Milyen felnőtt lesz az, aki gyerekként szörnyű dolgokat él át?

2017.07.16. 20:13

Szorongás, bizalomvesztés, tanulási zavar, agresszivitás – ez csak néhány viselkedési forma, amely egy traumát átélt gyereket jellemezhet. A családon belüli erőszak és a tragédiák mind kihatnak a gyerekek életére.

Két olyan családi tragédia is történt az elmúlt napokban, amelyeket gyerekek végignéztek.

Ásványrárón egy férfi hasba lőtte a feleségét, majd bezárkózott a házukba a közös kislányukkal, és öngyilkos lett. Mindezt a hétéves kislánya előtt tette. Az anyát kórházba vitték, ahol azonnal megműtötték. Már túl van az életveszélyen.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Néhány nappal később Tiszalökön egy férfi szurkálta meg volt élettársát, annak két lányát, de a nő fiára is rátámadt. A nagyobbik lányt mellbe, a kisebbiket combon szúrta, a fiút pedig a kezén vágta meg. Ő az egyetlen, aki már nincs kórházban. De lelkileg maradandó nyomot hagytak a 13 éves fiúban a történtek. Az egészet súlyosbítja, hogy információink szerint a kisfiú nővére korábban teherbe esett a férfitól. 

Poszttraumás stressz szindrómát lehet diagnosztizálni a gyermekeknél is, külön a 6 év alatti és 6 év fölötti életkorban. Utóbbi kritériuma, hogy valós vagy fenyegető halált, komoly sérülést vagy szexuális erőszakot tapasztalnak meg a gyerekek" 

mondta egy gyerekpszichológus, akit az Origo kérdezett a témáról. 

Nagyné Tompa Györgyi szerint a traumatikus eseménnyel kapcsolatos tünetekre jellemzőek, hogy spontán visszatérőek, akaratlanok és betolakodóak, nyomasztó emlékek - mondja.
A szakember szerint ilyen esetekben sokszor előfordulhatnak visszatérő nyomasztó álmok, melyek esetében az álmok tartalma és érzelmi töltete a traumatikus élményekkel kapcsolatosak. 

képünk illusztráció

Forrás: Dreamstime

Nem minden esetben lehet igazolni, hogy a tartalom az átélt eseménnyel függ össze. Disszociatív reakciók (flashbackek) keletkeznek, melyek során a gyermek úgy érzi és úgy viselkedik, mintha a traumatikus esemény bármikor megismétlődhetne.

Nagyné Tompa Györgyi azt is mondja, hogy az ilyen reakciók kontinuum jellegűek, a legextrémebb esetben a tudatosság teljes elvesztésével járhat együtt. Szerinte intenzív és hosszan fennálló pszichológiai szenvedést élnek át, amiben a traumatikus esemény egyes aspektusaira emlékeznek, vagy az azt szimbolizáló külső vagy belső kulcsingerekkel szembeni expozíció esetén. Ahogy mondja, ez kifejezetten élettani reakciókkal társulhat ilyenkor.

Ezután jellemző viselkedés a traumatikus eseménnyel kapcsolatos ingerek, helyzetek elkerülése. Például azzal kapcsolatos tevékenységeké, helyszíneké, személyeké, fizikai ingereké. Emberek, párbeszédek elkerülése jellemző. Negatív érzelmi állapotok és negatív gondolkodás jelenik meg, ami tartóssá válik. Félelem, bűntudat, szomorúság, szégyen, zavartság.

Ahogy fogalmaz, sok régi kedvelt tevékenységből kimarad a gyerek, visszahúzódik, mert nem talál bennük már örömet. Érdeklődése csökken, tanulásban alulteljesít, koncentrációs nehézségekkel küzd, a játékkedve is csökken.

De előfordulhat az is, hogy beszűkülnek a társas kapcsolataik. Dühroham is megjelenhet akár csekély provokáció hatására is. Az állandó támadás-menekülés-védekezési készenlét nagyon megterhelő tud lenni. Túlzott megriadási reakciók is traumáról árulkodnak 

- teszi hozzá.

Alvászavar, rémálmok, léphetnek fel, ezek pedig kimerítőek. A saját testtől saját mentális folyamataitól való elidegenedéssel járó folyama is jelentkezhet, mintha ezeket kívülállóként érezné, mintha álmodna, vagy mintha az idő lelassult volna. Derealizációs tünetek például, amikor a környezet változik meg, az valószerűtlenné válik vagy eltávolodik, álomszerű, torz lesz. Nagy szenvedésnyomással teli időszak következik számukra, mely mindenképpen pszichoterápiát igényel"-  sorolja a fellépő problémákat Nagyné Tompa Györgyi.

A traumát elszenvedettek nagyon nehezen emlékeznek

A gyerekpszichológus szerint az is jellemző ilyenkor, hogy a gyerek semmire sem fog emlékezni az egészből: egy úgynevezett globális amnézia jön elő nála, és nem tudja visszaidézni az eseményeket egy az egyben - mondja a szakember. 

Ahogy fogalmaz, ezt úgy mondjuk, hogy disszociálódik a történet. Vagyis maga a tartalom és az érzelmi élmény szétválik. Ott marad, ott lebeg tulajdonképpen ez az átélt traumatikus érzelmi élmény." Jellemző ilyenkor, hogy a gyerek rettegésben él még egy darabig: fél kimenni a szobájából, fél kimenni az utcára. Bezárkózhat, elmagányosodhat, és elveszti a bizalmat az emberekkel szemben. Mindez azért történik, mert úgy érzi, hogy bármikor megismétlődhetnek az átélt borzalmak, és mert elveszítette azt az ősbizalmat, amit a szülei felé táplált.

Bármi előidézheti a későbbi életükben a traumát

A szakember azt is mondja, hogy a traumát átélt gyerekekben a szorongás nagyon mélyen rögzülhet. Így akár már csak egy hasonló hang, szín, forma vagy mozdulat is kiválthat negatív érzelmi állapotot, ami az eredeti élménnyel azonos vagy hasonló. 

"Ha valaki például pont olyan hangon szólal meg, ami az apja hangjához hasonló, nem lesz neki szimpatikus, nem is tudhatja, hogy mi történik vele. Kimondottan stresszel fog reagálni a hétköznapi élethelyzetekben, amelyek látszólag nincsenek kapcsolatban az eredeti traumával. Ilyenkor a traumát szenvedett ember reakciója tünetként kezelendő, mert vagy hiány, vagy alul-, vagy felülreagálás lesz, vagy nem megfelelő lesz. Hiánytünet az, amikor viselkedésben sehogyan nem reagál, alulreagál, amikor nem mer megfelelően reagálni, túlreagálás, amikor jelentéktelen vagy semleges ingerre fokozott reakciót vált ki, erre mondjuk, hogy bolhából elefántot csinál, vagy lesz ugyan reakciója, de inadekvát, vagyis nem a kiváltó ingerhelyzetnek megfelelő a viselkedése." - mondja Nagyné Tompa Györgyi.

Az Ásványrárón apja öngyilkosságát végignéző kislány, úgy tudjuk, a történtek után sokkos állapotba került.