"Kero" ámokfutása: összevissza beszél a lebukott zaklató

2017.11.09. 11:39

Az ellenzéki propagandamédia elkezdte a magának "Kero" (sőt: "KERO", sőt: "KERO®") nevet adó Kerényi Miklós Gábor mosdatását. A hvg-n egészen megdöbbentő interjú jelent meg Kerényivel, amelyben meg sem próbálják komolyan szembesíteni a vádakkal. Sőt, hagyják, hogy Kerényi felváltva gázoljon az áldozatokba, és zavarba ejtő ömlengéssel dicsőítse saját magát. Még csak ellenvetés sem érkezik arra az elképesztő állításra, hogy az ország érdeke, hogy ő rendezhessen. Vagy arra, hogy egy oktatási folyamat játékos része az, hogy vállfával hurkásra veri fiatal férfiak és fiúk fenekét, és hogy ő voltaképpen egy edző, mint Széchy Tamás. Az interjúból egyébként kiderül az is, hogy a balliberális kulturális elit kedvence pont ugyanazt az utat járja be, mint Marton: kezdeti homályos fenyegetőzései ellenére természetesen nem fog perelni. 

Amikor Marton László zaklatási ügye még éppen, hogy csak kirobbant - Marton nevét még ki sem mondta Sárosdi Lilla - a Hvg kisújságírója egészen megdöbbentő cikkben mászott bele az áldozatba, őt hibáztatva azért, mert fiatal rajongóként beült egy középkorú férfi autójába. A gendertudatos-liberális-feminista újság olvasói teljes identitászavarba kerültek a szégyenteljes cikktől: a szerző ugyanis mintha tankönyvből magolta volna be az összes áldozathibáztató klisét. Aztán, amikor kiderült, hogy a Vígszínház volt igazgatója, azóta kirúgott főrendezője az a szexuális ragadozó, aki a péniszét egy BMW-ben fiatal rajongója arcába nyomta, minden világossá vált: a Hvg már egy előcsapással mentegette a balliberális kulturális elit egyik kedvencét.

Forrás: MTI/Kovács Attila

Most hasonló történik a másik balliberális kedvenccel. Kerényi Miklós Gábor (aki - bár állítólag Szentpéterváron rendez -, a vérlázítóan magyarázkodó Facebook-posztját valamilyen rejtélyes okból mégis Budapestről keltezte) telefonon nyilatkozott a lapnak (úgy tűnik, ezúttal nem felejtette el, hogy nincs Magyarországon). 

Az interjú csúcspontja, amikor sikerül megkérdezni "Kerótól", hogy „Van sejtése arról, hogy miért történik most mindez önnel?”. A válasz, persze, nem az, hogy „azért, mert vállfával vertem hurkásra fiatal fiúk fenekét”, hanem egy elképesztően zavaros összeesküvés-elmélet: „17 évvel ezelőtt megnyertem az Operettszínházi pályázatot olyanokkal szemben, akik – a társaságukkal együtt – azóta sem bocsátották meg ezt.” Ellenvetés erre sem érkezik. A pályázat "megnyerése" 2000-ben, Demszky Gábor idején? Az egy külön fejezet lehetne. Demszky és Kerényi Miklós Gábor szívélyes kapcsolatával még fogunk foglalkozni...

De mire eddig eljutunk, Kerényi Miklós Gábor már az olvasóra zúdította a vérlázítóbbnál vérlázítóbb magyarázkodásait. 

Az arcát és nevét vállalva egy 23 évvel ezelőtti zaklatás történetét nyilvánosságra hozó Maros Ákosról például ezt mondja: „Ami nagyon fontos, hogy az eset közös megegyezés alapján történt, ezt ő is elismeri (nem, nem ismeri el: azt mondta, hogy nem hitte, hogy Kerényi valóban el akarja fenekelni, azt hitte, hogy csak le akarja szidni, majd amikor a nadrágját letolta, akkor sem arra számított, hogy egy vállfával hurkásra verik a fenekét) Maros úrnak bármikor jogában állt a helyzetet megszakítani, amit meg is tett (félrelökte Kerényit és a padokat, amivel eltorlaszolta az ajtót, és kirohant)  És nagyon fontos, hogy ennek semmilyen szexuális töltete nem volt. Ebben is azonosan emlékezünk (egészen pontosan Maros Ákos azt mondta, hogy akkor, 1994-ben, 18 évesen ezt nem szexuális zaklatásnak, hanem hatalmi visszaélésnek érezte. Olyannak, mintha Kerényi lefejelte volna).”  Azt is mondja, hogy ő nem úgy élte meg, hogy visszaélne a hatalmával, hanem, hogy segíteni próbál. „Mint egy báty segít barátilag, játékosan.” Innen azt legalább megtudjuk, Kerényi számára az egész "játék" volt. 

