Ex-SZDSZ-es álcivillel próbálja átverni a józsefvárosiakat az ellenzék

2018.06.18. 09:23

Együttműködhetett a szocialista államhatalommal, napjainkra viszont a demokrácia nagy harcosaként jellemzi magát. 12 évig volt az SZDSZ fővárosi képviselője, most pedig civil szférából érkezőként nyilatkozik. Politikai pályájának bukásával az akkor még élő és erős balliberális politikai-gazdasági háló jól fizető pozíciókba helyezte el, most, hogy kampány van, független szereplő lett. Soros György támogatta szervezet vezetője a mai napig, de az ideológiáktól, pártoktól különállónak tartja magát. Győri Péternek, az ellenzék VIII. kerületi polgármesterjelöltjének karrierje tele van kiadós ellentmondásokkal, amit képtelenség feloldani. Portrénk az emberről, aki soha sem volt civil.

Július 8-án időközi polgármester-választást tartanak a VIII. kerületben, mert az addigi fideszes polgármester, Kocsis Máté parlamenti képviselő lett. Ismert, a politikus a józsefvárosi körzetben mérettette meg magát áprilisban, ahol magabiztosan verte a DK-s (baloldal által támogatott) Ara-Kovács Attilát, és a jobbikos Dúró Dórát, így négy év kihagyás után ismét tagja lett a magyar Országgyűlésnek. Mivel a jogszabályi rendelkezések szerint nem lehet egy politikus egyszerre polgármester és a parlament tagja, ezért szükséges választást tartani a kerületben. Ezzel új, aprócska reménysugár csillant meg a nyolc éve egyfolytában reménykedő ellenzék számára. Ennek ellenére a kormánypártok voltak a gyorsabbak, ők nevezték meg előbb jelöltjüket, Sára Botond jelenlegi alpolgármester személyében. Hosszas tanakodás után végül az ellenzéki pártok is meghozták a döntésüket, és Győri Péter szociálpolitikus mögé álltak be a múlt hónap közepén.

Budapest, 2018. május 14. Győri Péter közgazdász, szociálpolitikus, józsefvárosi polgármesterjelölt sajtótájékoztatót tart a VIII. kerületi Baross utcában 2018. május 14-én. A jelöltet támogatja a civilek mellett a Momentum Mozgalom, az LMP, az MSZP, a DK, a Szolidaritás, a Párbeszéd és a LiberálisokForrás: MTI/Mohai Balázs

A Momentum, az LMP, az MSZP, a DK, a Szolidaritás, a Párbeszéd, és a Liberálisok által támogatott jelölt májusi bemutatkozó sajtótájékoztatóján leglátványosabban civil múltját domborította ki. Felidézte ekkor, hogy több civil szervezetet alapított és menedzselt, magát pedig egyértelműen civil szférából érkezőnek állította be. Az elmúlt időszak tapasztalatai – elég csak Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesterre, vagy Kész Zoltán „független” képviselőre gondolni – azt mutatják, ha valaki a „civilségét” feltűnően nagy erőbedobással bizonygatja, akkor ott valami nincs rendben. Így van ez Győri Péter esetében is, sőt nála hatványozottan igaz ez a tétel. Ugyanis Győri Péter minden, csak nem civil.

A rendszerváltás előtt együttműködhetett az államhatalommal

Az Azonnali.hu-nak adott interjújában kirajzolódott, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen népgazdaság tervező-elemzőszakot végző Győrinek milyen viszonya volt a rendszerváltás előtti államhatalommal – legalábbis szavakban. A baloldal és közvetve a Jobbik józsefvárosi jelöltje annak kapcsán, miért nem szavazna a Fideszre, a következőt válaszolta:

Tudják, én azok közé tartozom, akik küzdöttek a demokráciáért. Nagy kockázatokat vállaltam érte. Az én életemben ez nagyon fontos dolog. Rengeteg csillogó szemű fiatallal beszélgetek, akiknek hiányzik ma a demokrácia.

Mondatai erős antikommunista-ellenességről és demokrácia-pártiságról tanúskodnak, és nem is olyan burkoltan – egyáltalán nem a civilekre, sokkal inkább a balliberálisokra jellemző hangvétellel – diktatúrázott egyet. Azt, hogy ki mennyire harcolt a magyar szabadságért az elnyomó szocializmus alatt, sokszor homály fedi, így olyan személyek is dicsekedni tudnak ezzel, akiknek a legkevésbé sem lenne okuk rá. Ez utóbbi kategóriába sorolható az 1982 és 1994 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Intézetének tudományos munkatársaként, és 1982-1985 között ELTE Szociológiai Tanszékének munkatársaként a kenyerét kereső Győri Péter is. Ahogy látszik, karrierjének elején a tudományos pályát preferálta a józsefvárosi polgármesterjelölt, azonban a szavakban hangoztatott „nagy kockázat” helyett a valóságban belesimult a több millió magyar polgár életét megkeserítő kommunista rendszerbe, és megkötötte a saját kis alkuit. Az Origo birtokába jutott dokumentumok szerint a baloldal (és közvetve a Jobbik) legújabb reménysége több alkalommal, mint véleményező vett részt a Budapest Főváros Tanácsa (rövid nevén: Fővárosi Tanács) Végrehajtó Bizottsága ülésein. A nagyságrendileg a mai Fővárosi Közgyűlés szerepkörét ellátó testületet a tanácsrendszer részeként, egy 1950-ben meghozott törvény hozta életre.

