Magyarul köszöntek ránk a szicíliai temetőben

Payer Károly restaurátor, szobrászművész

Magyar restaurátor, Payer Károly újította fel a Szicíliában, Vittoriában található 90 éves Magyar Kápolnát, amelynek csontkamrájában 80 első világháborús magyar katonát temettek el. A járványokban meghalt katonák emlékére emelték a szicíliaiak a kápolnát még 1927-ben. Azóta nem nyúlt hozzá senki. Az idén tavasszal Payer Károly a kollégáival elindult Vittoriába, és hetekig dolgozott az épület felújításán. A restaurátort arról kérdeztük, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie és segítették-e a helyiek a munkában. Payer Károly a felújítás közben nagyon sok fotót készített – ezeket is megmutatjuk.

Mielőtt elkezdte a munkát, látta a kápolnát? Fel tudta mérni a helyszínen, hogy milyen állapotban van?

Nem, erre nem volt lehetőség. Az egész úgy kezdődött, hogy megkeresett a Hadtörténeti Intézet, hogy vállalnám-e egy kápolna restaurálását. Azt feleltem, hogy természetesen, nagyon szívesen, hiszen nagyon sok kápolnát restauráltam már. Azt válaszolták, hogy jó, jó, csakhogy ez a kápolna Szicíliában van.

Payer Károly restaurátor, szobrászművész Forrás: Origo

Fotókat és technikai leírást küldtek az épületről. Ez alapján kellett árajánlatot adnom.

A fényképeken láttam, hogy puha mészkőből épült a kápolna, látszódott az is, hogy a fúgákat kimosta az eső, és a szobrok is sérültek, de a többi részletet nem ismertem.

Több restaurátort felkerestek ugyanígy, végül az én pályázatom nyert. Nem először dolgozom a Hadtörténeti Intézetnek, azt hiszem, megbíznak bennem.

Amikor elindult, mit hozott magával? Eszközöket, anyagokat, embereket is?

Igen, még a létrát is Magyarországról hoztam. Éppen ezért autóval jöttem a kollégáimmal, hiszen sok volt a rakomány – anyagok, szerszámok, eszközök. Az idén tavasszal kezdtük el a munkát. Nagyon feszes volt a határidő, hiszen tudtuk, hogy június 20-ra készen kell lennie.

Ilyen volt a vittoriai Magyar Kápolna, amikor a restaurátor megérkezett Forrás: Payer Károly

Amikor Vittoriába érkezett, hogyan tudta elkezdeni a munkát? Egyszerűen csak kimentek a temetőbe, és nekiálltak?

Amikor megérkeztünk, azonnal kimentünk a temetőbe. Ott a temetőőr fogadott, egy idős, kedves úr. Megmutatta a kápolnát, és rögtön telefonált az önkormányzatnak. Néhány perc múlva oda is jött egy hivatalnok, és engedélyezte a felújítást - elvben. Elküldött ugyanis egy 15 oldalas olasz nyomtatványt, hogy töltsem ki – ezt le kellett adni az önkormányzatnál.

A szobrok is hiányosak voltak, és különös lerakódás volt a falakon Forrás: Payer Károly

Rögtön felhívtam a Hadtörténeti Intézetet, hogy én ezt a hivatalos okiratot nem tudom kitölteni. Borzalmasan bonyolultnak tűnt. A Hadtörténeti Múzeum munkatársai segítettek végül kitölteni a dokumentumot. Ezután állhattunk neki ténylegesen a munkának.

Érdekes volt, hogy akkor – tavasszal – csak délután négy óráig tartották nyitva a temetőt, és mi is csak addig dolgozhattunk. Zárás előtt néhány perccel megszólalt egy sziréna, ezzel jelezték, hogy el kell hagyni a sírkertet, mert nemsokára bezárják a kapukat.

Vagyis nem volt sok időnk, ráadásul a déli órákban nagyon nehezen haladt a munka, hiszen ott akkor már hőség volt.

A szicíliai Magyar Kápolna felújítása Forrás: Payer Károly

Azt mondta, hogy a felújítás előtt nem nézte meg a kápolnát. Mit gondolt, amikor először meglátta?

Az első napon felmásztunk a tetőre, és láttuk, hogy lyukas - ezt sürgősen meg kellett javítani, hogy később ne folyjon be a víz, amikor már bent, a kápolnában dolgozunk. A falak nagyon koszosak voltak, és a szobrok is megrongálódtak.

A Hadisírgondozó Intézettől is jött egy szakember. Kinyitottuk neki a kripta ajtaját, és lement. Névvel ellátott dobozokat talált a csontkamrában, a dobozokban a magyar katonák csontjai voltak.

