Vona Gábornál csodálatosabb és jobb embert még nem hordott a hátán a Föld

2018.11.26. 13:21

Erről Vona Gábor felesége számolt be a mindig "csodálatos, és mindig kiegyensúlyozott" pártmédiában.

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de engem konkrétan kiver a víz, ha a kocsmában nagyhangú tagok elkezdik magukat dicsérni, hogy ők milyen tökéletesek, mennyire hibátlanok, és mindenki hogy imádja őket. Biztos találkoztak ilyen, és ehhez hasonló, pár korsó utáni, fennhéjázó gondolatokkal: "tőlem már 18 éves korára kapott a gyerek egy Audi A8-ast", vagy "a barátaim annyira szeretnek, hogy születésnapomra összedobtak egy hawaii utazást". Valami hasonló történhetett Vona-Szabó Krisztinával, azzal a különbséggel, hogy vélhetően nem gurított le pár sört, amikor a Jobbik pártmédiájában népszerűsítette a napokban megjelent könyvét. Mindenféle behatástól mentesen, egyszerűen csak közölte a hírt, hogy férje, Vona Gábor egy csodálatosan jó ember, és az ilyen embereknek általában csodálatos felesége szokott lenni.

Egyszerűen csodálatosak!

Nem szeretem előre lelőni a poént, de most muszáj volt kivételt tenni. Ugyanis ahhoz, hogy a Vona-házaspár csodálatosságát meg lehessen érteni, ahhoz a végéről kellett indítani. Ugyanis azzal, hogy ezt a tényt elárultam, egyrészről a magam dolgát könnyítettem meg, másrészről így nem pironkodok a következő jelzőkkel illetni őket, amit a cikk folyamán végig következetesen betartok majd: Csodálatos Gábor és Csodálatos Krisztina. Az, hogy ennyire csodálatosak, az csak a vesztes áprilisi választás után bukkant ki igazán: "Korábban mentem haza az eredményváróról. Leültem, töltöttem magamnak vagy másfél deci pálinkát, majd írtam egy üzenetet Gábornak, hogy ilyen viszonyok között szerintem semmi értelme sincs, hogy tovább folytassa politikusként, pártvezetőként." - írta Csodálatos Krisztina férjének azon a szomorú estén, amikor a Jobbik újabb négy évre ellenzékbe került. Mikor a fáradt Férj hazaért, a következőket mondta Csodálatos Krisztinának, anélkül, hogy elolvasta volna üzenetét: 

figyelj, ennek szerintem így már nincs értelme, holnap bejelentem, hogy nem veszem át a mandátumomat se. 

Majd másnap a megbeszéltek szerint le is mondott, csakhogy a történtekkel kapcsolatban Csodálatos Krisztinának rosszul esett, hogy "mikor aznap este Gábor kiállt a pulpitusra és lemondott, senki nem állt oda mögé." De Csodálatos Gábor ezt elintézte annyival, hogy 

ezt ő egy személyben vállalta magára, ezért neki kell felelnie.

Vona-Szabó Krisztina és Vona Gábor egy fantasztikus képenForrás: Origo

Utólag mindketten úgy látják, hogy ez volt a létező legjobb döntés a részükről. Ez már csak azért is van így Csodálatos Krisztina szerint, mert Csodálatos Gábor egyébként is "mindig magasabb szférákban gondolkodott annál, minthogy századik alkalommal is bemenjen a Parlamentbe és megmondja Orbánnak a magáét, aztán felvegye a fizetését, majd hazamenjen, mint aki jól végezte dolgát." 

A pénz nem minden, és az általános vélekedéssel ellentétben a politika sem jár túl sok pénzzel, ha csak nem ügyeskedik az ember 

- mutatott rá Csodálatos Gábor felesége, hogy férje nem megvehető, neki nem a pénz számít, hanem csak és kizárólag az értékek. Sőt, annyira csodálatos az élete, hogy

  • nem is volt pártelnöki fizetése,
  • nem voltak Voldemortok körülötte,
  • elnöki élete egy korrupciós ügy visszautasításával kezdődött.

Vona Gábor jó ember is, nemcsak csodálatos

Mikor korábban szimplán csak a csodálatos jelzőt passzíroztam a Vona-házaspár tagjainak neve elé, rosszul tettem, ugyanis a beszélgetés egy pontján kiderült, hogy az egykori pártelnök nemcsak csodálatos, hanem jó ember is, akihez méltatlan egy párt vezetése. Csodálatosan Jóember Gábor azonban ezt is megoldotta (mint ahogy majdnem mindent) azzal, hogy megmutatta az embereknek az utat.

Összességében túl jó ember volt vezetőnek, de mivel van karizmája, kisugárzása, úgymond zsenije, tud valami olyat, amit sokan nem, ezért hatással volt az emberekre és mutatta az irányt

- mondta jó ember férjéről a Szimplán Csodálatos Krisztina, aki szerint éppen emiatt nem volt teljesen jó vezető, ugyanis

jó emberként nem lehet a politikában vezetni.

Majd Coelhóba átcsapva, a következő csodálatos gondolatokat fogalmazta meg: "a jóra mindig kevesebb a fogékonyság, hiszen annak előhívása mindenkitől saját munkát igényel". És ezen a ponton derült ki, hogy úgy Isten igazából mennyire CSODÁLATOS, mennyire JÓ EMBER Vona Gábor: 

Sajnos igaz a mondás, hogy a társadalom termeli ki a maga politikusait. Gábor sok szempontból túl jó volt ehhez az egészhez. 

Ezzel a végtelenül szerény és mértéktartó gondolattal visszafordíthatatlanná vált bennem az érzés, hogy legközelebb sokkal inkább választom a kocsmai dicsekedőket, mint az Alfahír interjúit.