Soros Györgynek a drogok legalizálására is van pénze

Soros Györgyről néhány hónapja még alig lehetett valamit is megtudni a magyar sajtóból, ehhez képest mára a bőkezű dollármilliárdos élete kis túlzással nyitott könyvvé vált. Az, hogy a hazai nyilvánosság eddig valamiért nem foglalkozott részletesen a világ egyik leggazdagabb emberével, azért is különös, mert Soros tevékenysége egyébként kifejezetten jól dokumentált a nemzetközi médiában. Sőt, az utóbbi években – összefüggésben a migrációs válság berobbanásával – feltűnően aktívvá vált maga a pénzember is, és kisebb blogoktól kezdve a sajtótermékek csúcsáig különböző véleménycikkekben mondja el, mit is gondol a világról. Ezek alapján írtuk meg korábban azt, hogy a világ egybeolvasztásában hívő Soros György évente egymillió menekült betelepítését vizionálja Európába, minderre pedig új adók kivetésével teremtené elő a szükséges pénzt. Most egy olyan összefüggést mutatunk be, amelyről eddig itthon szintén nem esett sok szó: ez pedig Soros és a drogok kapcsolata. 

Kifejezetten erős becenevet ragasztott rá a Forbes egy 2014. októberi cikkében Soros Györgyre, amikor egyszerűen az Egyesült Államok legnagyobb „drogreformereként” emlegette a multimilliárdost. A jónevű gazdasági magazin akkoriban azért tűzte a késhegyére a jótékonykodását előszeretettel felemlegető Sorost, mert a nagytőkés úgy döntött, hogy ismét felszáll az amúgy rendes időközönként útjára indított marihuánalegalizációs vonatra, és hitet tesz a szabad drogfogyasztás mellett. A téma azért volt újra forró, mert addigra biztossá vált, hogy az USA legnépesebb államában, Kaliforniában szavazni fognak a fű kiskereskedelembe való bekerüléséről. Így is történt, igaz, csak 2016 novemberében: a szavazók 56-44 százalékban döntöttek a kannabisz szabad, rekreációs célú fogyasztása mellett.

Soros persze ebben is mindenki előtt járt, hiszen a liberalizációs missziója egyáltalán nem volt új keletű. A Forbes számítása szerint a spekuláns 1994 és 2014 között durván 200 millió dollárt ölt bele a kábitószerpolitika gatyába rázásába, vagyis évente 3 milliárd forintot sem sajnált az ügytől.

A cikk szerzője inkább kritikus hangokat ütött meg Soros ez irányú pénzfolyatását értékelve, mondván, hogy Sorosék előszeretettel állítják be közegészségügyi problémaként a drogok kérdését, és rendre elfeledkeznek arról, hogy a kábítószer-forgalmazásnak van egy el nem hanyagolható büntetőjogi vonatkozása is.

Soros György Forrás: AFP/Axel Schmidt

Akárhogy is, a milliárdos gründolta világszervezet, a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) az eltelt évek alatt sem változtatott a nézetein, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy csak idén további 57 millió dollárt terveznek beforgatni az egészségügyi programjukba, amelynek mit ad isten, a drogpolitikai reform is meghatározó része.

Való világ

Annak kapcsán, hogy miért tolja Soros ezerrel a drogszekeret, elöljáróban azt érdemes tisztán látni, hogy a drogozás igenis nagy piac. A kannabisz forgalmazása például az USA egyik leggyorsabban fejlődő üzletága, a forgalma 2020-ra elérheti a 22 milliárd dollárt évente, legalábbis a szakértői becslések szerint. Mindehhez tegyük hozzá, hogy Soros György üzletember, mégpedig nem is a tehetségtelen fajtából, szóval nem csoda, ha meglátta a profitot abban, ha jogszerűvé lehetne tenni a termesztést és az előállítást.

Csakhogy Sorosnak ott van az OSF, amely meg is tudja ideologizálni a törekvést, hogy tulajdonképpen miért is hasznos az a társadalom számára, ha a droghasználatot dekriminalizálnák.

Az OSF archívumában 2001-től kezdődően találunk olyan dokumentumokat, amelyek a drogpolitikával foglalkoznak. Az első tanulmányok – ki tudja, miért – onnan fogták meg a témát, hogy milyen összefüggés van a HIV terjedése és a kábítószer-használat között. Azt állították, hogy a függők leszoktatására, például Kelet-Európában, nem megfelelők az egészségügyi körülmények, ráadásul a rossz egyéni egzisztenciális viszonyok is hozzájárulnak a vírus terjedéséhez. Ezért arra tettek javaslatot, hogy inkább ún. ártalomcsökkentő programok induljanak el tűcserével és terápiás lehetőségekkel. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a régióban a legnagyobb veszélyben a szexmunkások, az utcagyerekek, a cigányság és a fogvatartottak vannak.

