Reneszánszát éli a magyar népzene

2018.06.01. 10:38

Pál István „Szalonna", a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője a Figyelőnek adott interjút. A művész az interjújában beszélt a zenéről, a család fontosságáról, az ukrajnai magyarság helyzetéről is.
Szalonna és zenekara a Duna Televízió Fölszállott a páva című vetélkedőjének köszönhetően vált közismertté, ahol számos esetben kísérték a fellépők előadását.

A Figyelő kérdezte a híres népzenészt arról, hogy „nem a múzeumban lenne-e a helye a mai világban a népi kultúrának", amelyre azt válaszolta: „Akkor az ember is múzeumba való." Hiszen a mai népzenére mulató emberek teljesen más körülmények között élnek, mint azok akik először élték át ezt az életérzést.

Pál István "Szalonna"Forrás: Médiaklikk

Ennek kapcsán elmesélte a saját tapasztalatait is:Amikor én bárhol leültem valakinek muzsikálni, akkor ott mindig megmozdult valami a hallgatóban. Maga sem tudta megmagyarázni, hogy mi, de valami őszintét érzett a muzsikában. Rengeteget utazom, tapasztalataim szerint a népzene a reneszánszát éli."A televíziós vetélkedőnek köszönhetően országos ismertségre szert tett muzsikus elmondta, hogy „sokfelé utazunk, az óvodai gyerekjátszóktól a szatmárcsekei falunapon át a szamoskéri disznótorig, vagy a Müpától valamelyik nagy New York-i koncertteremig. Jó érzés, amikor bármerre járunk, megölelnek azért, amit csinálunk. Legutóbb a Szalonna és Bandájával Kalocsán táncházaztunk, ahol kiderült: mivel ismertek bennünket, nagyon sokan eljöttek, és attól kezdve járni is fognak, mert ráéreztek a bulira."Szalonna beszélt arról is a Figyelőnek, hogy hogyan szervezte újjá a kárpátaljai táncházmozgalmat, amire az inspirálta, hogy mindig szégyenkezett, hogy pont a szülőföldjén nem működik ilyen mozgalom. Erről elmondta, hogy összegyűjtött kétszáz embert és velük szervezte újjá a mozgalmat szülőföldjén, amely most már kiválóan látja el feladatát már ötödik éve. Hat-hét új zenekar alakult, amelyek Rahótól Ungvárig nyolc-kilenc táncházat tartanak - hangsúlyozta a művész.

A kárpátaljai helyzet kapcsán beszámolt arról is, hogy nehezíti a munkát az Ukrajnába történő nehézkes átjárás, hiszen sokszor öt-hat órát kell várakozni a határon. Elmesélte azt is, hogy a magyar állampolgárságot senki nem meri bevallani Kárpátalján, mivel hivatalosan valaki vagy magyar vagy ukrán állampolgár lehet az ukrán törvények szerint.

Beszélt továbbá arról is, hogy még mindig ezer szállal kötődik a gyökereihez, a szülei mai napig hazajárnak tanítani Péterfalvára és a beregszászi főiskolára.

Édesapja Kijevben végezte a zeneakadémiát, karnagyként dolgozott az ottani operában, majd onnan tért haza Kárpátaljára, mert úgy gondolta, a magyarságot kell nevelni, és "édesanyámmal mint szolfézstanárral belevágtak."