Fából készült dobozok voltak ezek, amelyek már mállottak. A régész több napon keresztül számolta a csontokat.

A kápolna falain ugyanolyan szennyeződések voltak, mint egy magyarországi épületnél szokott lenni? Vagy a klíma miatt más lerakódások keletkeznek a falakon Szicíliában?

Teljesen másfajta szennyeződések vannak az ottani köveken, mint mondjuk egy magyar kövön. Szicíliában inkább moha és zuzmó fedte be a falakat. Ezeket kellett leszedni. Ha az ember nem pucolja le, mert azt mondja: ez a patinája, ez jelzi a kő korát, akkor előbb-utóbb a kő elfogy, szétmállik. A munka nem volt egyszerű. Hoztunk ugyan nagynyomású vizes lemosót, azzal a kosz egyharmadát le is tudtuk szedni a falakról.

A csontkamrában talált, névvel ellátott fadobozok

Forrás: Payer Károly

A maradékot viszont nem sikerült letisztítani. Megmondom őszintén, vártam, hogy a helyi sírkövesek megszólítsanak minket, ugyanis a Hadtörténeti Intézet parancsnoka azt mesélte, hogy amikor ő utoljára Vittoriában járt, a helyi sírkövesek megmutatták, hogyan kell letisztítani a falakat. Nem is kellett sokat várnom, hamar megjelentek.

Először csak mosolyogtak rajtunk, hogy nem sikerül teljesen leszedni a mohát és a zuzmót a falakról. Aztán elővettek egy speciális folyadékot, és percek alatt letisztítottak egy négyzetmétert. Ekkor mondtam ki az egyetlen olasz mondatot, amit tudok: „Quanto costa?", azaz mennyibe kerül? Megállapodtunk az árban, és hoztak 40 litert ebből a különös folyadékból.

Azzal aztán gyönyörűen le tudtuk tisztítani a kápolna falait. Aztán még vízzel lemostuk, és impregnáltuk, hogy a víz leperegjen róla.

Beázott az épület Forrás: Payer Károly

Ha most visszagondol, mi volt a legnehezebb a kápolna felújításában?

Az épület kilencvenéves, és soha nem nyúltak még hozzá. Volt olyan szobor, amely hiányos volt – ezt már említettem -, a homlokzaton a címerről hiányzott a kereszt, és meg kellett oldanunk a vízelvezetést is. Tehát a felújítás több volt, mint egy hagyományos restaurálás.

A szicíliai Magyar Kápolna felújítása - moha és zuzmó a falakon Forrás: Payer Károly

Hogyan fogadták önöket a helyiek a városban?

Vittoriában laktunk, és nagyon hamar megbarátkoztunk a helyiekkel, a hentessel, a pékkel és a vendéglátósokkal. Hozták a saját borukat és olajukat, hogy feltétlenül kóstoljuk meg, lényegében végtelenül vendégszeretőek voltak. Vittoria és környéke mezőgazdasági terület, ide nem jár külföldi turista, úgyhogy meglehetősen ritka vendégek voltunk. Kérdezték, hogy miért éppen Vittoriába jöttünk, és elmondtuk nekik, hogy az első világháborús magyar hadifoglyok emlékhelyét, a Magyar Kápolnát újítjuk fel.

Mindenki ismerte a történetet, ami nagyon meglepő volt számomra. Előfordult, hogy éppen dolgoztunk, amikor magyarul ránk köszönt egy házaspár a temetőben.

Még a létrákat is Magyarországról hozta a restaurátor Forrás: Payer Károly

Meghallották ugyanis, hogy magyarul beszélgetünk. Kiderült, hogy az asszony magyar, a férje palermói, és kifejezetten a kápolna miatt jöttek el Vittoriába. Több hasonló eset is volt, amíg dolgoztunk az emlékhelyen. Ez nekem azt bizonyította, hogy igenis tudják az emberek, hogy létezik ez a kápolna, és néhányan eljönnek ide még távolabbi olasz városokból is. Vittoriában pedig odajött hozzám egy idős úr, aki azt mondta, hogy az ő felmenője magyar volt – az egyik hadifogoly -, és minden novemberben hoz virágot a kápolnához.

Forrás: Payer Károly

Hogyan látja, mikor kell majd újra felújítani a vittoriai Magyar Kápolnát?

Nagyon sokára kell újra hozzányúlni. Az én garanciám az, hogy amíg élek, addig biztosan mindent megcsinálok rajta, ha bármi tönkremenne. De nem lesz erre szükség, ugyanis olyan anyagokkal és olyan technikával újítottuk fel az épületet, amely garantálja, hogy évtizedekig nagyon jó állapotban marad az emlékhely.

Ilyen lett a felújítás után a szicíliai Magyar Kápolna Fotó: Talán Csaba