A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2011-ben egy átfogó elemzést készített a hazai lakás-takarékpénztárak (LTP) működéséről. Ebből az elemzésből kiderült,
a konstrukció csak korlátozott mértékben érte el az eddigi működése során azt a célt, hogy alacsony betéti kamatokra építve alacsony kamatok mellett biztosítson lakáscélú hitelt.
Az akkor még csak két lakás-takarékpénztár rendkívül hasonló termékkínálattal és árazási stratégiával meglehetősen magas nyereséget ért el - tették hozzá.
A GVH megállapította, hogy a piac fejlődése során (például az új belépők szempontjából) kulcsfontosságú az állami támogatások fenntarthatósága, ezért azt javasolta a szervezet, hogy
érdemes elgondolkozni azon, hogy az állami támogatás mértékét csökkentsék.
Az ágazati vizsgálat eredményei alapján a GVH indokoltnak tartotta a lakás-takarékpénztárra vonatkozó jogszabályi környezet pontosítását, fejlesztését is.
A magas állami támogatás következtében viszont az alacsony kamatú befektetés is vonzó hozamot jelent a megtakarítóknak ezért a magas kamatkörnyezet jelentős többletnyereséget eredményezett a pénztáraknak - állapította meg a GVH. Úgy látták, hogy számos ügyfél csak megtakarítani akart. A lakás-takarékpénztárak működésük során jellemzően alacsony kamatszintű termékeket kínáltak, ami a pénztárak szempontjából az akkori piaci helyzetben (2011-ben a jegybanki alapkamat 6-7 százalék között ingadozott) optimális stratégia volt, a fogyasztóknak viszont korántsem volt a legelőnyösebb.
Az olyan ügyfelek számára, akik csak lakáscélú megtakarításokat kívántak képezni, nem feltétlenül a lakás-takarékpénztár a megfelelő állami támogatási forma - állapította meg a GVH. A szervezet szerint az állami támogatás rendszerével kapcsolatban
érdemes lett volna megfontolni azt a megoldást, hogy közvetlen támogatás helyett azt adókedvezmény formájában lehessen érvényesíteni.
A jelenlegi szabályozás indokolatlan versenyelőnyhöz juttatja a lakás-takarékpénztárakat a kereskedelmi bankokkal szemben - értékelte az akkori helyzetet a GVH. A nyilvános piaci adatok alapján a lakás-takarékpénztárak jövedelmezőségi mutatói jóval meghaladják a bankszektor átlagát.
Általánosságban a lakás-takarékpénztári megtakarítások állami támogatásával szembeni fő kritika, hogy
nem elég hatásos támogatási formáról van szó, mivel számos jel arra utal, hogy a megtakarítások és lakáscélú beruházások nagy része valószínűleg a lakás-takarékpénztári rendszer nélkül is megvalósult volna
- írta a GVH. Mivel a támogatások megtakarításhoz kötődnek, a támogatások elsősorban a közepes jövedelmű rétegek felé áramolnak, akik megtakarítható jövedelemmel rendelkeznek.
A GVH azt is megállapította, hogy a magyar lakás-takarékpénztárak stratégiáját elsősorban a minél alacsonyabb forrásköltség biztosítása, azaz a minél alacsonyabb betéti kamatok kínálása határozta meg. Az akkori piaci körülmények között a pénztárak abban voltak érdekeltek, hogy minél alacsonyabb szinten rögzítsék betéti kamataikat (és ezzel minimalizálják forrásköltségeiket), a hitelkamatokat pedig ehhez igazítsák, a lehető legnagyobb marzs elérése mellett. A piacon a hatásos verseny csak korlátozottan érvényesült - írta a versenyhivatal.
Az akkori szabályozási lehetőségek mellett mindkét piaci szereplő tartósan képes volt a lehető legmagasabb marzsot beárazni termékeibe. Ez a fajta árazás kevésbé előnyös a megtakarítók számára. Azok a fogyasztók, akik valamely oknál fogva elesnek az állami támogatástól, lényegében kamat nélkül kapták vissza megtakarításaikat - írta a GVH.
A lakás-takarékpénztárak ezen a tevékenységen nagyon magas nyereséget értek el, ami jelentős részben annak köszönhető, hogy a lakás-takarékpénztári termék betéti termékként funkcionál: a betéti oldal az állami támogatásoknak köszönhetően kedvezőbb a kereskedelmi banki betéteknél.
A lakás-takarékpénztári tevékenység jövedelmezősége jóval meghaladta a bankszektor átlagát - állapította meg a GVH. A lakás-takarékpénztári konstrukcióhoz kapcsolódó állami támogatások torzíthatják a piacot, ugyanis a pénztárakat versenyelőnybe hozzák más pénzügyi intézményekkel szemben - vélte a szervezet.
2014-ben is készített a GVH egy átfogó értékelést a pénztárakról. Akkor azt írták, hogy a lakás-takarékpénztár üzemeltetése akkor az egyik legjövedelmezőbb terület volt a pénzügyi szektoron belül, és más iparágakhoz képest is az élvonalban helyezkedett el. Az LTP akkori formájában inkább csak a felújítást, bővítést tudta támogatni, mert az általa elérhető összeg túl alacsony, vagy túl későn volt elérhető - írta a GVH. A magyar rendszer egyik problémája volt, hogy a közép- és felső osztály, alapvetően jobb módú tagjai vették igénybe a megtakarítási formát.
Az LTP igénybevételét jellemzően a lakás felújításának igénye motiválta, csak másodsorban jelent meg a lakásvásárlás saját maguknak vagy gyermekeik részére - hangsúlyozta a versenyhivatal.
Az LTP termék a lakáscélok széles körére nyújt megfelelő megoldást, egyedül az első lakás megvásárlását nem tudja még megfelelő mértékben támogatni, hiszen rövid távon nem nyújt elegendő fedezetet az emberek többsége számára.
A 8-10 éves konstrukció, illetve a több, közeli hozzátartozó javára kötött szerződés már elősegítheti a lakásvásárlási célt, hiszen megfelelő összeg gyűjthető, viszont időben távol esik a megvalósítás, így sokszor már nem jelentett megoldást a családok számára - állapította meg a versenyhivatal. A terméket azok vették igénybe, akik amúgy is képesek voltak megtakarítani, tehát nem lennének kizárólag rászorulva és más formában is tarthatnák pénzüket - zárult az elemzés.
Magyarországon működik az egyik legkomolyabb család- és lakástámogatási rendszer, ám a lakás-takarékpénztárak állami támogatása nem volt hatékony, ezért megszüntette a kormány - mondta a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára. Orbán Balázs hozzátette:
az évi 70 milliárd forintos állami támogatás ellenére nem épült elegendő lakás, így ez a támogatási forma nem szolgálhatta a kitűzött célokat.
A támogatás megszüntetése nyomán felszabaduló pénzt a kormány más támogatási formákra, például a családi otthonteremtési kedvezményre (csok) fordítja - mondta.