Kicsit lassan, de felébredt a Jobbik pártmédiája és varázsolt egy rendeset

Tegnapi cikkünkre az Alfahír kapcsolt a leggyorsabban és valóságos számmisztikai varázslattal magyarázták meg, hogy miért csak 150-en voltak a Jobbik október 23-ai rendezvényén, miközben a Fideszén tízezres tömeg ünnepelt. Mondani sem kell, hogy történelem lett belőle.

Tegnap megjelent cikkünkben összegyűjtöttük a Jobbik legnagyobb ballépéseit, aminek legutóbbi állomása a párt október 23-ai kormányváltó megemlékezése volt, amire elképesztő tömegeket sikerült mozgósítani, nagyjából 150 fanatikus tette tiszteletét. Növelte az égési faktort, hogy közben ádáz ellenfelük, a Fidesz rendezvényén tízezres tömeg ünnepelt. Mit tesz ilyenkor egy gördülékenyen lojális médiagépezet? Vagy csendben marad, és úgy tesz mintha nem történt volna semmi, vagy megpróbálja megmagyarázni a lehetetlent. Az Alfahír az utóbbit választotta, fél napos ráhagyással olyan számmisztikai varázslatot tettek le az asztalra, hogy matematikus legyen a talpán, aki nem szédül bele. Hibátlan alapmű lett, úgy hogy egyetlen egy Iránytű Intézet kutatásra sem volt szüksége a cikk Szerzőjének.

Ezt az október 23-ai "látványképet" kellett kimagyaráznia a Jobbik pártmédiájának: történelem lett belőle. Forrás: 444.hu

A „Nem az nyeri a választást, akinek a rendezvényeire több ember" című bűvészmutatvány hanyag eleganciával összerakott huszonegy sora úgy tökéletes, ahogy van.

Csodálatos mestermű született az Alfahír szerkesztőségében, pár év múlva újságíró-iskolákban fogják mutogatni az anyagot, hiszen megszületett a minőségi pártújságírás Don Perignon-ja.

A Szerzőben rejlő tehetség már az első két szóban megmutatkozik, hiszen ennyivel össze tudja foglalni cikkének lényegét, ami be kell látni, hogy minimum prémium kategóriás bravúr. Ha valakiben még ezután is felmerülnének kérdések zsenialitásával kapcsolatban, a következő sorok egész biztosan meggyőzik, hogy ez bizony maga a művészet. Ugyanis, ahogy elhagyja a tollát az a bizonyos két szó, az „értelmetlen számháború", olyan számháborút kap a nyakába az olvasó, hogy egész életére elmegy a kedve a Jobbik-rendezvények résztvevőinek számolgatásától. Az erős indítást követően nincs megállás, bődületes sebességgel érkeznek egymás után a főszereplők.

Például nézzék meg ezt a mondatot, mennyi varázslatos szám van benne:

Aztán itt van a Jobbik, amelyik létszámban soha nem tudta megközelíteni a MIÉP fénykorának utcai megmozdulásait, mégis, szavazatszámban a gyengébbik eredménye (2010-ben: 836.774) is több, mint háromszorosa volt a MIÉP valaha elért legjobbjának (248.825), 2014-ben pedig Vonáék átlépték az egymillió szavazatot.

Az Alfahír Pithagorasza a verejtékes munkával összekukázott számokat egytől-egyig a Jobbik védelmébe állítja, mesteri módon. Szerepelnek itt milliók, százezrek, évszámok, aztán ezek visszafelé, átlósan, összekapcsolva, kuszán, magyarán mindenhogy. És miután már senki nem lát a számcunamitól, a Művész levonja az általa létrehozott számuniverzum legfőbb tanulságait, kicsit beintve kedvenceinek:

Ezért (is) tehát felesleges ebből (SZÁMOKBÓL!!!) kiindulni, mert 2018-ban is csak az fog számítani, hogy melyik párt neve, illetve melyik párt képviselőjelöltje mellé kerül a több iksz.

Kétségkívül egy újító mesterműről van szó, hiszen korábban sosem fordult elő, még a Jobbik pártmédiájában sem, hogy a számok önálló személyiséget kapjanak. A Szerző azonban megmutatta, hogy az Alfahírnél nem létezik olyan, hogy lehetetlen.Kicsit szentségtörés részemről, de apró hiányérzet azért maradt bennem a Nagy Megmagyarázó Cikkel kapcsolatban, hiszen ahogy haladtam a sorról-sorra izgalmasabb számutazásban, azt vártam volna, hogy a szerzőnek sikerül azt kihoznia az egészből, hogy minél kevesebben vannak egy párt rendezvényén, annál valószínűbb, hogy győztes lesz a jövő évi választáson. Sajnos ezt nem kaptam meg, ami nem tölt el szomorúsággal, vagy csalódással, hiszen tudom, hogy az Alfahírnek bőven van még ideje a javításra 2018-ig, és érzem, hogy ez nekik egyáltalán nem fog problémát jelenteni.