Az anyukáját várta, kihajolt az ablakon és kizuhant

2017.08.23. 10:59

Biztosan indul eljárás az anya ellen, akinek hétvégén a hatodik emeletről kizuhant a kislánya. Ilyen esetekben teljesen eltérő a bírói gyakorlat – mondja az általunk megkérdezett ügyvéd. Abban azonban biztos, hogy a szülő számára a legnagyobb büntetés az, hogy elveszti a gyermekét. Ennek ellenére jogi következményekre is számíthat.

A közértbe ment le vásárolni az a vietnami nő, akinek a hatodik emeletről zuhant ki a kislánya. A nő nem csak őt, másik két gyerekét is felügyelet nélkül hagyta a lakásban. Közülük a legidősebb is mindössze nyolcéves.

Úgy tudjuk, a kislány azért hajolt ki az ablakon, hogy megnézze, hogy anyja mikor ér haza. Ekkor történt a tragédia. 

A kislány a helyszínen belehalt a sérüléseibe.

A hatodik emeletről zuhant le a négyéves lány.

Forrás: MTI/Mihádák Zoltán

A tragédia után az anyát sokkos állapotban vitték el a mentősök. A rendőrség gondatlanságból elkövetett emberölés miatt indított eljárást.

Ez borzasztó dolog a szülőnek, és a legnagyobb fájdalom egyben: ő a bűncselekményben gyanúsítható személy, mert a várható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Hanyag gondatlanság: azzal, hogy magára hagyta a gyerekeket, azzal a tőle várható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Ez a gondatlanságnak az enyhébb vállfaja. De ilyenkor a bírói gyakorlat megállapítja a gondatlan emberölést- mondta megkeresésünkre Borbély Zoltán, ügyvéd az esettel kapcsolatban.

A szakember arról is beszélt, hogy minden ilyen tragédiának van egy jogi és egy emberi oldala.

„Az emberi oldala az, hogy az anyukának a büntetése már megvan. Akárcsak Ágnes asszony Arany János balladájában. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az igazságszolgáltatás nem tekinthet el a gondatlanság értékeléstől. Általában a gyakorlat ilyenkor a felfüggesztett szabadságvesztés. A végrehajtandóval semmilyen célt nem érnének el.”

Borbély Zoltán azt is hozzátette, hogy nagyon nehéz egy ilyen ügyben eljárni, mind ügyészként, mind rendőrként, de védőügyvédként is.

„ Az ember ilyenkor megpróbálja a legtöbbet megtenni, de gyakorlatilag

az anyuka büntetése megvan már - erkölcsileg.

Jogilag viszont nem lehet eltekinteni. Sajnos ez a tipikus esete a gondatlan emberölésnek.”

Az ügyvéd az egy héttel korábban történt, miskolci tragédiát hozta fel párhuzamnak, amikor egy kisfiú a macija után mászva esett ki az ötödik emeletről, miközben az anyukája a konyhában főzött.

Sajnos a két eset kísértetiesen hasonlít egymásra. Általában az ilyen gondatlan cselekményeknél, amikor valakinek a saját gyereke hal meg, akkor a bírói gyakorlat nem következetes abban, hogy van-e súlyosító vagy enyhítő körülmény."

Arra a kérdésre, hogy elvehetik-e a másik két gyereket az anyától, az ügyvéd azt mondta:

„Ez már előrehaladott dolog - nyilván kell környezettanulmány is és alapos vizsgálat, hogy a tragédia hogyan történt. Nagyon nehéz ilyenkor azt mérlegelni, hogy itt a gondatlanságot már értékeli a törvény azzal, hogy ez bűncselekmény. Ilyenkor - az én álláspontom szerint - enyhítő körülmény, hogy a saját kisgyermekét veszti el valaki. Ugyanakkor nem minden bírói ítéletben számít ez enyhítő körülménynek."

Az ügyvéd azt is mondta, hogy a másik két gyerek akkor van veszélyben, ha a cselekményt szándékosan követte el a szülő, vagy szándékosan hanyagolja el a gyerekeket.

De hogyan dolgozzák fel a gyerekek az ilyen traumát?

„Mindenképpen segítségre van szükségük, egy olyan pszichológusra, akinek egy ilyen krízishelyzetben van tapasztalata. De nyilvánvalóan más a reakciója a gyerekeknek, mint a felnőtteknek. Az anyának a tragédiához való viszonya, ezeknek az érzelmi állapotai, hiszen sokféle érzelem következhet egymás után. De ezek mindenképpen a gyerekekre is át tudnak tevődni”- mondja a gyerekpszichológus, Kalamár Hajnalka, aki azt is hozzáteszi, hogy egymást is fel tudják erősíteni ezek a lelki fájdalmak.

A szakember szerint az is fontos, hogy az anya úgy viszonyuljon a saját fájdalmához a tragédia után, hogy a másik két gyerek traumáját ne fokozza tovább. De a saját bűntudatát is fel kell dolgoznia a szülőnek. 

A gyerekeknek viszont a saját életkoruknak megfelelően kell valamilyen módon értelmezniük az egész helyzetet.

Egészen más egy 8 évesnek, általában a 8 éves gyerekek valamilyen szinten találkoznak az elmúlásnak, a halálnak a létével. És ez 6 éves kor körül ki is alakul némi szorongás ezzel kapcsolatosan. De a kisebbeknél ez még nem így van. Ilyenkor mindig alapvetően ahhoz viszonyulunk, amilyen kérdések fogalmazódnak meg a gyerekek fejében"

- teszi hozzá. 

„Mi azon a szinten dolgozunk, amit a gyerek felkínál, vagy ahol kinyitja az ajtót számunkra."

A szakember azt is elmondta, hogy előfordul a tragédiát átélt gyerekeknél a teljes elzárkózás. Ez azért nehezíti meg a helyzetet, mert attól még a trauma ott van. Sok esetben ilyenkor egyáltalán nem beszélnek ezek a gyerekek. Idővel szép lassan feldolgozzák a traumát, de örökre nyomot hagy az életükben.

„Van, hogy ez egyáltalán nem nyilvánvaló, csak adott esetben egy felnőttkori viselkedési zavarban jelentkezik, például nem bízik egy másik emberben, vagy túlságosan félti a kapcsolatát, saját gyerekét. Elzárkózó vagy túlóvó magatartást mutat” - mondja

Az ehhez hasonló viselkedészavarokból lehet arra következtetni, hogy valamilyen trauma érte gyerekkorában - teszi hozzá Kalamár Hajnalka.

Rendszerint annyira erős a szeretet ilyen korban, az anyukához való kötődés, hogy elfogadnak egy olyan magyarázatot, ami felmenti az anyát a felelősség alól. Neki is fontos, hogy aki megmaradt, azt tudják szeretni. Inkább azzal a traumával kell megküzdeni, hogy az aki a család része volt, hirtelen megszűnik létezni.”

Néhány hónapja Kistarcsán egy hároméves kislány zuhant ki az ablakon. A gyerek szülei éjszakai műszakban dolgoztak, amikor a szörnyűség történt. A kislányra elvileg a keresztanyja vigyázott. Csakhogy ő valamiért elment otthonról, a szülőkkel a HÉV-megállóban találkozott. Az anya és az apa rohant haza, de mire hazaértek, a kislány a ház mellett a betonon feküdt.

KAPCSOLÓDÓ CIKK