Nyugdíj: minél később, annál fájdalmasabb

Az évszázad közepére a lakosság több mint fele nyugdíjas lesz Magyarországon, az ő nyugdíjukat pedig a kisebbségbe kerülő dolgozóknak kell majd ellátni, pedig az ő befizetéseik most sem elégségesek ahhoz, hogy egyensúlyban tartsák a nyugdíjkasszát. Orbán Viktor miniszterelnök múlt héten bejelentette, hogy a kormány februárban bemutatja a nyugdíjrendszer reformjáról kialakított elképzeléseit. De mit tehet a kormány, hogyan tudja nullszaldóssá tenni az évi százmilliárdos veszteségeket termelő rendszert, vagyunk-e már olyan eltökéltek, mint a svédek, és tényleg a sok álrokkanttal van-e a legnagyobb baj?

Orbán Viktor miniszterelnök a Dow Jones hírügynökségnek adott múlt csütörtöki interjúban arról beszélt, hogy a kormány Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter előterjesztése alapján február 15-ig megvitatja a nyugdíjrendszer, a munkanélkülieknek járó ellátás, a gyógyszertámogatási rendszer és a tömegközlekedési rendszer reformját.

A strukturális reformok elindítását a múlt ősszel jelentette be Matolcsy, és mély, átfogó átalakításokat ígért több alkalommal Orbán is. Az [origo] a hét elején több minisztériumot is megkeresett, hogy a tervezett reformokról érdeklődjön, de az érintett tárcák sem tudtak részleteket mondani a februárra tervezett koncepcióról, illetve nem voltak tisztában azzal sem, mi lesz a szerepük a beígért reformokban.

A nyugdíjrendszer tervezett reformjáról Orbán Viktor kevés részletet árult el, néhány mondatos nyilatkozata alapján azonban az [origo] a kérdés szakértői segítségével próbálta felvázolni, milyen változtatások lehetségesek, illetve hogyan valósulhatna meg a költségek visszafogása. Arra kerestük a választ, hogyan működhet-e Magyarországon az Orbán által emlegetett egyensúly a kiadások lefaragásával, illetve más országokban mi mindent kellett megtenni mindehhez.

Mennyibe kerül a nyugdíjrendszer?

A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2009-es adatai szerint 2 millió 989 ezer ember kap valamilyen nyugellátást, ez a népességnek közel 30 százaléka. Az államnak ez összesen közel 3000 milliárd forintjába kerül, egy ellátottra átlagosan nagyjából 83 ezer forint jut havonta. Ha csak a saját jogon járó nyugdíjakat vesszük - tehát a hozzátartozóknak járó juttatásokat nem -, akkor 2009-ben 92 ezer forint volt az átlagos nyugdíj havonta. A parlament honlapján elérhető az a nyugdíjakkal és a várható demográfiai változásokkal kapcsolatos tájékoztató, amelyet minden évben kötelezően csatolni kell költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. E szerint 2011-ben a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya 372 milliárd forint lesz, ami a GDP 1,3 százaléka.

Mi nehezíti a megoldást?

A várható élettartam növekedése, illetve a tisztán társadalombiztosítási rendszert választók 100 százalékos nyugellátással történő nyugdíjbavonulása miatt szintén nőni fognak a nyugdíjrendszer kiadásai. A tájékoztatóból az derül ki, hogy az elkövetkező évtizedekben a nyugdíjas korúaknak a munkaképes korúakhoz viszonyított aránya a korábbi korhatáremelésnek köszönhetően kisebb mértékben emelkedik, 2060-ra azonban így is eléri a mai szint közel kétszeresét. Így a tájékoztató adatai alapján 2060-ban a 8,5 milliós össznépességen belül 3,7 millió foglalkoztatott lesz, miközben 3,1 millió nyugdíjast kell eltartania a rendszernek. A nyugdíjasok arányának emelkedése különösen a 2030-as évektől gyorsul fel, amikor az 1970-es években született nagyobb létszámú generáció eléri a nyugdíjkorhatárt.