Ezzel egy időben az USA-ban egy olyan kutatással rukkoltak elő, amely szerint 1980-hoz képest 2000-re megháromszorozódott a droggal kapcsolatos letartóztatások száma az országban. Felvetik, hogy a kábítószeresek kezelése sokkal költséghatékonyabb lenne, mint a bebörtönzés. Végső érvként pedig – ezzel mintegy megkoronázva az érvelésüket a liberalizáció mellett – kijátszották a rasszista kártyát is:

szerintük ugyanis, mivel a droghasználat nagyobb részben az afroamerikai és a bevándorló közösségeket érinti, a kábítószerrel való visszaélés büntetése valójában a faji szegregáció egyik eszköze, azaz nettó rasszizmus.

A tiltott szerhasználat legkésőbb ennél a pontnál egyértelműen emberi jogi színezetet kapott. Meglehetősen kicsavart logikával azt kifogásolják, hogy a droghasználók nagyobb eséllyel vannak kitéve jogsértéseknek, mint a kábítószerekkel nem élők, mindezt úgy beállítva, mintha ez a jelenség független lenne attól, hogy valaki önként drogokhoz nyúl. Mindenesetre 2009-ben már egy emberi jogi kisokost is megjelentettek drogfüggőknek, angol és orosz nyelven is.

A fű mint orvosság

Az utóbbi években az OSF-nél a régiek mellett friss szelek is fújnak, legújabban az a fő topic, hogy a fejlődő világban kevés a fájdalomcsillapító gyógyszer, bezzeg ha engedélyeznék ott az orvosi marihuánát, akkor „enyhíthető” lenne a szegényebb térségek lakosságának szenvedése.

Szabadon szívnának Forrás: AFP / Brazil Photo Press / Gabriel Soares

Sorosék aztán 2008-ban globális drogpolitikai programot hirdettek, kifejezetten azért, hogy összehangoltabban tudjanak fellépni ezen a téren.

A céljuk, hogy az államok az általánosan bevett, büntető jellegű hozzáállásukon változtassanak, helyette pedig közegészségügyi, illetve emberi jogi problémaként tekintsenek a drogfogyasztásra.

Az eredmény nem is maradt el, az OSF a maga sikereként értékeli, hogy az ENSZ közgyűlése 2016-ban rendkívüli ülésszakot tartott a globális drogproblémáról. Ne felejtsük el, hogy ezt megelőzően 1998-ban került az asztalra a téma. Itt el is fogadtattak egy dokumentumot, amely a tagállamoknak szóló javaslatokat tartalmazott, például, hogy vonják be a civil szférát a helyzet kezelésébe. Svájcban egyébként mindez megtörtént, az állam kvázi kiszervezte a drogosok felügyeletét a civileknek, akik ellenőrzött „belövőszobákat” hoztak létre, ahol állami kokain- és heroinadag is jár.

A legfontosabb tevékenységünk, hogy megváltoztassuk a kormányok felfogását a drogkérdéshez. El akarjuk érni, hogy ne büntessék a használókat.”

Demagógiacunami

Olykor már tényleg vicces, de az OSF és Soros szinte mindent arra vezet vissza, hogy a droghasználat büntetése az oka minden rossznak. Idén áprilisban közölték a Cato Intézet egy elemzését, amely pédául arra jutott, hogy„a drogháború miatt egyre több a túladagolás, ez pedig még a terror elleni küzdelmet is visszaveti”.

Tény viszont, hogy az amerikai rendőrség hatalmas erőkkel vesz részt az illegális drogpiac felszámolásában, egyes források arról számolnak be, hogy az állomány közel fele valamilyen formában részt vesz ilyen akciókban. Ez egyébként éppen nem jó hír Soroséknak, hiszen amennyiben a kábítószer-ellenes műveleteket kivezetnék a rendszerből, az potenciálisan elbocsátásokhoz is vezetne. Az emberi jogok figyelembevétele pedig nem biztos, hogy kellő érv, hogy a döntéshozók vállaljanak egy ilyen lépést.

Az OSF azért bőszen érvel mellette, 2013-ban például a honlapjukon kérdés-felelet formájában gyűjtötték össze, miért is kellenek a reformok. Itt aztán komoly szintre csapott a demagógia:

• a kábítószer-küzdelem értelmetlen, mert hiába is tart 50 éve, az emberek akkor is drogoznak,
• a droghasználat magával vonzza a bűnözést, a járványok terjedését és a börtönök zsúfoltságát,
• pénzbe kerül,
• pedig a droghasználat egyfajta gyógyászati megoldás.