1989. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyve - Győri Péter józsefvárosi „civil”, ellenzéki jelölt részvételévelForrás: Origo

Felvetődik a kérdés, hogyan kell a fentiek fényében Győri és a szocialista rendszer kapcsolatát értelmezni? A legérdekesebb körülmény egyértelműen az, hogy a Fővárosi Tanács mint „szakértőt” hallgatta meg lakásügyi kérdésekben.

Ez egyértelműen arra utal, hogy a rendszer megbízható káderként tekintett Győrire, hiszen egy fontosnak tekinthető kérdésben kíváncsiak voltak a véleményére.  Az MTA Szociológiai Intézete, amelynek a szociálpolitikus tudományos munkatársa volt, ebben az időszakban jellemzően azoknak a tudományos pályát választó szociológusoknak a „lerakata” volt, akik (politikai okokból) nem oktathattak egyetemen. Csakhogy mindeközben Győri az ELTE-n tanított, így elég erős lenne azt állítani, hogy a rendszer ellensége lett volna. (Igaz, a 80-as évektől az egyetemek oktatóinak körében nem volt elvárás a párttagság.) Mindebből az következik, hogy finoman szólva sem tisztázott a politikus rendszerváltás előtti múltja. Egy biztos: 1994-ben otthagyta az Akadémiát, és megalapította a Budapesti Műhely Társadalomkutató Bt.-t, amelyet jelenleg is feleségével tulajdonolnak.

Miután a szocializmus megbukott, az SZDSZ-nél kötött ki, amit ma már nem ver nagydobra

A rendszerváltás beköszöntével azonnal az azóta megszűnt Szabad Demokraták Szövetségénél kötött ki a magát civilként meghatározó Győri, amire úgy látszik, utólag nem igazán büszke, hiszen a hivatalos honlapján az „eddigi munkahelyek” nevű alfejezetben egyáltalán nincs nyoma. Pedig a párt színeiben 12 évig, 1990 és 2002 között fővárosi képviselő volt, mindemellett a Fővárosi Közgyűlés szociálpolitikai és lakásügyi bizottságának szabad demokrataelnökeként tevékenykedett. Az SZDSZ, bár kezdetben erősen antikommunista retorikát vitt, később kiderült, ez csak egy máz. Ez meg is mutatkozott a hírhedt, 1994-es MSZP-SZDSZ paktum megkötésekor, amikor a szocialista utódpárt és az elméletben kommunista-ellenes szervezet koalícióra lépett egymással. Ezt a húzásukat sokan a rendszerváltás elárulásaként értékelték, ezért jelentős számban hagyták ott a szabaddemokratákat, a szervezet pedig politikai értelemben lejtőre került, hogy aztán hosszas vergődés után megszűnjön.

Nem a magyar társadalomhoz hasonlóan ítélte meg az SZDSZ főbűnét a „demokráciáért nagy kockázatot vállaló” Győri Péter, akit egyáltalán nem zavart a Horn Gyulákkal való közös kormányzás, nem lépett ki a pártból.

Győri Pétert nem zavarta az SZDSZ „főbűne”, az MSZMP utódpártjával való, 1994-es koalíciókötés. Maradt a pártban, de már nem annyira SZDSZ-esként, mint amilyen az alapításkor voltForrás: hvg.hu/Bánkuti András

Az Azonnali.hu-nak adott interjújában igyekezett megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mi is volt az oka annak, hogy ilyen sokáig kitartott a szabaddemokraták mellett. Győri a választási kampányban ezt a kérdést már úgy látja,

az alapításkor volt igazán SZDSZ-es, és bár mindig is az SZDSZ képviselője volt, nem élt pártéletet.

Az alapítás után, azaz a paktum idején már kevésbé SZDSZ-es „civil” maradását szerényen azzal mentette fel magát, hogy ő egy elismert (szerk.: nélkülözhetetlen) szakpolitikus volt a párton belül, akit emellett az emberi kapcsolatai tartottak itt. Karrierjének SZDSZ utáni részében ez utóbbira került a hangsúly.

Lapozzon tovább, és olvasson arról, hogyan segítette ki Győri Pétert az akkor még élő balliberális politikai-gazdasági hálózat, miért koncentrált a civilnek mondott szférára, és hogyan tért vissza a nagypolitika színpadára ismét.

Előző
  • 1
  • 2
Következő