Nem a politikai korrektség a megoldás

2017.11.01. 17:51

Az októberi filmpremierek közül háromnak is volt bőven skandináv vonatkozása. Mindhárom alkotás főszereplőjének megvan a maga baja, valahogy mégsem zajlik simán az élete olyan gazdag és toleráns, gondoskodó társadalmú országokban, mint Norvégia vagy Svédország. Mit tehet az ember, ha az időjárás pont úgy alakul, hogy a szép őszi időt hozó munkanapok közé beékelődik egy hosszú hétvége reménytelenül sötét felhőkkel és sok esővel? Például moziba megy, és három nap alatt megnéz három skandináv filmet, amelyek októberben kerültek a magyar mozik műsorára.

A négyzet

A három film közül egyértelműen A négyzet sikerült a legjobban. A Cannes-i Filmfesztivál zsűrije is értékes alkotásnak találta, ez a film kapta idén az Arany Pálmát. Egy patchwork filmről van szó, egymástól tulajdonképpen független szkeccsek, amelyeknek csak a főszereplője közös. Christian vezető kurátor egy stockholmi múzeumban, szeretne mintaapa (bár elvált), mintapolgár, mintaértelmiségi lenni, de egy reggelen minden ellene fordul és egyre abszurdabb szituációkban találja magát. Cleas Bang dán színész, aki német és svéd nyelven is tud játszani. Nagyon pontosan hozza a nyugat-európai humánértelmiségit, aki elhitte, hogy véget ért a történelem, minden problémára van megoldás a liberális demokráciában. De nem csak ebben naiv, hanem őszintén hisz a modern képzőművészetben, aminek jelentős hányada, valljuk be, pofátlan blöff, csak erről nem illik beszélni. Christiannak mindene divatos: a szemüvege, a sálja, az autója, és egy hajlított hümmentéssel kezdi sok mondatát: eöömmh.

Ruben Östlund rendezőForrás: AFP

Az egész filmen az a cselekményszál húzódik végig, hogy egy régi trükkel kizsebelik Christiant. Egy nőt fenyeget egy férfi, egy másik pedig a védelmére kel, a sok passzív járókelő között Christian van olyan bátor, hogy beszálljon a konfliktusba. Gratulálnak egymásnak a másik férfival, hogy milyen jól megvédték a nőt, aztán mindenki eltűnik a tömegben. Christian ekkor veszi észre, hogy eltűnt a mobiltelefonja és a pénztárcája. Ettől az esettől rendül meg először a világképe. Kiderül, hogy a mobiltelefonja bekapcsolva maradt, és egy beosztottja mutat neki egy szoftvert, amivel beazonosítható a hely: a lakás nem, de a ház igen. Viszont a házban akár ötven lakás is lehet. Hogyan tovább? A beosztott azt javasolja, hogy blöfföljenek: minden postaládába dobjanak be fenyegető levelet, hogy lebukott a tolvaj, vigye el a lopott dolgokat egy bizonyos kávézóba, és akkor nem esik baja. A mindig egyenes úton járó, naiv Christiannak fenntartásai vannak. Mire a beosztott, akinek az etnikumáról nem kapunk információt a filmben, de nem fehér a bőre, kifakad: „Ne legyél már annyira svéd! Pi...ba a politikai korrektséggel!" Történelmi pillanat: egy Arany Pálma-díjas svéd filmben őszintén kimondja valaki, hogy a valóságban tapasztalható összes problémára nem megoldás a politikai korrektség.  Sőt van, amikor csak súlyosbítja a problémát, hogy a PC nem engedi nevén nevezni a dolgokat. A terv egyébként beválik. Olyan lakótelepre vetődnek, ahol nem merik őrizetlenül hagyni Christian Tesláját (még hogy nincsenek no go zónák...), és a cselekvés pillanatában berezelt két értelmiségi szórakoztató bohóctréfa keretében vitatja meg, hogy melyikük dobálja be a leveleket. A tárcát és a mobiltelefont leadják a kávézóban, de ezzel még nincs vége Christian megpróbáltatásainak, mert a kávézón keresztül megtalálja egy 11-12 évesnek tűnő fiú, akinek túl sötét a haja ahhoz, hogy svéd legyen, és azt követeli Christiantól, hogy adja vissza a becsületét, mert a minden lakásba kikézbesített levél alapján a szülei azt hiszik, hogy ő volt a tolvaj. Christian szembesül vele, hogy hiába viselkedett bátran, és volt ravasz, akarata ellenére bajt okozott.

