„A jövővel kapcsolatban fontos és felelős döntéseket kell meghoznom” – írta közleményében Szél Bernadett, miután az LMP etikai bizottsága júliusban két évre eltiltotta valamennyi párttisztség viselésétől (amiben azért, meglehetősen abszurd módon éppen a párt társelnöki posztja nem volt benne).
A politikus visszavonulásának most lett meg az eredménye: a párt egyik legismertebb arca az összes pártbeli vezető pozíciójáról lemondott, így a társelnöki posztról és szeptember 15-i hatállyal a frakcióvezetőségről is.
Szél lépése gyakorlati jelentősége mellett az LMP összeomlásának szimbóluma is. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, az idáig vezető út meglehetősen hosszú és bukásokkal teli volt.
Sajtóértesülések szerint már a parlamenti választást megelőzően is komoly belső feszültségek feszítették szét az LMP-t, de ekkor a nyilvánosság előtt ezt még próbálták titkolni. A hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás után a párt nem tudott ellenállni a baloldali média nyomásának, és komoly vita bontakozott ki az LMP-n belül a más ellenzéki pártokkal való összefogás hívei és a különutas politika támogatói között. Ez odáig fajult, hogy a Pesti Srácok pár nappal a választás előtt már arról írt, hogy a zöldek a pártszakadás szélére sodródtak. A portál egy belső informátort idézve azt írta, hogy kibékíthetetlen ellentét alakult ki az ellenzéki összefogást, így a Jobbik javára történő visszaléptetéseket szorgalmazó Hadházy Ákos, valamint a párt külön indulása mellett kitartó tagok között.
Ez azért lényeges, mert ezek a törésvonalak a mai napig megvannak a pártban, sőt, valamennyi problémának az okozói.
Az április 8-ai választáson az LMP valamivel több mint hétszázalékos eredménnyel végzett, ami jóval elmaradt a néhány hónappal korábbi várakozásoktól. A párt válságának kezdőlöketét Hadházy Ákos adta meg, aki a voksolás másnapján lemondott társelnöki pozíciójáról, így Szél Bernadett ettől az időponttól kezdve egyedül vezette a pártot. A politikus azzal indokolta távozását, hogy korábban azt ígérte, ha a Fidesz nyer, akkor lemond.
Ugyan mellékszál az LMP lejtmenetében, de ez az állítás nem igazán állta meg a helyét, már akkor sem: az álkorrupciókutató egész pontosan azt mondta, ha a Fidesz nyer, akkor lemond parlamenti mandátumáról. Erre azonban a mai napig nem került sor,
Hadházy hosszú taktikázás és magyarázkodás után végül átvette a mandátumát.
Azt érdemes tudni a történtek kapcsán, hogy Hadházy ellen etikai eljárást indítottak azért, mert a választási kampányban elnökségi felhatalmazás nélkül tárgyalásba kezdett a többi balliberális párt vezetőivel az összefogásról.
Az LMP összezuhanásának talán leglátványosabb mozzanata szintén Hadházy Ákoshoz kötődött, aki pár nappal lemondása után összeverekedett Sallai R. Róberttel, a párt korábbi országgyűlési képviselőjével.
Sallai R. egyértelműen a különutas politika híve volt, mindent megtett annak érdekében, hogy az LMP a kongresszusi döntésnek megfelelően ne álljon bele egy ellenzéki összefogásba.
A csetepaté Hadházy etikai bizottsági meghallgatásán alakult ki, ahol Sallai R. megpróbálta megütni, azonban végül csak felborítania sikerült, majd elviharzott a helyszínről.
A példátlan esetről egy hangfelvétel látott napvilágot, ami precízen rávilágított arra, hogy milyen körülmények uralkodnak az LMP-ben.
Mindeközben az elnökségi tagok sorra mondtak le pozíciójukról. Az időzítés érthető volt, hiszen közelgett a május végi tisztújító kongresszus, ahol
Szél Bernadett gyakorlatilag megbukott, alig választották újra társelnöknek.
Mindössze a küldöttek 60 százaléka szavazott rá, pedig nem is volt ellenjelölt. Két üzenete volt ennek: óriási megosztottság uralkodott a pártban, valamint a küldöttek egy jelentős része elégedetlen volt a pártvezetéssel, és annak az ellenzéki együttműködést preferáló politikájával.
