Gulyás Gergely: Recsk örökös szimbólumává vált a kommunista embertelenségnek

Az Országgyűlés alelnöke a Recski Nemzeti Emlékparkban tartott megemlékezésen beszédében kiemelte, hogy közös felelősségünk mindent megtenni a Recsken és a többi kényszermunkatáborban történtek feltárásáért. Wittner Mária, 1956-os halálraítélt szerint a kommunizmus bűneit el kell mesélnünk gyermekeinknek és az utókornak, hogy soha ne ismétlődhessen meg velünk és velük az a borzalom, ami megesett 45 éven keresztül.

Gulyás Gergely hangsúlyozta, azért fontos feltárni Recsken és a többi kényszermunkatáborban történteket, hogy az áldozatok szenvedése ne legyen hiábavaló, és legalább az utókor erkölcsi ítéletet mondhasson a felelősökről, ha már a rendszerváltozás egyik nagy erkölcsi adósságaként az igazságszolgáltatás előtt nem kellett felelniük.

Hozzátette, hogy „a rendszerváltás óta a túlélők, a polgári kormányok, a történészek és köztestületek, szervezetek sokat tettek azért, hogy a vörös terror hazai évtizedeiről teljesebb képet kaphassunk, de még mindig sok a feltárandó, tisztázandó, nyilvánosságra-hozatalra váró részlet". A Fidesz frakcióvezetője Magyarország huszadik századi nemzeti tragédiájának nevezte, hogy „a nyilas és nemzetiszocialista hóhérok" bukásával nem ért véget, csak barnáról vörösre váltva folytatódott az emberi méltóság teljes megfosztását célként meghatározó, elaljasult kor. Beszédében kiemelte, hogy

Recsk örökös szimbólumává vált a kommunista embertelenségnek és a Rákosi-féle, a sztálini terrort saját népe ellen fordító korszaknak.

Megjegyezte, hogy négy évtizeden keresztül a történtekről csak hallgatni, vagy hazudni volt szabad.

Gulyás Gergely emlékeztetett arra, hogy 1945 után a szovjet megszállók segítségével kiépülő totalitárius állam "egyik legkedveltebb eszköze" lett az internálás.

A kommunista hatalom bárkire, bármikor ráküldhette az Államvédelmi Hatóságot, hogy aztán az illető börtönben, kényszermunkatáborban vagy akár az akasztófa alatt találja magát, nem egyszer úgy, hogy még a bűnét sem tudta. Tucatjával működtek kényszermunkatáborok, ahol tízezreket tartottak fogva.

Gulyás Gergely Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Kiemelte, hogy Recskre 1950 nyarán érkezett az első 35 internált és amikor az elnyomó hatalom „csúcsra járatta" a tábort, csaknem 1700 foglyot éheztettek, kínoztak és dolgoztattak ott. A szovjet mintájú kényszermunkatáborokat 1953-ban, Nagy Imre hatalomra kerülésekor felszámolták, és a nyomaikat is ki akarták törölni a nemzet emlékezetéből. A kommunista uralom bukása után azonban sokan még megélhették, hogy szabadon elmondhassák az évtizedekig magukban őrzött szenvedéseik történetét.

A hátsó szekérbejáró az 1950-es évek második felében Forrás: munkataborok.hu

Beszédében felelevenítette az egyetlen tömeges szökési kísérletet a recski táborban. 1951. május 20-án történt, hogy nyolc rab közül csak egyetlen egy jutott el Ausztriába, a többieket elfogták és felelősségre vonták. Michnay Gyula, akinek sikerült megszöknie, végül a Szabad Európa Rádióban felolvashatta 560, Recsken fogva tartott rab nevét. Gulyás Gergely beszédében hangsúlyozta, hogy ez volt az első alkalom, hogy az akkori szabad világ értesült Recsk létezéséről, sok hozzátartozó akkor hallott először eltűnt, halottnak hitt szerettéről. Szerinte akkor még „divat volt Nyugaton kommunistának lenni". Megdöbbentőnek nevezte, hogy a kommunizmus bukása és rémtetteinek nyilvánossá válása után még mindig vannak követői a kontinensen ennek az ideológiának.

Wittner Mária 1956-os halálraítélt a megemlékezésen arra hívta fel a figyelmet, hogy a meghurcoltak, a túlélők azoknak a végakaratát adják át üzenetükben, akik Magyarországért áldozták életüket.

Nekünk, az élőknek azért kell emlékeznünk és emlékeztetnünk, azt kell átadnunk gyermekeinknek és az utókornak, hogy soha ne ismétlődhessen meg velünk és velük az a borzalom, ami megesett 45 éven keresztül

– mondta Wittner.