"Ez óriási átalakítást jelentene az eddigiekhez képest, hiszen a nyugdíjrendszert folyamatosan, évről-évre dotálni kell, még soha nem volt elég csak a beszedett járulék" - mondta Lukács Marianna, a Patika Csoport igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékének oktatója az Orbán Viktor által ígért átalakításról. A miniszterelnök szerint a nyugdíjrendszer átalakításának egyik legfontosabb eleme, hogy az állam ne fizessen több pénzt a nyugdíjra, mint amennyit ilyen célra beszed. Mivel szerinte kizárt, hogy az adócsökkentés után a kormány járulékemelésbe fogna, ezt az egyensúlyt csak úgy lehet megteremteni, ha valóban le tudnak faragni 300 milliárd forintot a kiadási oldalról. "Ha fix a bevételi oldal, akkor vagy az ellátások mértékét vagy az ellátottak számát lehet csökkenteni" - jelentette ki Lukács.

Az [origo] által megkérdezett szakértők egyetértettek abban, hogy ha az Orbán-kormány valóban elszánt, akkor nagyon gyorsan tető alá hozhatja a nyugdíjreformot. "Reformálni nagyon hamar lehet" - mondta Gál Róbert Iván, a TÁRKI vezető kutatója, de hozzátette, a gyors változtatás után "a hatások hosszú távon fognak jelentkezni".

Van-e reális megoldás?

Gál Róbert Iván szerint a teljes értékeléssel meg kell várni a részleteket, de "ha a nyugdíjrendszer kibillen hosszú távú egyensúlyából, akkor előbb-utóbb mindenképpen korrekcióra kerül sor. Minél később, annál fájdalmasabb korrekcióra". A nyugdíjszakértő szerint valójában nagyon egyszerű a képlet: az egyensúly helyreállításához vagy magasabb járulékok kellenek, vagy alacsonyabb összegű nyugdíjakat kell fizetni, vagy pedig emelni kell a nyugdíjkorhatárt, illetve elképzelhető ennek a három lehetőségnek a kombinációja is. Ugyanakkor az országok közti adóverseny miatt a kormány a járulékokat már nem emelheti, a nyugdíjak csökkentése pedig politikailag nehezen lenne vállalható. "Várjuk ki a végét, de így úgy tűnik, egyetlen járható út marad: a nyugdíjkorhatár emelése" - mondta Gál, aki szerint ez még politikailag is jóval egyszerűbben kivitelezhető, bár ellentétes a kormány tavalyi intézkedésével, amely lehetővé teszi, hogy a nők 40 évnyi munka után nyugdíjba menjenek.

"Egy ilyen változtatás elsősorban azokat érdekli, akik csak 5-10 évre vannak a nyugdíjtól, ami jóval kisebb létszám, mint a nyugdíjas népesség. Akik már nyugdíjasok, illetve akik még messze vannak attól, azokat a korhatáremelés nem foglalkoztatja" - mondta Gál. A korhatár emelése ugyanakkor más területeken hozna egy sor megoldandó kérdést a kutató szerint, hiszen ehhez korszerűbb szakmai tudás és jobb egészségi állapot kellene. A nyugdíjrendszer problémáinak megoldását elsősorban az oktatási rendszerben és különösen a felnőttképzésben, illetve az egészségügyi ellátás javításában kell keresni.

A rokkantnyugdíjasokkal van a legtöbb gond?

A nyugdíjrendszer egyik legfőbb problémáját a rokkantnyugdíjasok kiugróan magas száma jelenti, azonban megoszlik a szakértők véleménye arról, hogy valójában hány emberről és mekkora kiadási tételről van szó. Farkas András nyugdíjszakértő jó ötletnek tartaná, hogy a rokkantnyugdíjasok egy teljesen külön rendszerbe kerüljenek át. "Az uniós átlaghoz képest Magyarországon hihetetlenül magas a rokkantnyugdíjasok száma, egy külön rendszerbe terelésük tisztább helyzetet teremtene, és könnyebb lenne a jogosultságok ellenőrzése is" - mondta. Szerinte ez a rendszerváltás óta folyamatosan meglévő probléma, amikor az állam százezres nagyságrendben engedte nyugdíjba vagy a rokkantnyugdíjas státuszba menekülni azokat, akik egyébként munkanélkülivé váltak volna. "Ezért hiába alacsony a fejenkénti juttatás, összességében óriási terhet jelent a rokkantnyugdíjak kifizetése" - tette hozzá.