Kerényi Miklós Gábor és Maros Ákos

Forrás: LifeTv, ATV

Arra a kérdésre, hogy előfordult-e vállfás fenekelés és vetkőztetésre (helyesen: vetkőzésre) utasítás, zavarba ejtő választ ad: „Ezt nem tudom megmondani.” (Természetesen tudja - ez egy elég egyszerű igen-nem kérdés-, azt nem tudja, lesz-e még valaki, aki ezzel áll elő.) Majd fejtegetésbe kezd arról, hogy az élete során rengeteg mindent tett, ami csak egy lépésre volt a megengedhetőség határától. Ami, persze azonnal adja a kérdést, hogy ezt a határt ki húzta meg, és honnan tudja, hogy sosem lépte át, de ezt, természetesen, nem teszik fel neki.

Bár - ahogy Marton László - ő is beszélt korábban homályos lépésekről, az interjúból kiderül, hogy nem fog perelni (akkor akár újabb áldozatokra is fény derülhetne). Kerényi kettős beszéddel próbálkozik. Egyrészt - mint korábban - burkoltan megfenyegeti az áldozatait: „Nem vagyok a perelés híve, a szemtől szembe párbeszédet szeretem, bármilyen konfliktust, harcot felvállalok”, másrészt bocsánatért esedezik, sőt „térden állva kérnék bocsánatot”. Bár „a körülményekben és a célokban rosszindulat, szexuális zaklatás, gonoszság, kihasználás biztos nem volt”. De akkor miért kérne bocsánatot? Tudják követni?

Ezen a ponton aztán következik a kivédhetetlennek szánt sunyiság: a halott zseni felhasználása. Kerényi megpróbál Gregor József mögé bújni, aki szerinte szeretett vele dolgozni, mert jó előadásokat csinált. Gregor József ezt már nem tudja megcáfolni. Semmi nyomát nem találtuk annak, hogy Gregor így gondolkodott volna, de ez önmagában sem érv a meztelen fenekelésre. Azt ugyanis senki nem állította, hogy Kerényi tekintélyes, nagy művészekkel erőszakoskodott volna, sőt közismert, hogy előttük próbálta moderálni magát, sőt hízelgett nekik.

"Kero" mondatról mondatra zavarodik bele a történetbe. Egy idő után az egykori úszóedzőhöz, Széchy Tamáshoz hasonlítja saját magát (hova lett a szent művészi érzékenység?), akiről megjelentek olyan hírek, hogy állítólag fizikai erőszakot is alkalmazott gyerekúszók ellen. Ez Kerényi értelmezésében annyit tesz: „egyfajta őrületben próbálta segíteni őket”. (Bár Kerényinek annyiban igaza van, hogy több - sikeres - egykori úszója utólag is védte Széchy módszereit, de nem árt megjegyezni: ha ma a kommunista korszakban  "legendásnak" nevezett módszerekkel próbálkozna egy úszóedző, elég hamar rendőrök vinnék el az uszodából).

Forrás: MTI/Kallos Bea

Nem sokkal később a sportpályákról Kerényi visszatér a művészethez: ekkor már azt állítja, hogy ő csak színésztréninget tartott. Ez már az a szint, amikor egy önjelölt rendező addig gyakorolta a Sztanyiszlavszkij-módszert, míg meg nem fojtott egy fiatal lányt. Kerényi nem Sztanyiszlavszkijra hivatkozik, hanem Szondira, bárki legyen is az.

„Sok izgalmas színésztréninget tartottam a Szondi-teszt alapján, ami rettenetesen gyorsan vitte előre a színész fejlődését. Ott sok minden előfordult, hangsúlyozom, két ember abszolút megegyezése alapján. Bármikor abba lehetett hagyni, fel lehetett függeszteni. Komoly lelki és fizikai megterhelés volt nekem is, mert együtt játszottam az illetővel. Ezek nagyon izgalmas és eredményes tréningek voltak” - mondja "Kero".

Próbáltunk rájönni, mi lehet ez a Szondi-teszt, és ki az a Szondi, aki kitalálta, de csak Szondi Lipótig, a híres pszichiáterig jutottunk. Az általa kifejlesztett "klinikai ösztöndiagnosztikának" azonban nem sok köze van meztelen fenekek vállfával veréséhez. Kártyákat mutatnak a pácienseknek.

A csattanó azonban az interjú végén jön. Kerényi Miklós Gábor világossá teszi, hogy esze ágában sincs visszavonulni. Nyugdíjba küldhetik, kirúghatják, de neki rendeznie kell: „Az életemnek rengeteg olyan része van, ami az ország kultúrája szempontjából fontos. Nem hiszem, hogy bárki is azt kívánja, hogy ne rendezzek többet, ez senkinek nem lenne jó.”

Máshogy gondoljuk: mindenkinek jó lenne. Egyetlen ember, Kerényi Miklós Gábor kivételével.