Így válaszolt a hatévesnek a csatornázási művek

Egy hatéves kisfiú levelet fogalmazott a „Szennyvízelvezető Munkatársaknak”, mert elveszítette „soha-ki-nem-száradó, zöld lény-barátját”: véletlenül a vécébe ejtette. Kapott rá választ is. Vigyázat, igaz mese!

Áron anyukája a közösségi oldalán osztotta meg kisfia történetét, aki nagyon elszontyolodott, amikor véletlenül beejtette otthon a vécébe gyurmából gyúrt alakváltó barátját.

„Egyszer »cuki«, majd kevésbé »cuki« szörnynek tűnt, máskor soha-fel-nem-fedezett állattá alakult.

Éjszaka, az aktuális alakjában odaült Áron ágya mellé, onnan lógatta lefelé a lábát, már ha éppen volt neki. Nappal pedig mindenhová elkísérte. Még oda is, ahová a király gyalog jár...” – írta Áron anyukája.

Ez utóbbiból lett a baj. A minap ugyanis a „lény-barát” belepottyant a lefolyóba. Hiába próbálták egy villával kihalászni, nem sikerült, elvitte a lefolyó víz. Áron – és két testvére is – nagyon elkeseredtek. Mint édesanyjuk megjegyezte: „Marci közölte velem, hogy eddig azt hitte, az otthonunk biztonságos hely a világban, de most kiderült, hogy van benne egy veszedelmes lyuk, ahol bármi kieshet.”

Áron azonban a tettek mezejére lépett, és elhatározta, hogy megkeresi a barátját. Méghozzá „a szennyvízelvezető munkatársakhoz” fog fordulni, ha mamája segít neki levelet írni.

A levél így szólt:

„Tisztelt Szennyvízelvezető Munkatársak!
2017. március 11-én, este 17:00 körül a wc-be ejtettem zöld színű intelligens, pattogó gyurmámat. Szakad és törik, ha beteszed hűtőbe. A szemek nem voltak benne. És még nyúlik is.

Kérem, amennyiben fennakadna valamelyik csövükben, vagy odamenne hozzátok, küldjétek vissza a címemre. A lakásunk a magasföldszint 4-ben található.

Nagyon várom, hogy visszajöjjön. Vagyis jó lenne, ha visszahoznátok nekem.

Áron (6 éves)
A szüleim neve, akik segítettek leírni pedig János és Csilla.”

Áron édesanyja azt tervezte, hogy titokban vesz egy új soha-ki-nem-száradó, zöld gyurmát, és feladja a saját címükre a „Szennyvízelvezető Munkatársak” nevében, az édesapa azonban elküldte a levelet a Fővárosi Csatornázási Műveknek. Két nap után érkezett a válasz.

Így kezdődött a válaszlevél

„Kedves Áron!
Biztosan nagyon szerethetsz gyurmázni, és nagyon szomorú vagy, hogy beejtetted a játékodat a lefolyóba. Valószínűleg ez a gyurma már messze jár a házatoktól a föld alatti csatornarendszerben, és hamarosan megérkezik a szennyvíztisztító telepre. A csatornarendszerben, a sűrű szennyvízben megtalálni szinte lehetetlen. A tisztítótelepen, ahol először a darabos szennyeződéseket szűrik ki a szennyvízből, még lehetne rá esély, hogy megtaláljuk, de gondolj csak bele: addigra amire odaér, mennyi szennyezés érheti a játékodat. Még ha alaposan lefertőtlenítenék a szüleid, akkor sem lenne jó ötlet újra a kezedbe venni és játszani vele. Tudod, nekünk minden szennyező anyagot, így a véletlenül vagy szándékosan beleejtett tárgyakat is el kell távolítanunk a szennyvízből, azért, hogy utána újra a Dunába, az élő vízbe visszaengedhessük a tisztított vizet. Ez nagyon fontos, mert majd biztosan tanuljátok az iskolában, hogy víz nélkül nincs élet. (...)”

A csatornázási művek kommunikációs vezetője, Bátori Marianna azt ajánlotta Áronnak, hogy mivel a víz annyira fontos az élethez, hogy még világnapja is van, ami rövidesen, március 22-én lesz, ebből az apropóból kap Áron egy új gyurmát. Elég ellátogatnia szüleivel a március 25-i nyílt napon a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepre.

Így már nem is olyan veszedelmes az a bizonyos lefolyónyílás.

Nagyon várjuk a Víz Világnapját, hogy személyesen is találkozhassunk” – köszönte meg Áron édesanyja az empátiát, hozzátéve: biztos abban, hogy „ez a rengeteg szeretettel, összefogással, empátiával »töltött« új gyurma képes lesz feledtetni Áronnal az előzőt.”