Ahhoz, hogy a párt helyzetét megértsük, egy másik nagyon fontos tényezőt is figyelembe kell venni: a balliberális külső nyomást. Mivel az LMP egy kis párt, ezért történetét végigkísérték a különféle befolyásolási kísérletek. Emlékezetes, 2012 végén a Bajnai Gordon-féle Együtt szerette volna bevonni az akkor még Schiffer András vezette pártot egy széles ellenzéki együttműködésbe, aminek a különutasok győzelmével pártszakadás lett a vége.
Április 8-a után megindult a bűnbakkeresés, aminek a legnagyobb vesztese az LMP lett. A választási vereséget el nem fogadó és meg nem értő balliberális véleményformálók őket tették felelőssé a hatalmas kudarcért. Csakhogy az LMP-tagság körében ma is uralkodó elv:
önállóan kell megmérettetni magukat.
Ez a gondolat azonban nem igazán fér bele az ellenzéki oldal nagy összefogásmantrájába.
Ha már szóba került az LMP távolabbi múltja, akkor ezen a ponton érdemes felidézni a párt összeomlásának következő fontos állomását: Schiffer András távozását. Az LMP alapítója, szellemi atyja hosszas őrlődés után döntött úgy, hogy otthagyja a pártot. A közösségi oldalon írt indoklásában úgy fogalmazott, hogy rossz szemmel nézte a párt werberizálódását, de
az utolsó csepp a pohárban Szabó Szabolcs, a neoliberális Együtt képviselőjének csatlakozása volt a párt parlamenti frakciójához.
A pártot otthagyók sorát gyarapította Róna Péter, balliberális közgazdász, aki legutóbb Márki-Zay Péter oldalán mutatkozott Hódmezővásárhelyen, és Ábrahám Júlia, a párt volt elnökségi tagja. Utóbbi szintén a Facebookon jelentette be, hogy vállalhatatlanná vált számára az LMP.
Csatlakozott a sorhoz Hadházy Ákos is, aki eddigre már a belső hírek szerint nem volt beszélő viszonyban Szél Bernadett-tel. Hadházy azért lépett ki, mert meg akarta előzni, hogy az etikai bizottság kizárja a pártból.
Volt viszont érkező is. Még a választás előtt csapódott az LMP-hez Demeter Márta, aki a párt kőbányai jelöltje is volt. Sokan nem nézték jó szemmel a politikus szocialista múltját, így kétszer is megtorpedózták felvételi kérelmét. Az ügy akkora port kavart, hogy a párt férfi társelnöke, Keresztes László Lóránt komikus módon külön Facebook-bejegyzést szentelt annak, hogy végül is nagy nehezen, de LMP-tag tudott lenni a listán parlamentbe jutott Demeter.
Az egész eddigi folyamat a párt etikai bizottságának
egy hónappal ezelőtti mészárlásában csúcsosodott ki:
a Moldován László vezette szerv Szél Bernadettet és Ungár Péter országgyűlési képviselőt három évre eltiltotta minden párttisztségtől, ennyi ideig kongresszusi küldöttek sem lehetnek. A szintén parlamenti képviselő, Schmuck Erzsébet ennél valamivel jobban járt, csupán kétéves eltiltást kapott.
Nem elég, hogy ezzel a döntéssel az LMP sosem látott lehetetlen helyzetbe hozta magát, de úgy tiltotta el a párt legfontosabb politikusait, hogy ezen még csavart is egyet. Ugyanis Szélnek a komoly büntetése ellenére nem kellett lemondania az elnöki posztról, azaz
a párttisztségektől való eltiltása ellenére viselhet párttisztséget.
Az előbbi politikusok mellett a választáson egyéni mandátumot szerzett Csárdi Antalt is megbüntették, Kassai Dánielt kizárták a pártból, mert körzetében visszalépett a szocialista Kunhalmi Ágnes javára. Nem mindenki járt ilyen rosszul: a Hadházyval összeverekedő Sallai Róbert Benedek öt évig nem viselhet párttisztséget, azonban az LMP tagja maradhat, ami az első fokhoz képest jóval enyhébb ítéletet jelent.
Ezt követően kért időt Szél Bernadett, hogy végiggondolja a hogyan továbbot: ma döntött, döntésével azonban egy új fejezetet nyithat a párt életében. Igaz, úgy tűnik, a szokásokhoz méltóan nem a jó értelemben véve: a találgatások már meg is kezdődtek az utódjáról: sokan a nemrég még MSZP-s Demeter Mártát tartják befutónak.
Ami újabb nevetséges fordulat lehet a különutasok és az önállóságpártiak véres belső leszámolásában.
Egy biztos, jelenleg egy társelnöke van a pártnak, Keresztes László Lóránt személyében, akiről egyetlen dolog tudható: nagyon szeretne összefogni a Jobbikkal.