Házassági vagyonjog: a hokedlitől a milliárdos üzletrészig

Húsz évvel ezelőtt a házassági vagyonjogi ügyekben még nem szerepeltek olyan értékek, mint manapság. Ám a rendszerváltás előtti szokványos felállás, a panellakás, Trabant, hétvégi telek, hokedli már a múlté, napjainkban komoly összegekről, bankbetétekről, cégekről vitázhatnak a házastársak.

Az elmúlt húsz évben olyan lényeges, új típusú vagyontárgyak jelentek meg, amelyek a korábbi bírói gyakorlatba már nehezen voltak beilleszthetőek, az igazságszolgáltató fórumoknak nem "csupán" a panellakás, a Trabant, a hétvégi telek és a hokedli sorsáról kellett dönteniük - mutatott rá Csűri Éva, legfelsőbb bírósági bíró, a CompLex Kiadó "Házassági vagyonjog" tárgyában rendezett konferenciáján. A kezdeti bizonytalanság azonban napjainkra véget ért.

A házassági vagyonjog területén az első megoldásra váró "új" ügyek a lakásbérleti joggal összefüggésben, az önkormányzati lakások megvásárlásával keletkeztek. A hazai bíráknak azt kellett tisztázniuk, hogy mi a helyzet akkor, amennyiben a kérdéses ingatlan esetében a házastársak külön, vagy közös bérleti joggal rendelkeznek, netán a lakást a szülők vásárolták meg a fiataloknak.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) az ítélkezés egysége érdekében több irányadó döntést, elvi határozatot hozott; a kiindulási pont természetesen adott volt, a családjogi törvény szerint a házasság felbontásával egyidejűleg a házastársak közös lakáshasználatát rendezni kell (a kódex 31. paragrafusa részletesen szabályozza a felvetődő eseteket). Ilyen figyelemre méltó állásfoglalás volt például a 20. számú elvi határozat, amely azt mondta ki, hogy ha a házasfelek közösen vagy egyedül megvásárolják a szülő önkormányzati lakását, az a szülő részéről nem tekinthető ingyenes juttatásnak. Sőt, a bérleti jog csak akkor tekinthető a szülő által adott ajándéknak, ha a felmenő a saját vagyoni eszközeivel vásárolja meg, vagy ha ugyan a gyerek vásárolja az ingatlant, ám arra a pénzt a szülő adta.

Megtörtént eset volt, amikor egy magyar pár Magyarországon kötött házasságot, Németországban éltek, ám utóbb elváltak. A magyarországi vagyon körébe a férj kérte felvenni azt az ingatlant, amelyet a feleség anyja vásárolt meg még életében az államtól. Erre ugyanis a Németországban élő fiatalok adtak pénzt, ami a teljes vételárra nem volt elég, ám hitelt is felvettek, amelynek a törlesztő részleteit is ők fizették, vagyis tipikus házastársi közös vagyonról beszélünk - érvelt a férj. A LB végül a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 365. paragrafusa alapján döntött, amely kimondja, nem az szerez tulajdonjogot, aki a vételárat a vevő rendelkezésére bocsátja, hanem a vevő.

Házastársak és a harmadik személyek

Csűri Éva felhívta arra a figyelmet, hogy belső jogviszonyokat a családjogi kódex határozza meg, a házastársak együttes szerzőnek minősülnek, vásároljanak akár csak az egyik fél nevére ingatlant. Ám a harmadik személyekkel szembeni külső jogviszonynál már nem a családjogi törvény, hanem a Ptk. szabályai irányadóak. A különböző jogterületek egybevetése során az is megállapítható, a házastársi közös vagyon köre szélesebb, mint a Ptk. szerinti közös tulajdon, mert előbbibe beletartoznak a vagyoni értékű jogok is, melyeket fel kell tüntetni a vagyonmérlegben. Közös vagyon továbbá - a teljesség igénye nélkül - a munkabér vagy a segély, a feltalálót, újítót, a szellemi alkotást létrehozó személyt megillető esedékes díj. (Ugyanakkor például a házastárs személyiségében keletkezett valamilyen hátrány, mondjuk testi fogyatékosság, kiegyenlítésére adott kártérítés összege különvagyonnak minősül - a szerk.)

A LB 209-es számú elvi határozata - mutatott rá Csűri Éva -, a következőket mondja ki: megosztandó házastársi közös vagyont csak az életközösség megszűnésekor is meglévő olyan vagyontárgy, dolog, vagyoni értékű jog, követelés, vagyoni tárgyú kötelezettség képezhet, amelyet a házastársak az életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön megszereztek, vagy amelynek a megszerzésére irányuló jogcím az életközösség fennállása alatt keletkezett.

"Házassági szerződés"

Bakonyi Elvira, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara tagja szerint az egyik kiindulási pont az úgynevezett közszerzeményi vélelem, amelyről a családjogi törvény rendelkezik, és megfogalmazása szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve az, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Lehet akár több ingatlan is csak az egyik házastárs nevén, ha az életközösség fennállása alatt szerezték, a másik fél a fenti vélelemnek megfelelően ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak minősül. Természetesen bizonyítani lehet majd a tárgyalóteremben, hogy a kérdéses ingatlan valamelyik fél különvagyonához tartozott vagy az életközösség fennállása során a házaspár külön megállapodásban rendezte annak vagyonjogi sorsát.

