Víz van, babám!

2016.02.18. 08:49

Árvíz van, meg nincs is. Napok óta csak játszadozik az Ipoly Nógrád megye északi településeivel. Többedszerre hirdettek a térségben harmadfokú védelmi riasztást, Ipolytarnócon néhány családnak átmenetileg ki is kellett költöznie a házból. Most éppen a jóslatok és a józan ész ellenére apadóban van a folyó. Ettől persze bármelyik pillanatban okozhat csúnya meglepetést. Mert kiszámíthatatlan, csalfa szerető.

Óránként változik a helyzet

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Napok óta hol harmad-, hol másodfokú árvízvédelmi készültség van érvényben az Ipoly mentén. Aki odamenne, válassza inkább az autót, mert a vasutat időnként lezárják, és busz sincsen mindig. A szlovák határt jelentő folyó több mint 200 kilométeren át kanyarog ebbéli minőségében.

Tud meglepetéseket okozni, ettől függetlenül errefelé nyugodt mindenki. Megszokták.

Tud meglepetéseket okozni

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Nógrádszakál. Viszket az állam, de szemközt az már Szlovákia, a folyón túl Rárósmúlyad rettegi a vizet, ahol az első magyar vasbeton templom áll, ami gróf Kőrfy Rudolf kezdeményezésére 1910-ben épült meg.

Itt egy darabig nem lesz meccs

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Mint mindenhol a magyarok lakta térségekben az Ipoly túlpartján is népszerű sport a vízilabda. És persze a labdarúgás is, csak hát ez itt szezonális jellegű. A folyó szórakozgat a térséggel, azt mondja, amit Petri György mondott Shakespeare-nek: "Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol simogat, hol üt."

Ez nem egy balatoni látkép

Fotó: Marton Szilvia - Origo

„Tenger a bűnöm, jöjj, segíts, erős kezeddel ments meg engem! Irgalmazz, irgalmazz nekem!” Mintha tó termett volna Litke közelében. A szántóföldek a gazdák szerint egy legyintést sem érdemelnek meg.

Árad a Botos

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Kis lábáztatós patakocska lenne a Botos, most visszaduzzadt az Ipoly miatt. Ha haragszik, senki nem megy át rajta.

Naponta költöztetik ki a házából és vissza, ahogy a vízszint ingadozik

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Ipolytarnócon a napokban azt jósolták vízügyi értelemben, hogy nagy baj lesz. Van is, Csík Elemérné Marika nénit naponta költöztetik ki a házából és vissza, ahogy a vízszint ingadozik. Kis szoba-konyhás házikóban lakik, ha menni kell, a lányához viszik. Azt mondja, húszszor öntötte ki a falut a víz az elmúlt években, konyhakertről álmodni sem mer. A jelek szerint - mint az ország oly sok térségében - itt, Nógrád megye északi felében sem hallottak arról, hogy január elsejétől nem szabad a kutyákat láncon tartani. A kerítés nélküli kertet őrző szerencsétlen sovány ebről nem közlünk fotót. Ha jön az ár, kicsit feljebb, a domboldalon kötik ki.

Húszszor öntötte ki a falut a víz az elmúlt években

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Csík Elemérnétől talán ötszáz méterre magányos bácsi lakik. Az utcában pihengető közhasznú munkások, a falu arisztokratái - szemetet kellene szedni, de azt elvitte az ár - szerint alszik az öreg, azért nem nyit ajtót. Pedig három csengő is van a kapujában. A település szegényei irigylik a közhasznú munkásokat, mert ők legalább "pénzért túrhatják az orrukat". 

Készenlétben

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A falu alfele, ahonnan mindenki szívesen elköltözne. Mérnök legyen a talpán, aki megmondja, melyik az erősebb: a fal? A zsákok? A leggyengébb láncszem a lakók: ők már nagyon mennének. Viszont nincs az a hülye, aki megvenné a minden évben eláztatott házakat. És minden spórolt pénz a felújításokra megy, tehát nem marad új telekre gyűjtögetni. 

Minden évben eláznak a házak

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Kétszer ad, ki gyorsan ad. Ipolytarnócon a napokban 1800 homokzsákot raktak ki. A négygyerekes Bada Tibor naponta válaszút előtt áll: vagy a homokzsákokon megy haza, vagy mellettük. Feltéve, hogy nem telepítik ki őket falun belül, a hajdani általános iskola épületébe. 

Jól látni a falon, meddig szokott érni a víz

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A szürke csík nem az alapozást jelzi. Ezt a házat épeszű ember soha nem veszi meg. Az utca ártérben áll, három éve állítólag lett volna 50 millió forint mindenki kárpótlására, elköltöztetésére, de a pénz - megint csak állítólag még a megyei szint előtt - eltűnt. Az ügyben nem akartak nyilatkozni az önkormányzatnál.

Tegnap még itt hömpölygött

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Úgy plusz 10 fok lehet, Bada Tiborné Tímea kiszaladt a - szocpolból épített, nem megfelelő alapokon nyugvó - házból, hogy megmutassa, egy nappal korábban meddig ért a víz. Tőle balra Buksi kutya lakik, róla sem közlünk fotót. Kan kutya, körülbelül félméteres láncon tengődik, és négy lábon állva vizel maga alá, míg mi ott vagyunk. Ezek persze mellékzöngék, Buksinak van mit ennie, és ha jön az ár, a kép jobb oldalán látható teraszra kötik, míg a család elköltözik. Ha szerencséje van, nem fullad meg.

Munka nélkül az ártérben

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Traktorral, teherautóval lehet csak itt eljárni. Bár mondjuk errefelé semminek nincsen dolga, csak a jó szónak és a reménynek. A terasz a víz miatt repedt meg. A képen látható fiatal nőknek, mint szinte senkinek a faluban, nincsen munkája. Reményeik vannak: arról álmodnak, hogy egyszer elköltözhetnek innen. Nem messze, "csak kicsit följebb".

Húsz éve rothadó homokzsákok mellett éldegélnek

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Azt mondják a helyiek, a víz kiismerhetetlen. Mindig máshonnan tör be, és csak egy szempontból megbízható: jön. Azt is mondják, húsz éve rothadó homokzsákok mellett éldegélnek, de a kutyát nem érdekli a sorsuk. Ha mást nem is, a kutyát érdekelné, de őt meg úgyis elviszi a következő ár.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK