnituning, de legalábbis valaki megbuherálta. A szolgáltató pedig azonnal letiltja, ha az ő SIM-kártyája kerül bele.
Ez a lista egyébként egységes a magyarországi szolgáltatók között, és van egy nemzetközi feketelista is, amit önkéntesen megoszthatnak egymással a világ mobilszolgáltatói.
A mobil fekete- és fehérlista tehát a közhiedelemmel ellentétben nem egy adóslista, ahová a nem fizető vásárlók kerülnek fel. Olyan is van, de azon a rossz adósokat listázzák, úgy mint a bankok bar listáin, nem pedig a készülékeket.
Anita azt mondja: utálja, ha átverik. Ezért nem hagyta annyiban a dolgot. Addig keresgélt az interneten, amíg újra meg nem találta a férfit, aki eladta neki a készüléket. A férfi hirdetései alapján használt telefonokra is vevő volt, ezért a fiatal lány úgy döntött, találkozik vele, és visszakéri tőle a nem működő telefon árát.
Felhívtam, és megbeszéltünk egy találkozót. Azt mondtam, van egy szinte teljesen új okostelefonom, amit eladnék.”
Anita nem volt benne biztos, hogy ugyanazzal a férfival fog találkozni, aki átverte, ezért nem mert szólni a rendőrségnek.
Elmentem tehát a találkozóra, amit egy másik bevásárlóközpont parkolójába beszéltünk meg. Sajnos egyedül.”
A férfi azonban nem egyedül érkezett, hanem négy jól megtermett barátjával. A fiatal lánynak esélye sem volt kérdőre vonni.
Nagyon megijedtem, akkor már úgy voltam vele, mindegy mennyit, csak fizessen valamennyit a telefonért, amivel átvert.”
A férfi végül 50 ezer forintot adott Anitának a használhatatlan telefonért.