Brüsszel kötelező kvótát akar felső határ nélkül

Migrants wait to be rescued by the Aquarius rescue ship run by non-governmental organisations (NGO) "SOS Mediterranee" and "Medecins Sans Frontieres" (Doctors Without Borders) in the Mediterranean Sea, 30 nautic miles from the Libyan coast, on August 2, 2017. Italy on August 2, 2017 began enforcing a controversial code of conduct for charity boats rescuing migrants in the Mediterranean as new figures revealed a sharp drop in the numbers of people arriving from Libya. / AFP PHOTO / Angelos Tzortzinis

Napirenden van a dublini rendszer átalakítása az Európai Unióban, és rég nem látott fellegek gyülekeznek a nemzetállamok felett - írja elemzésében a Migrációkutató Intézet. Abban mindenki egyetért, hogy a rendszer megváltoztatása elengedhetetlen, azonban az meglehetősen vészjóslónak tűnhet a tagállamok számára, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament javaslatában továbbra is szerepel a feszültséget gerjesztő, kötelező kvóta. A tervezett reformok sorsa még korántsem dőlt el, az egyes országok szakminisztereit tömörítő Európai Tanács akadályozhatja meg az uniós vezetők ámokfutását. A Migrációkutató Intézet a kialakult helyzetről készített tanulmányt, szerintük a módosítások többségükben a migránsok érdekeit és nem a válság megoldását szolgálják.

Az elemzés kiemeli, hogy a dublini eljárás a működése kezdete óta kritikák kereszttüzében állt, és a hibáit a mostani válság még jobban felerősítette. Története egészen az 1990-es évek elejéig nyúlik vissza, és az ún. Közös Európai Menekültügyi Rendszer (KEMR) elérését célzó uniós szabályrendszer az egyik meghatározó eleme. A rendszer a nyilvánosság számára egyik legismertebb eleme, hogy a menekültügyi eljárást annak a tagállamnak kell lefolytatnia, amelynek területén először lépett be az Európai Unióba a kérelmező. A rendszer magában hordozza a körkörös migráció lehetőségét, és aránytalan terheket ró a gazdaságilag kevésbé fejlett tagállamokra. A reformot mindenki szükségesnek tartja, azonban egymással szöges ellentétben álló javaslatokat fogalmaztak meg.

Az Európai Bizottság és az Európai Tanács a kötelező kvóták mellett

Az uniós döntési mechanizmusban kulcsszerepet játszik az előterjesztő Európai Bizottság és a jogalkotó Európai Tanács és Európai Parlament. Normál menetrend szerint az Európai Bizottság javaslatot nyújt be a Tanácsnak és a Parlamentnek, akik megvitatják az előterjesztést. Amennyiben nem tudnak kompromisszumra jutni, akkor az eljárás jogszabályalkotás nélkül ér véget, így ebben a jogalkotási rendszerben felértékelődik a szerepük.

Az Európai Bizottság új javaslatának lényege – ami új elem a dublini rendelethez képest – hogy

amennyiben egy tagállam aránytalan nagyságú menedékkérői létszámmal szembesül, vagyis a menedékkérelmek száma meghaladná az adott országra vonatkozó úgynevezett referenciaérték 150%-át, az értéken felüli létszámot egy automatizált elektronikus rendszer révén osztanák el a tömeges beáramlásban kevésbé érintett tagállamok között.

Ezek a kérelmek bekerülnének az elektronikus rendszerbe, amely automatikusan döntene mind a kérelem elbírálásáért felelős, és a kérelem elfogadása esetén a befogadó tagállamról. A kiválasztottak meghatározásáról a GDP-ből és a népességszámból összegyúrt mutató alapján döntenének.

Európai Bzottság a bevándorlók korlátlan elosztása mellett foglal állást Forrás: Origo

A javaslat másik érdekes eleme, hogy a tagállamok 12 havonta dönthetnek úgy, hogy ideiglenesen, 12 hónapra, felfüggesztik a részvételüket az elosztásban. Ennek azonban súlyos ára van: kérelmenként 250 000 eurót kell ezért fizetniük.

Az Európai Parlament kisebb eltérésekkel a Bizottság álláspontjával ért egyet, ez a szerv is a dublini reformjavaslat mellett van. Javaslatukban eltörölnék a belépés helye szerinti tagállam felelősségének elvét, s helyette a kötelező áthelyezést akarják. A parlament szerint a bizottsági javaslatban szereplő kötelező kvóta lenne a kiindulási és a végpont is.

A javaslat szerint állandóan jelen lenne az áthelyezés, melyet a tagállami GDP és népesség alapján generált arányban kellene végrehajtaniuk a tagállamoknak.

A céltagállam kiválasztása a következő kritériumok alapján történne: a családegyesítés lehetősége, a korábbi vízum vagy tartózkodási engedély, valamint a megszerzett diplomát kiállító tagállam megléte.

A szolidaritás nem egyenlő a kötelező kvótával

A kialakult helyzetben az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács „húzhatja be a vészféket”. Reményt jelenthet a kvótarendszert ellenző tagállamok számára, hogy az Európai Bizottság javaslatának tárgyalása megakadt a Tanácsban, mivel a tagállamok eddig nem tudtak kompromisszumos álláspontot kialakítani a kérdésben.

A szlovák elnökség 2016 második félévében bemutatta a „Hatékony szolidaritás” című dokumentumát, amiben számos alternatív javaslatot fogalmaztak meg.

A dokumentum hangsúlyos pontja annak az alapelvnek a kiemelése, hogy a szolidaritás nem egyenlő a kötelező kvótával, hanem léteznek egyéb megnyilvánulási formái, mint például a külső határok védelmére adott támogatások, nyomás alatt lévő tagállamok pénzügyi megsegítése.

2017 első félévében a máltai elnökség új dokumentumot készített, amely továbbviszi a korábbi elnökségi javaslatban megfogalmazott irányvonalat. Ennek a javaslatnak is része a tagállamok közötti szolidaritási elem, amelynek mechanizmusa azonnal életbe léptethető, ha egy tagállamra aránytalanul nagy nyomás hárulna. A javaslat a kötelező kvótát úgy korlátozná, hogy éves szinten maximum 200 ezer főt lehetne áthelyezni az Unión belül más tagállamokba, s amennyiben ez a kvóta kimerülne, a tagállamoknak nem kellene több embert átvenniük. Arra az esetre, ha a válság továbbgyűrűzne és a 200 ezres szám nem lenne elegendő, akkor az Európai Tanács döntene a továbbiakról.