A mindig csak jót akaró Christian szerepében: Cleas BangForrás: AFP

A lányai (ránézésre egy alsó tagozatos meg egy felső tagozatos) kibírhatatlan módon veszekednek és verekednek egymással, Christian rájuk rivall, végre béke lesz. Erre megint előjön a PC-értelmiségi Christianból, és makogva kér elnézést, hogy felemelte a hangját. Mindennel így jár: kedves, szimpatikus ember, de valahogy képtelen úrrá lenni a dolgokon. Amikor meg úrrá lesz, akkor megijed saját magától. Az 1974-es születésű Ruben Östlund 2014-ben szerzett nemzetközi ismertséget a Lavina című filmjével, abban is egy apa a központi szereplő, és ott is megkérdőjeleződik az alkalmassága az apaszerepre.

A címet adó képzőművészeti projekt: tényleg egy négyzetForrás: AFP

A címben szereplő „négyzet" egy képzőművészeti projekt, és nagyszerű bohóctréfa, ahogy a két marketinges előadja a kampánytervét, nevet a mozi egész nézőtere. De aki volt már olyan mítingen, ahol ment a brénsztorming, az tudja, hogy itt semmi túlzás nincsen. A PR-osok meg a marketingesek tényleg azt hiszik, hogy ők a világ közepe, és nem a PR van a termékért, hanem fordítva. Christiannak az állásába kerül az extrém marketing, ebben is próbál divatos lenni, és öngól lesz belőle.

Ebből a képzőművészeti projektből is sok baja lesz ChristiannakForrás: AFP

Ruben Östlund maga írja a filmjei forgatókönyveit, és úgy tűnik, hogy egyelőre a forgatókönyvírás még jobban megy neki, mint a rendezés. A forgatókönyv egy nagy ötletparádé, de a filmnek van egyfajta komótossága. Ez nem az a film, ahol helye lenne a súlyos és tartalmas csendeknek. Vannak szünetek és hiperrealista szöszmötölések, de igazából ez az alapanyag egy franciás, könnyed vígjáték alapanyaga annak ellenére is, hogy súlyos problémákat jelenít meg. A tempó hiányzik A négyzetből, egy szkeccssorozatnak nem lenne szabad 2 óra 22 percesre elnyúlnia.

A becsületét visszakövetelő fiúForrás: AFP

Megint csak nagyszerű írói remeklés, hogy a lányaival plázázó apa temérdek reklámszatyor társaságában üldögél egy padon. A ránézésre kelet-európai koldust azzal rázza le, hogy nincs nála készpénz. Aztán Christian a lányai keresésére indulna, de nem akarja magával cipelni a szatyrokat, elkezd a derék svédek között keresni valakit, aki vigyázna a táskákra, de senki nem segít. A kikosarazott koldus viszont vállalja, és becsületesen megőrzi a szatyorgyűjteményt. A társadalmi mondanivaló magától megjelenik, nem kellene komolykodva (és egy kissé szájbarágósan) eljátszani, hanem a bohóctréfáig el lehetne merészkedni ezzel a jelenettel is. A négyzetről Pierre Richard filmjei jutnak az ember eszébe. Aki egyébként köszöni szépen, jól van, 83 évesen még mindig forgat, nemrég Magas ősz férfi társat keres címmel jött ki filmje. A 178 centis Pierre Richardhoz képest a 193 centis Cleas Bang tényleg magas, és úgy kedve lenne rászólni az embernek, hogy „ne legyél már annyira svéd, vagyis dán!"; „ne legyél egy négyzet, legyél szabálytalanabb!". Biztos menne neki.

Kattintás után két újabb filmkritika következik!

Előző
Következő