Az kétségtelen, hogy a Microsoft és az Ensemble Studios közös munkája olyan fontossággal bír a stratégiai játékok között, mint a Keresztapa trilógia a filmek között. Az utóbbi film az egyetlen a történelemben, melynek második epizódja kritikailag és szakmailag is nagyobb elismerésnek örvend mint elődje. Világszerte az eladási listák élén trónol és számos díj bekasszírozására esélyes. Az ekkora siker receptje egyébként elég egyszerű: nagyon meg kell hallgatni, hogy a játékosok milyen változásokat szeretnének a következő részben, és ezt utána már csak a saját fantáziájukkal kell megtűzdelni.

Eme fantázia ékes bizonyítéka az első (de remélhetőleg nem is az utolsó) hivatalos kiegészítő, mely a Conquerors - Hódítók címet viseli. Rengeteg kisebb-nagyobb módosítást ejtettek meg a készítők, a már szokásosnak mondható új egységek mellett új technológiák, apróbb, a játékmenetet érintő változások és négy új civilizáció került a lemezre.

Az első látványos változás a főmenüben történt, kicsit sötétebb és kicsit kékebb lett. Itt mindjárt kiválaszthatjuk a négy új civilizációhoz tartozó négy új hadjáratot, vagy kezdhetünk egy standard játékot. Az utóbbi egyébként a korábban „random game" néven futó játékmód utódja, ahol is három új stílusból választhatunk: az egyikben a cél lerombolni a másik nép Csodáját, a másikban ellenfeleinkkel megküzdve birtokba venni a térkép közepét, a harmadikban pedig a többiekkel versenyezve Csodát építeni. A hadjáratokban Montezuma, El Cid és Attila csapatait vihetjük diadalra. Az ő hadjárataik az AoE II-höz hasonlóan összetettek, tele mellékküldetésekkel, másodlagos célokkal. Persze a hadjárat minőségi színvonala sem marad el az előzőekétől, ugyanúgy képekkel és animációkkal kísérnek végig az eseményeken. El Cid hadjárata azzal kezdődik, hogy megöljük Sancho király gonosz testvérét, majd ezután szövetséget kovácsolunk birodalmunk felépítésére és megvédésére. A legfőbb ellenség a muzulmán arab népség. Attila is egy testvér meggyilkolásával kezdi ténykedését. Miután testvérét Beldá-t kardélre hányja, már semmi sem állhat útjába, hogy dicsőséget szerezzen Európa számos hadszínterén. Montezuma az aztékok fejedelme először megerősíti hatalmát, majd visszaveri Cortez hadseregét, és arany utáni szomjukat hideg acéllal oltja.

Végre a vikingek is megkapták a civilizációjukhoz illő helyszíneket, hisz a már megszokott éghajlatok mellett megtaláljuk a behavazott tundrákat, ahol a befagyott tavak tükrén is kószálhatunk. Azt hittem, hogy rosszul látok, amikor minden egységem nyomokat hagyott maga után a hóban. Persze gondoltak a melegebb éghajlatok kedvelőire is, és a trópusokra is szerveztek hadjáratokat. Itt a bárányok helyett pulykákkal tömhetjük embereinket és farkasok helyett jaguárok harapnak a hátsójukba. Egyébként Montezuma hadjáratában látogathatjuk meg a legkülönbözőbb helyszíneket. Ha már a helyszíneknél tartunk elárulom, hogy tíz valós helyszín térképét is beépítették a játékba: Britanniától kezdve Franciaországon át egészen Közép-Amerikáig.

Nem tudom kinek milyen tapasztalatai voltak a „Town Center" stratégiával, de hogy nem kellemesek az biztos. Amellett hogy ez az épület nagyon olcsó, kellő védelemmel is rendelkezik, és ha jól kifejlesztjük a látókörét elég messzire el is tud lőni. Ezek után nem volt más feladat, mint ilyeneket építeni sorra, ami aztán ontotta magából a munkásokat. Nos ennek az esztelen fogásnak a kiküszöbölésére drágább lett a „városközpont" (275 egység fa és 100 egység kő), és már csak a tényleges látókörét tudjuk növelni, a hatáskörét már nem. Egyébként ezen épület legnagyobb ellenségét a Ram-ot is átdolgozták. A gyalogság 4-6 egységét helyezhetjük el benne, ami egyrészt védelmet ad nekik, másrészt ők is tolják a gépet, így az gyorsabb lett. Egy ilyen masinéria ellen bizony már nem éri meg a drága Town centerek létesítése. Kor fejlesztésnél már nem kell folyton ráklikkelnünk a Center-re, hogy lássuk mennyi van még hátra, hanem a képernyő felső közepén egy vékony kis sáv jelzi a fejlődés haladtát.

Az egyéb változások között említeném meg azt is, hogy a relikviák most már több aranyat termelnek, az outpostok olcsóbbak és messzebb látnak, valamint a hajóhadak a gyalogsághoz hasonlóan formációkban haladnak. A kőhajító nem lövöldöz olyan vadul a tömegbe, ha saját vagy szövetséges egységek is tolonganak a helyszínen, de szintén a tömeges összecsapásokat segíti az az új opció, mely lehetővé teszi, hogy az egységeket a megszokott tarka-barka helyett egyszínűvé varázsoljuk. A barátok és a szövetségesek sárgák, az ellenségek pirosak és a semlegesek pedig egyen szürkék lesznek. Termelő embereink hatékonysága is javult. Ha végeztek egy begyűjtőhely (malom, fűrésztelep, bánya) felépítésével, automatikusan munkához is látnak. Ha eközben más parancsot adunk nekik, akkor az éppen a kezükben szorongatott nyersanyagok már nem vesznek el, hanem automatikusan megkapjuk őket. Biztos mindenkit bosszantott az, hogy rendszeresen letermelődtek a farmok és mindig azzal kellett szöszölni, hogy újratelepítsük őket. Most néhány egység fáért cserébe a malomban leköthetjük a farmok újra ültetését, így ha egy megüresedett, gazdája azonnal magától újraülteti. A 11 új egység és a hét új technológia már következetesebben van felépítve, nem igen bolygatják meg a játék egyensúlyt. A legizmosabb a spanyol elit konkvisztádor, mely valójában egy lovas muskétás, de az aztékok agyonpáncélozott elit Jaguár harcosa sem kismiska.

A multiplayer tekintetében a már említett egységszínezés mellett a kommunikációt javították fel leginkább. Minden üzenet az adott csapat színével íródik a képernyőre, és könnyebben kijelölhetjük, hogy mondandónkat kivel szeretnénk megosztani.

Azt hiszem mindenkinek világos lehet, hogy a Conquerors nélkülözhetetlen társa az eredeti játéknak. Amellett hogy számos hibát kijavít és újabb hadjáratokat is kínál irtózatosan jól sikerült, amit remekül bizonyít az a tény, hogy az augusztusi eladási listák első helyén áll.

Kiadó: Microsoft
Fejlesztő: Ensemble Studios