Gál Róbert Iván ugyanakkor szerencsétlen számháborúnak nevezte a rokkantnyugdíjasok számával való példálózást, mert mint mondta, a 730 ezer ellátott nagyobbik fele már betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, csak a rendszerben rokkantnyugdíjasként tartják számon őket, mert akként mentek nyugdíjba. "Így valójában csak mintegy 350 ezer rokkantnyugdíjasról beszélhetünk, és közöttük vannak a százszázalékos rokkantak is, az ő jogosultságukat felesleges felülvizsgálni" - mondta.

Kinek fájhat az átalakítás?

A demográfiai változások alapján azonban egyértelmű, hogy egyre több lesz a nyugdíjas, így a kiadásokat csak úgy lehet visszafogni, ha azoknak a számát csökkentik, akik idő előtt vonulnak vissza: a kedvezményes nyugdíjasok, illetve a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok számát kell csökkenteni. "Ha az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2008-as statisztikáit nézzük, akkor a 2 millió 755 ezer nyugdíjas közül 788 ezer rokkantnyugdíjas volt, vagyis minden harmadik ember. Az összes nyugdíjas közül pedig csak 1 millió 441 ezer ember töltötte be a valójában nyugdíjkorhatárt, a többiek ennél fiatalabban mentek nyugdíjba" - mondta Lukács. Ezért szerinte akár 1 millió 300 ezer embert is érinthetne, ha a kormány hozzányúlna a kedvezményes nyugdíjakhoz Ez a jogbiztonság szempontjából aggályos lenne, hiszen már korábban megszerzett jogokat érintene, ugyanakkor, mint megjegyezte, "azt sem gondolta volna senki, ami a magán-nyugdíjpénztári befizetésekkel történt". "Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy hiába szeretnék visszaterelni az embereket a munkaerőpiacra, hiszen hol vannak ezek a munkahelyek" - kérdezte.

A TÁRKI kutatója, Gál Róbert Iván szerint viszont már nyugdíjba vonult embereket nem lehet visszahozni, azt lehet elérni a feltételek átalakításával, hogy ezentúl ne érje meg annyira nyugdíjba menni. "Aki tud, az első adandó alkalommal elmegy nyugdíjba. A tényleges nyugdíjba vonulási életkor emelése folyamatos harc" - mondta. Ennek a megoldása a nyugdíjszakértő szerint csak az lehet, ha a középkorú munkaerő képzettsége korszerű, egészségi állapota pedig jó.

Milyen lehet az új nyugdíjrendszer?

A nyugdíjrendszer bevételeit és kiadásait pontosan kiegyensúlyozó, legismertebb rendszer jelenleg Svédországban működik, ezt emlegetik a szakértők svéd modellként. Az [origo]-nak valamennyi megkérdezett szakértő egyöntetűen azt mondta: bárcsak erre gondolt volna Orbán Viktor, mikor a reformokról beszélt, de Magyarország jelenleg ettől nagyon messze van. A legideálisabb, ha a kifizetések nem haladják meg a rendszer bevételeit, azonban ezt a gyakorlatban nagyon bonyolult megteremteni - mondta Farkas András nyugdjíszakértő. Azonban, mint mondta, a Svédországban 1998 januárjában életbe lépett rendszert már az 1970-es évektől tervezték, megalkotásának utolsó kilenc évében a reform három kormány "fogyasztott el", pedig ötpárti, illetve hatpárti konszenzussal vitték végig a törvényhozásban.

Farkas András szerint a svéd nyugdíjrendszer átvétele nyilván gyorsabban megoldható lenne, hiszen a modell már a gyakorlatban is működik, viszont olyan feltételek kellenének hozzá, amelyek Magyarországon jelenleg hiányoznak. "Svédországban magas a foglalkoztatás, és aki dolgozik, az nem is csalja el a járulékokat, nagyon magas szintű a járulékfizetési fegyelem. Ráadásul ott az az általános meggyőződés, hogy a nyugdíj közös felelősség" - sorolta a különbségeket a nyugdíjszakértő. A kiadások szigorú bevételhez igazítása miatt a svéd nyugdíjasok állandóan változó összegű nyugdíjat kapnak, a gazdasági válság miatt jelenleg például kisebb összeget. Mesterséges nyugdíjkorhatár viszont nincsen a skandináv államban. "Az a szabály, hogy a várható élettartam utolsó harmadában lehet valaki nyugdíjas. Ezért ha nő a várható átlagéletkor, akkor automatikusan megy fel a korhatár" - magyarázta Farkas.