Európa három évvel ezelőtt rég nem látott kihívás elé került, amelyre azóta sem találja a gyógyírt: egy élhetőbb jövő érdekében, más kontinensekről útnak induló emberáradat érte el a kontinens partjait. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2015-ben a világháború óta bekövetkezett legjelentősebb migrációs hullámnak nevezte az újkori népvándorlást, ami 2015 októberében tetőzött. Ebben az egy hónapban több mint 200 ezren érkeztek Európába, a folyamat napjainkban is jelen van, állandó nyomás alatt tartva a kontinens vezetését, illetve a bevándorlás által érintett országokat. A migrációs válsággal válaszút elé került az uniós politikai elit: megpróbál valamiféle megoldást találni a gazdasági okokból érkezők visszaszorítására, vagy inkább a befogadás mellett dönt. Angela Merkel német kancellár hírhedt Wilkommenskulturjával a kérdés eldőlt, a nagyobb uniós tagországok a szolidaritásra, mint európai értékre hivatkozva a befogadás különböző válfajai mellett tették le a voksukat. A politikai válasz tehát megszületett, még ha némileg bizonytalanul is. Merkel vezetésével tehát az európai elit meghozta a politikai döntést, aminek a kommunikálása viszont korántsem volt egyszerű feladat.
Ugyanis az európai polgárok felé azt kellett megmagyarázniuk, miért is jó nekik az, hogy más kontinensekről, más kultúrájú emberek milliós nagyságrendben érkeznek az országuk területére.
Ennek következtében a különböző területeken turbófokozatra kapcsolták az emberek érzékenyítését. A migráció által érintett, nyugat-európai tagországok filmgyárai futószalagon kezdték el gyártani az ócska propagandafilmeket, amiknek semmi más funkciójuk nem volt, minthogy az emberek tudatát a megfelelő módon formálják a bevándorlás kérdésében. Az egyre többször a negyedik hatalmi ágként meghatározott médiára is kulcsszerep hárult a migrációs válság politikailag korrekt értelmezésének terjesztésében: a nyugat-európai sajtóban egy komoly cenzúra (hírzárlat) alakult ki, a hírek nagyon erősen szűrtek. A módszer pofonegyszerű: a mainstream (sokszor a jobboldalinak tartott, és baloldali) sajtótermékekben a bevándorlók szinte kizárólag pozitív színben tűnhetnek fel, ha pedig bűncselekményt követtek el, akkor vagy magát a hírt vagy az elkövető vallását, származását hallgatják el.
Németországban nem új keletű a probléma, a migrációval kapcsolatos médiamanipuláció régóta jelen van az országban. A folyamat egyik legnagyobb ellenfele a tavaly szívrohamban elhunyt Udo Ulfkotte német újságíró volt. 2014-ben írta meg a Megvásárolt újságírók című, hatalmas botrányt kiváltó könyvét, amelyben a Frankfurter Allgemeine Zeitung hajdani munkatársa lerántotta a leplet arról, miként használják kormányok és titkosszolgálatok a propaganda eszközeként a német médiát. Bemutatta, hogyan is működik a színfalak mögött a német sajtó, mekkora pénzek mozognak, és mekkora a tét. Ulfkotte mindezt onnan tudja, hogy a fősodorbeli média tagjaként korábban maga is részt vett a hazugságok gyártásában. A menekültipar című tényfeltáró írása is hasonlóan nagyot szólt: arról írt, hogy a menekültipar Németországban évente 13 billió forintos üzletet jelent, hiszen több mint hárommillió bevándorló dolgozik az országban. Ulfkotte szerint egyes gazdasági és politikai köröknek érdeke, hogy a folyamat árnyoldalai ne kapjanak túl nagy teret az országban. Németországban ennek következtében mindennapinak számít, hogy a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről nem számol be a sajtó.
A napokban egy spanyol honlap is rámutatott arra, hogy a mediterrán országban is hasonló módszerekkel történik az emberek „nemtájékoztatása”, mint a németeknél.
A portál közzétett egy „szeptemberi listát” azokról a migránsok által elkövetett bűncselekményekről, amelyeket elhallgatott a szocialista kormányhoz közeli sajtó.
Csak a múlt hónapban több mint 40 migránsok által elkövetett bűncselekményt tussolt el a fősodratú spanyol média. A teljesség igénye nélkül ilyen erőszakos cselekmények maradtak ki a híradásokból:
A napokban robbant a hír Svédországban, hogy muszlim bevándorlók megerőszakoltak egy fiatal lányt a skandináv országban.
A svéd sajtó cenzorai német és spanyol kollégáikhoz hasonlóan akcióba lendültek, és megpróbálták elhallgatni az utóbbi időszakban szokásosnak számító esetet, azonban ezúttal nem jártak sikerrel.
Ugyanis a megerőszakolt lány családjának egyik barátja megtudta, hogy mi történt, dühében kiposztolta az esetet saját közösségi oldalára. Csakhogy a bejegyzést később törölték, feltehetően a svéd szociáldemokratákhoz vezetnek a szálak. Ez nem számít elszigetelt esetnek a skandináv országban, egy Svédországban élő magyar férfi arról beszélt idén márciusban a KarcFM-nek, hogy az országban tudatosan és rendszerszintűen hallgatják el a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket.