Miért esélytelen az ellenzék?

2018.02.15. 15:05

Azért lenyűgöző ez a kérdés, mert benne foglaltatik egy konszenzusos állítás. Magyarul: nem az a kérdés, hogy van-e egyáltalán esélye az ellenzéknek – mert nincs –, hanem hogy miért nincs?

Evidenciákról beszélgetünk tehát, csupán az okok iránt érdeklődünk.

Nézzük a maguktól értetődő evidenciákat!

A Fidesz most jobban áll, mint négy évvel ezelőtt ugyanekkor, az ellenzék pedig rosszabbul. Ráadásul szemben a négy évvel ezelőtti helyzettel, nincs kiemelkedő kihívó, a baloldal kis pártokra esett szét, az MSZP-Párbeszéd a mai állás szerint nem ugorja meg a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, a Jobbik támogatottsága az elmúlt két évben pedig a felére zsugorodott.

Az aktív szavazók többsége azt akarja, hogy folytatódjon a Fidesz-kormányzás. A választók 80 százaléka eleve azzal számol, hogy a Fidesz fog győzni. Tehát még azok többsége is a Fidesz győzelmére tennének, akik másra adnák a voksukat.

Felborul a pálya.

A pálya azért borul fel, mert amit a kormány tesz és csinál, az egybeesik a választópolgárok akaratának többségével. A választók több mint 70 százaléka továbbra is aggasztónak tartja az illegális bevándorlók Magyarországra érkezésének és telepítésének problémáját. Több mint 80 százalékuk elutasítja, hogy Soros és szervezetei bevándorlókat telepítenének be Afrikából és a Közel-Keletről, Soros Györgyöt pedig a választók 2/3-a utálja. Amit tehát a kormány tesz és mond, az nemcsak a Fidesz-tábor, hanem az összválasztók döntő többségének akaratával is egyezik.

Ehhez képest az ellenzék megpróbálja kitalálni, hogy mit hallanának tőlük szívesen a választók. De mindenki tudja, hogy mást tennének, mint amit mondanak. Ha hatalomra jutnának, lebontanák a kerítést, elfogadnák Brüsszel és Soros diktátumait, szembemennének saját túllicitálós ígéreteikkel is. Mert egész egyszerűen – méretüknél fogva is – elférnek Soros zsebében.

És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy az egyik oldalon Orbán Viktor áll, a másikon meg a gigászok. A választók döntő többsége Orbán Viktort látná szívesen kormányfőként, a többi aspiráns csupán a futottak még mezőnyében messze lemaradva kullog a miniszterelnök mögött. A mindenkit eláruló, mindenkinek már hátat fordító szélkakas Karácsony Gergő, aki Soros miniszterelnökeként rátelepedett az MSZP-re, ám a számokat ő is látja. A közös listának 10 százalék kellene a parlamentbe jutáshoz, mivel erre kevés az esély, ezért neki ez a két hónap csak tréningprogram. Karácsony nem idén áprilisra, hanem jövő őszre, a főpolgármester-választásra gyúr. Szél Bernadett ezer szállal kötődik a Soros-projekthez, az LMP-nek bírósági papírja is van róla, hogy bevándorláspárti párt. Vona allahozása a Jobbik-szavazók felét is eltántorította. Gyurcsány változatlanul a legelutasítottabb magyar politikus. Szigetvárit senki sem ismeri, ahogy Lattmann Tamást sem. (Ha kihagytam volna valakit, a kihagyás nyilván indokolt – mert nem jutott eszembe.)

Vagyis az ellenzéknél senki sincs, aki reményt adna a saját választóiknak. Ez még akkor is így van, ha egyikükről-másikukról valamelyik kedvenc közvélemény-kutatójuk éppen azt állítja, hogy népszerűségében éppen már le is hagyta Orbán Viktort.

Persze.

Emlékezzünk csak. Ugyanezt állították egy hónap után Bajnairól, ezt állították Mesterházyról, majd Botkáról is. Aztán mi lett velük? Hogy gasztronómiai kifejezéssel éljünk: mentek a lecsóba.

Április 8-án nagy lecsófőzés lesz.

G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettesének, a 888.hu főszerkesztőjének írása az Origónak.