Hiába vigasztalják Ákost a barátai

Ákos 50
Budapest, 2014. december 12. Kovács Ákos énekes-előadóművész koncertje a Papp László Budapest Sportarénában 2014. december 12-én. MTI Fotó: Mohai Balázs
Vágólapra másolva!
Ákost előszeretettel kezdik ki a balliberális megmondóemberek. Vajon miért? Erről, az elmúlt ötven esztendőről, a migránsválságról és Európa kereszténységéről is beszélgettek az alkotóval.
Vágólapra másolva!

Ákos ötvenedik születésnapjával kapcsolatban úgy fogalmazott: zavarba ejtő ez a szám, nem tud vele mit kezdeni, hiába vigasztalják a barátai azzal, hogy az ötven az új harminc. „Ha ezek a kerek évszámok összefoglalásra késztetik az embert, akkor érdemes öniróniával és hamis nosztalgiázás nélkül visszatekinteni” – sommázta a zenész.

Ákos: A piacról élek

A Szighety Gáborral közösen elkészített Arany János-hangoskönyvről elmondta: a kihívás vonzotta, a tanulás lehetősége, az új feladat. Hozzátette: ha azzal foglalkozhat, amit fontosnak tart, nem érdekli, ha amiatt kevesebb lesz a bevétele. A „független, haladó” sajtó évek óta közli a pénzügyi eredményeit, mintha legalábbis közügy lenne.

„Megtisztelő ez a fokozott érdeklődés. Volt már, hogy innen tudtam meg az éves szaldót, mert engem nem foglalkoztatott. Őket annál jobban.

Ha pozitív mérleggel zárunk, akkor NER-lovagnak bélyegeznek, ha veszteséggel, mint tavaly, akkor trükközést sejtetnek.

Van rajtam sapka, nincs rajtam sapka? Pedig a 2017-es adatokból is teljesen egyértelmű, hogy a piacról, azaz esetemben a koncertezésből élek” – jelentette ki.

Csak akkor tolerálják, ha liberális az ember

A kérdésre, vajon miért nem szereti a ballib sajtó, Ákos kifejtette: ezzel sokat érdemes foglalkozni. „Ez a törzsi mentalitás tőlem távol áll. Még nagyon keveset tudtam magamról, amikor a sajtójuk már nyomta a szokásos frázisokat, túl komolyan veszi magát, humortalan, a szövegei meg nem jelentenek semmit, satöbbi, satöbbi. Közben a közönség másképp döntött, humort is, értelmet is látott bennem meg a mondandómban. A balközegnek az a baja velem, hogy túl autonóm vagyok, és sokan figyelnek rám: az ilyesmit csak akkor tolerálják, ha liberális az ember.”

Kovács Ákos: Milyen szentség az, amely ellenségszeretet helyett mészárlásra buzdít? Forrás: MTI/Mohai Balázs

A deszakralizált Európát megszálló, szakrális társadalomból érkező migránsáradat kapcsán Ákos kiemelte:

„Milyen szakralitás az, amely 9 éves kislányokat feleségül ad?

Milyen szentség az, amely ellenségszeretet helyett mészárlásra buzdít? Az ilyen és hasonló motívumok nyomán támadhat az az érzésünk, hogy Allah nem lehet azonos azzal, akit mi Istennek hívunk. Inkább olyasvalaki, aki Isten versenytársa szeretne lenni” - hangsúlyozta a művész. Lehet, hogy Európa magára ébred, és azt mondja: köszönöm, nem kérem a multikultit, üres szöveg volt, lejárt, és nagyon durva árat fizettünk ezért az átverésért.

„Visszakérjük a hazánkat”

Visszakérjük a hazánkat, a kultúránkat. Aki jogosan van itt, maradjon, de alkalmazkodjon a törvényeinkhez, dolgozzon segély helyett, tanulja meg a nyelvet, illeszkedjen be. Aki jogtalanul van itt, esetleg saría törvénykezést szeretne az európai jogrend helyett, annak mars haza. Másik végletnek a kényszerű határvédelmet látja, hogy a Nyugat-Európai Kalifátus ne törhessen rá akadálytalanul Európa keleti részére.

„A két véglet között sok minden lehet, például elhúzódó válság is, lassan kialakuló, kevert népesség, amely bolond lenne balra szavazni, a liberálisokról hallani sem akar, és továbbviszi a VII. századi fundamentalizmust, kialakítva a saját politikai képviseleti rendszerét Európa közepén. Hiszem, hogy az ember, nagy kínnal ugyan, de végül a szakralitás felé fordul:

zuhanó repülőn kevés az ateista, ugye.

Eljön az elesettségnek, az elkeseredésnek az a szintje, amikor nem marad más, csak ez. Az emberek túlnyomó része vészhelyzet nélkül is gondolkodik azon, hogy ezen a porszemnyi fizikai léten kívül talán kell lennie valami másnak is” – osztotta meg markáns gondolatait a Figyelő olvasóival a Kossuth-díjas művész.