Strasbourg szimbolikus pofon az Európát eláruló politikai elitnek

2018.12.12. 18:59

Alighogy a strasbourgi Európai Parlament megszavazta a migránsvízumot, több halálos áldozattal járó terrortámadás sokkolta a város polgárait a méltán népszerű karácsonyi vásáron. Az uniós politikai elit számára ennél jelzésértékűbb esemény aligha történhetett volna, ők azonban nem akarnak szembenézni tetteik súlyával. Európa sosem fordult ennél szomorúbban a karácsonyra, mint az idén.

Azoknak kell elgondolkodni a strasbourgi események után, akik a nyitott ajtók politikáját vallják Európában" – nyilatkozta izraeli látogatása során Matteo Salvini olasz belügyminiszter a tegnap késő esti terrortámadásról. Ha jobban belegondolunk, a történet lényege éppen ebben fogható meg.

Európa ájult állapotban Strasbourg után

Itt lenne végre az ideje annak, hogy akik a migránsokat beengedték, akik folyamatosan a betelepítésükért hadakoznak, akik minden más európai értéket zárójelbe tesznek az általuk nemesnek tartott cél miatt, belássák végre,

nem mehetnek így tovább a dolgaink!

Az uniós vezetők első reakcióiból a szimpla közöny, az előre elkészített közlemények papagájszerű ismételgetése, az unalomig ismert közhelyek mantrázása látszik. Pedig nem így kellene lennie, csakhogy a kontinenst uraló politikai elit nem képes az önkontrollra. Egész pontosan: nem képes az önkontrollra, mert nem is akar képes lenni, szerintük minden a legnagyobb rendben van így. Pedig ez színtiszta hazugság: Európában semmi sincs rendben. Pár évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy muzulmán migráns fogja magát, és minden előzetes jel, mindenféle indok nélkül kiírt három embert egy karácsonyi város kellős közepén. "Ilyen csak a Közel-Keleten, esetleg Afrikában történhet" - legyinthetett akkor még az átlag európai, csakhogy 2018-ra a kordonok, a félelem, a megalkuvás ünnepe lett a karácsony a kontinens nyugati felén, ahol egy apróbb durranás elég a riadt arcokra. Strasbourg megtörtént, Strasbourg itt van velünk, ezzel ismét kezdetét vehetik a fejlehajtások, az unalomig bejáratott "imádkozunk az áldozatokért" politikusi nyilatkozatok álszent korszaka, hogy aztán ismét ne történjen semmi. A kereszténység egyik legszentebb ünnepén megint elment három ember, megint elment három ember a nagy büdös semmiért, akik semmi egyebet nem szerettek volna, minthogy szeretteiket, családtagjaikat, ismerőseiket meglepjék egy apró ajándékkal, amit a strasbourg-i karácsonyi vásáron vásárolnak meg. Csakhogy ez nem tetszett a brüsszeli bürokraták egyik újeurópaijának, aki a létező legaljasabb módon, a létező leggyávább módszerrel elvette az életüket. Az uniós elit pedig továbbra is magabiztosságot sugall, a "minden a legnagyobb rendben érzését" mutatja kifelé, aminek végtelenül elkeserítő az üzenete:

meghalhat itt akármennyi ember, lemészárolhatnak bármennyi európait, nem vesznek vissza, mert a nyílt társadalmat totálisan meg akarjuk valósítani.

"Három ember halála belefér" - gondolhatják a bürokraták, akik ugyanúgy folytatják, ahogy tegnap kora délután abbahagyták. Pedig nem ártana megérteni az idők szavát, mert Strasbourg óta minden más lett.

Az uniós elit romlottságának és vereségének Strasbourg lett a szimbóluma

Ugyanis az új európai prototípus által elkövetett terrortámadás előtt tartottak egy szavazást, mégpedig a

migránsvízumról.

Ezzel a javaslattal az Unió egy olyan humanitárius célú vízumot hozna létre, amely lehetővé tenné a menedékkérelem benyújtását az EU-tagállamok unión kívüli külképviseletein, ha belépésük egyedüli célja a menekültstátusz kérése. Árulkodó, hogy a tegnapi szavazáson 429 támogató, 41 tartózkodás, és mindössze 194 elutasító voks érkezett. A milliós fizetéseket felvevő képviselők kicsit szégyenkezve, kicsit sunnyogva, de elfogadták a migránsok legális uniós beutazási kereteit rögzítő dokumentumot, utat engedve a marrokói gyilkos potenciális társainak, hogy aztán minden úgy folytatódjon, ahogy  megszokták. Csakhogy, miután leszavaztak, semmi sem úgy alakult, ahogy szerették volna. 

Strasbourg ugyanis tegnap este óta az uniós bürokraták romlottságának, és árulásának a szimbólumává lett. 

Abban a városban, ahol ünnepélyes keretek között elfogadtak egy, a bevándorlás folyamatát felgyorsító dokumentumot, abban a városban az egyik bevándorló lehervasztotta azokat a bürokratikus mosolyokat. Mindössze pár óra kellett hozzá, és kézzelfoghatóvá, testközelivé vált az uniós elit utóbbi években felhalmozott összes bűne, rájuk égett minden ócska hazugság, amit soha nem fognak tudni lemosni magukról. Hiába azonban minden trauma, hiába a bánat, hiába minden könny, Európa dülöngélő ura és társai hajthatatlanok maradnak, kitartanak a migrációban való mindenekfeletti hitük mellett. Legalább májusig minden így marad.

Európa sosem fordult ennél reményvesztettebben a karácsonyra, mint az idén.