Rákosista hírszerző iskolát végzett, majd politikai tiszt volt Vitray Tamás

2018.09.05. 19:28

Vitray Tamás egykori televíziós a Rákosiék által létrehozott Idegen Nyelvek Főiskoláján végzett, ezt követően a Honvédelmi Minisztérium politikai tisztje, az agitprop osztály hadnagya lett. Később leszerelt, majd megfordult a hírszerzés egyik fedőszervénél, a Chemolimpexnél, és a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségén. Utána lett rádiós, később pedig tévés. Könyvében azt állítja, hogy nemet mondott az ÁVH-nak, de a PestiSrácok oknyomozó riportsorozatában Mező Gábor kutató azt írja, ez nem valószínű, hogy pont így volt.

Rákosi Mátyás parancsára 1951-ben azért alapították az Idegen Nyelvek Főiskoláját, hogy ott

kineveljék a jövő kommunista kádereit, elsősorban a hírszerzőket 

- írja a Pesti Srácok. Hogy az intézmény mennyire rákosista volt, az is jelzi, hogy Rákosi háttérbe szorulásával párhuzamosan, 1955-ben megszüntették.

Az ötvenes évek elején, akik idegen nyelvet tudtak, azok többnyire osztályellenes elemek voltak a kommunista diktatúra szemében, pláne, a nyugati nyelveket tudók. S ezért őket kellett helyettesíteni, helyükbe tenni nyelveket értő hithű kommunistákat.

Bár a televíziós sportriporterként, majd Híradó-szerkesztőként ismertté vált, aztán a rendszerváltás előtt az ellenzéki MDF-ben szerepet vállaló Regős Sándor egy életútinterjúban azt mondta, a főiskolára felvettek között sok volt a "másik oldal" (tehát az ún. reakciósok) képviselője, Mező Gábor a Pesti Srácokban azt írja: a Rákosi-diktatúra frissen alapított káderképzőjében biztosan nem a „másik oldal" gyűlt össze, hiszen pont a „reakciósok" helyett akarták kinevelni a saját hírszerző seregüket.

Nem tudni, hogy közülük hányan mentek külföldre 1956-ban, de az biztos, hogy rengeteg kém volt köztük.

A kommunista diktatúra tökéletesen kihasználta az ötvenhatos emigrációs hullámot, és számtalan ügynököt, hírszerzőt, ávéhást küldött szét a világban.

Gondoljunk csak arra a Szabó Miklósra, akit kisgazdaként szerveztek be, majd dobtak Nyugatra, hogy beépített ügynökként bomlassza a magyar emigrációt. Őt 1957-ben rendelték vissza, hogy megírja „leleplező", lejárató könyveit - írja Mező Gábor.

Vitray Tamást is a hírszerzés főiskoláján képezték ki

Vitray Kiképzés címmel írta meg memoárját, amely gyerek- és fiatalkoráról szól, és amelyben

végig Kisneufeldnek hívja magát. 

Vitray Tamás valóban Neufeld Tamás néven született, mégis meghökkentő, hogy egyes szám harmadik személyben ír magáról - ahogy az az állambiztonsági jelentésekben is megszokott.

Vitray Tamás harmincas éveibenForrás: Fortepan/RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG

"Kisneufeld" (tehát Vitray) remek eredményekkel végezte el a hírszerző főiskolát.

Könyvében azt állítja, hogy ezt követően az ÁVH megpróbálta beszervezni,

de ő nemet mondott. Erről meglehetősen hihetetlen történettel számol be. Azt állítja, hogy a két ÁVH-s barátságos modorban elmondta, mire keresnek embert, de "Kisneufeld törte a fejét, mit mondjon, hogyan szabaduljon." Végül Vitray a barátságos ÁVH-soknak azt mondja, hogy az ostrom alatt idegösszeomlása volt, ezért képtelen lenne ellátni ilyen fontos feladatot.

Az ÁVH-sok pedig annyira barátságosak voltak, hogy kezet nyújtottak és elmentek.

Ez meglehetősen hihetetlenül hangzik, egyáltalán nem volt jellemző a rettegett ÁVH-ra 

- emeli ki a Pesti Srácok cikke. Az meg végképp nem, amivel később Vitray dicsekszik, hogy olyan lázadást szított társai között, hogy senki nem ment az ÁVH-hoz, és ezt még a Szabad Európa Rádió is bemondta. 

Tehát: a rákosista káderképzőbe felvett hithű kommunisták halált megvető bátorsággal szembeszállnak az ÁVH-val és ebből szinte forradalom lesz, de persze "Kisneufeldnek" ebből semmi baja nem lesz. Éppen csak mégis be kéne lépnie az ÁVH-ba.

