Bor Zoltán: Kerényi tanár úr!

2018.08.12. 13:25

Tanár Úr!

Elhervadt a pitypang. Megírom. Valahogy senkinek sem áll jól a panyókára vetett zakó. Mostantól sajnos már senkinek, elment az utolsó is, aki úgy tudta viselni, ahogy azt kell.

Sok évvel ezelőtt, mikor ifjú, drámatagozatos színészjelölt voltam, és évről évre a főiskolai felvételi volt a legfontosabb az életemben, akkor találkoztunk először. Meghatározó élmény volt. Szuggesztív tekintet, elképesztő felkészültség és tudás, alázat, kreativitás. Beszélgetni vele többet ért bármilyen egyetemi kurzusnál. Köszönet érte.

Kerényi ImreFotó: Tuba Zoltán - Origo

A Csíksomlyói passió után a magamfajta már másképp ment színházba, és megértette, mit is jelent.
Aztán Szolnokra kerültem. Produkciós igazgató. Ezt a titulust senki nem tudta olyan iróniával kiejteni, mint Tanár Úr! Milyen igaza volt! 2009-ben a Bánk bán rendezőjeként mondta ki először. Sosem izgultam úgy, mint akkor, hogy nekem kell megállapodnom Kerényi Imrével, elfogadnom a díszlet- és jelmezköltségvetést, a szereposztást és minden egyebet, ami egy Bánk bán bemutatásához kell. Túléltem, és több lettem. Felkészült, kompromisszumkész, igazi vízióval rendelkező rendező, tárgyalópartner és alkotótárs volt. Beleborzongtam az esti beszélgetéseinkbe. Ahogy finoman provokált, gondolkodásra késztetett. Inspirált. Maga körül mindenkit. Sajátos mondatai, gesztusai, a félmosolyok egyedivé tették, miközben ösztönzött, úgy, hogy szinte észre sem vettem.
Aztán 2010-ben újra találkoztunk. A tanítónő. Bródy Sándor remekműve. Párhuzamosan kamaraszínházat és színészházat építettünk. Egy esti beszélgetésen leült velem szembe, és azt mondta.

- „Bor, én is építettem színházat, nem könnyű, de ne kössön kompromisszumokat!
- Igyekszem, Tanár Úr!
- Aztán milyen ablakok lesznek benne? Rehau, Kömmerling, Albalux?
- Öööö...nem tudom.
- Pedig azt tudni kell! Igyekezzen!”

Igyekeztünk, és felépült. Meglátogatott, és azt mondta: „ Bor, maga egész jól csinálja!” Köszönöm Tanár Úr! Nyugodj békében! Pedig inkább megírtam volna, kinyílott a pitypang.

Bor Zoltán