Az egész kampányból persze maga Soros György sem maradt ki, egy Wall Street Journal-publikációban például azt fejtegette, hogy miért adott egymillió dollárt annak a szervezetnek, amelyik a fű legalizálását akarja elérni. A milliárdos szerint a marihuána kriminalizálása csak árt az USA-nak, mert a törvények nem vetették vissza a fogyasztást, és így a fű vált a legelterjedtebb tiltott szerré az Egyesült államokban.

Teljesen felháborodott azon, hogy a hatóságok évente milliárdokat költenek a törvények betartatására és, hogy évente 750 ezer embert tartóztatnak le droggal való visszaélés miatt.

Szerinte a rendőröknek nem kellene az egyébként törvénytisztelő füvesekre fecsérelniük a pénzt és az időt. Az államnak pedig azt javasolta, hogy legalizálja a könnyű drogokat, mert így dollármilliárdokat takarítana meg a rendőrökön, és dollármilliárdokat kereshetne a kivetett adókkal.

Soros azért átérzi a szülők félelmét is, és a következőkkel próbálja meg hűteni a kedélyeket. „Mint minden szülő és nagyszülő, én is aggódom a fiatalokért, de ez a generáció ma már könnyebben jut fűhöz, mint alkoholhoz, ezen a legalizálás sem fog sokat változtatni” – vélekedett.

Mi, magyarok

A Soros-féle droglobbi nyilván Magyarországon is megkapaszkodott, az egyik jelzésértékű lépés még 2009-ből való, az „International Drug Policy Consortium” létrehozásával. Ez egy olyan hálózat, amelyet az OSF alapított, és az illegális droghasználat témakörére specializálódott. Jelenleg 173 szervezet a tagja, Magyarországról természetesen a Soros támogatta TASZ, illetve a Jogriporter Alapítvány dolgozik benne. Utóbbi amúgy szintén TASZ-leágazás, egy korábbi projekt önállósulása.

Juhász Péter, a Kendermag Egyesület alapítója – ismerős arcok Forrás: MTI/Honéczy Barnabás

Soros György egyébként a drogkérdés kapcsán Magyarországon is kifejtette gondolatait egy 2012-es konferencián saját egyetemén, a CEU-n. Úgy fogalmazott, hogy meglehet, téved, de a drog elleni háború csak ront a helyzeten. Alig kétperces megnyitójában arra is jutott idő, hogy rögzítse:

a kábítószert, mint társadalmi problémát megoldhatatlannak tartja, az egészségügyi megközelítést viszont működőképesnek.

Azon a fórumon egyébként ott volt Kasia Malinowska-Sempruch is, aki a Soros Global Drug Policy programjának (merthogy ilyen is van) az igazgatója.

A drogügyeknek itthon két fontos, Soros-beágyazódású pillérük van, ez a TASZ és a Drogriporter projekt. Utóbbit Sárosi Péter alapítványa, az előbb említett Jogriporter vezeti, amely tavaly az OSF magyarországi költései között a 6. legmagasabb összeget kapta, mintegy 50 millió forintot. Ezt írják magukról:

A támogatás lehetővé teszi, hogy folytatni tudjuk a Drugreporter, a drogpolitikai reformot támogató videós munkáját, valamint hogy segítsen választ találni azokra az „ártalomcsökkentő programokat” érintő finanszírozási problémákra.”

A TASZ már jobban beágyazódott a köztudatba, a szervezet olyan drogpolitikát tart kívánatosnak, amely a tiltás helyett a szabályozást részesítené előnyben, a fogyasztók üldözése helyett pedig a drogfogyasztás ártalmait csökkentetné.

Irányelve a moralizálás helyett a pragmatikus szakmaiság.

A TASZ a magyarországi drogliberalizáció ékköve, 1994 óta viszi a kábítószertémát. Kiemelten foglalkoztak például a Juhász Péter (az Együtt pártelnöke) által alapított Kendermag Egyesület legalizációs megmozdulásaival is. Legutóbb májusában, Fodor Gábor és a liberálisok dobták be a marihuána engedélyezésének ötletét a közbeszédbe. Hogy miért éppen most, azt nehéz megválaszolni, de valamennyire talán magyarázza az időzítést, hogy a TASZ-nak az orvosi marihuánahasználattal kapcsolatos sajtója is felerősödött.