Majdnem hihető. Különösen, hogy ezt is "megússza". 

Így lett Vitray a Honvédelmi Minisztérium (HM) tisztje

"Kisneufeldnek" (még egyszer: Vitraynak, hiszen továbbra is ezen a fedőnéven említi magát) újra és újra szerencséje van. Története (hogy újabb állambiztonsági kifejezést használjunk: legendája) szerint a barátságos ÁVH-sok után jött egy barátságos HM-es, bizonyos Tarlós százados. Akinek "Kisneufeld" elpanaszolta, hogy büntetésből ÁVH-st akarnak csinálni belőle,

erre a barátságos (még az ÁVH-soknál is barátságosabb) százados pedig rögtön megmenti. Nem is akárhogy: azonnal a parancsnokához rohan, aki hogy, hogy nem - földöntúli szerencse - Rákosi Mátyás unokaöccse (Baráth Magdolna történész egyik tanulmánya szerint valószínűleg Rákosi Endre), aki éppen annyira barátságos, mint ennek a történetnek az összes szereplője, és rögvest megmenti "Kisneufeldet" a félelmetes, egyben rendkívül barátságos ÁVH-soktól.

Mindannyian tudjuk: ez a Rákosi-rendszerben már csak így volt, valójában az államapparátusban mindenki gyűlölte az ÁVH-sokat, még saját maguk is. Nyilván barátságossággal lázadtak saját maguk ellen. 

Vitray pedig ezt követően a HM Politikai Főcsoportfőnökségéhez került, ahol csak úgy rögtön hadnagy lett.

Vagyis: egyből tiszti rendfokozatot kapott, mindenfajta kiképzés, tiszti iskola nélkül. Feltehetően barátságosságból.

Vagy - és ez "Kisneufeld" legendájánál sokkal valószínűbb - a rákosista Idegen Nyelvek Főiskolája maga volt a kiképzés, a kommunista tiszti iskola. 

 

Vitray TamásFotó: Hirling Bálint [origo]

Mikosdi György, aki a rendszerváltás előtt káderként és hálózati emberként szolgálta a diktatúrát, majd 1992-től a brüsszeli magyar kereskedelmi tanácsos lett, úgy emlékezett vissza memoárjában, hogy az Idegen Nyelvek Főiskolájának hallgatói közül egy olyan csapat válogatott, amibe a katonai hírszerzés és az ÁVH (hírszerzés és elhárítás) is beletartozott. Vagyis aligha állhatott elő olyan helyzet, hogy csak az ÁVH "ajánlatát" kapta meg valaki, és még nemet is mondhatott.

A legvalószínűbb reális verzió az, hogy

"Kisneufeld"-et a katonai hírszerzés választotta ki magának így lett belőle egyből politikai tiszt.

Ide került valójában Vitray

A HM 1949-ben létrehozott Politikai Főcsoportfőnökségét három nagyobb egységre lehetett felosztani.

Nógrádi Sándor altábornagy, főcsoportfőnök közvetlen alárendeltségébe tartozott az oda áttelepült Pártszervezési Osztály, az Anyagi Osztály, valamint a Központi Iroda és Expedíciós Osztály.

„Az I. főcsoportfőnök-helyettes, Ilku Pál ezredes az Operatív Osztály, az Oktatási Osztály, az Ellenőrző Osztály és a Káder Osztály, a II. főcsoportfőnök-helyettes, dr. Jánosi Ferenc ezredes, Nagy Imre veje pedig az Agitációs és Propaganda Osztály, a Kulturális Osztály és a Sajtó Osztály közvetlen elöljárója lett" – olvasható egy a nyolcvanas években megjelent, rendszerhű katonai tanulmányban. 

Ide került hát a fiatal Vitray.

Visszaemlékezésében csak röviden tér ki erre az időszakra, de azért tudálékosan elmagyarázza a nyilvánvalót, hogy a propagandaszövegek szétszórása, az ellenség összezavarása a világ összes háborújában az egyik első számú feladat volt. Vitray az általa csak „ötosztály"-nak becézett osztályon dolgozott, ahol propagandaszövegeket kellett írnia.

Vitray visszaemlékezése szerint nem igazán kedvelte a dolgot, mert nem szeretett egyenruhás lenni, inkább külkereskedőnek készült (tehát impexes akart lenni). 

Bár ez végül nem sikerült, a hírszerzés egyik fedőszervénél, a Chemoimpexnél azért rövid ideig megfordult.

A Pesti Srácok a történet folytatását ígéri.