A közjegyzői munka során sokszor előfordul olyan élethelyzet, hogy míg a fiatalok talán kevésbé törődnek vagyoni viszonyaik precíz, egyértelmű rendezésével, addig a szülők ragaszkodnak gyermekük házassági vagyonjogi megállapodásához, közkeletűbb nevén a "házassági szerződéshez", és szeretnék még a házasságkötést megelőzően rendezni a különvagyon helyzetét (ebből néha érzelmi konfliktus alakulnak ki).

A szülők törekvése érthető, hiszen nem egyszer egy élet munkájának köszönhetően nagy értékű ingatlant adtak gyermeküknek, és azt bevallottan és ténylegesen neki is szánták, részben sem a leendő házastársnak. Ugyanakkor az esetek egy részében - hívta fel a figyelmet Bakonyi Elvira -, tulajdonképpen nem is volna szükség házassági vagyonjogi megállapodásra, hiszen a vétel, az öröklés, az ajándékozás ténye, dátuma szerepel a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban. Utóbbi pedig tanúskodik arról, a vita tárgyául szolgáló ingatlant például 1986-ban megvásárolta valamelyik fél, azon szüleinek haszonélvezeti joga van, miközben a házassági anyakönyvi kivonat dátuma 1990, tehát a vagyonszerzés egyértelműen a házasságkötést megelőzően történt.

Az ági vagyon

A házasság nem csupán bírósági felbontással, hanem valamely házasfél halálával is megszűnik. A hétköznapi életben többféle "variáció" létezhet. Ha az örökhagyó házastársnak nincs gyermeke, leszármazója, akkor a túlélő házastárs állagjogot, tulajdonjogot örököl. Ebben az összefüggésben beszélni kell az ági vagyon intézményéről. A törvény szerint ilyenkor a házastársat megillető özvegyi haszonélvezeti jog megváltásának a mértéke az ági hagyaték egyharmada. Vagyis függetlenül attól, hogy az örökhagyó halálának a pillanatában hány ági örökös volt, a túlélő házastársat mindig egyharmad rész illeti meg özvegyi haszonélvezeti jog megváltása címén.

Az ági vagyon tekintetében nagyon érdekes szabályokat találhatunk - emelte ki Bakonyi Elvira. Ági vagyonnak minősül a hagyatékon belül az a vagyontárgy, amelyik az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult. Emellett ági vagyon az a vagyontárgy is, amit az örökhagyó a testvérétől vagy testvére leszármazójától örökölt, vagy ingyenesen szerzett, feltéve, hogy az adott vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte, vagy ingyenesen kapta (tehát már nála is ági vagyonnak minősült). Egy vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt.

Nem ági vagyon viszont az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy annak értékén vásárolt vagyontárgy, ugyanakkor nagyon érdekes azon élethelyzet, amikor valaki lebont egy házat, és annak a tégláiból "új" épületet konstruál. Ám a bírói gyakorlat keresztülhúzza számítását, és kimondja, ági jellegű épület lebontásából származó anyag megtartja ági jellegét, ha a bontási anyagot ugyanabba az ingatlanba vagy ugyanarról a felmenőről hárult másik ingatlanba építik be.

Özvegy és leszármazó

Ha van leszármazó, a túlélő házastárshoz hasonlóan kérheti(k) a haszonélvezeti jog megváltását. A megváltás mértéke egy gyermekrész, vagyis két gyermek esetében a házastárs harmadik gyermekként, hasonló mértékben örököl. Az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása iránti kérelemnek létezik időbeli korlátja: az örökhagyó halálát követően egy évig lehet előterjeszteni, illetve, ha hagyatéki eljárás indult, a hagyatéki tárgyalás befejezéséig. Ha valaki kicsúszik ebből a határidőből, joga elenyészik.

Megtörténhet, a férj többször nősült. Ilyenkor a túlélő utolsó házastárs örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelynek nem örökli a tulajdonjogát. Az elvált házastárs törvényes öröklés jogcímen semmit nem követelhet (természetesen a gyermekek, származzanak bármely házasságból, vagy házasságon kívüli kapcsolatból, egyenrangúak). A túlélő házastárs öröklésének is feltétele, hogy a férj vagy feleség halála idején valóban fennálljon az életközösség, mert ha nem éltek együtt, az özvegyi haszonélvezeti jog nem örökölhető.

Érdekes kérdés, miként lehet bizonyítani, hogy együtt éltek-e vagy sem, ez mindig a bírósági tárgyalóteremben dől el az eset összes körülményeinek figyelembevételével. A bizonyítás bonyolultságát támasztja alá az a szabály, hogy a házastárs automatikusan nem esik el az örökségtől akkor sem, ha ugyan külön éltek, ám az életközösség helyreállítására még volt remény, és a különélési szándék nem volt végérvényes, eldöntött.

Elkülönülve az üzletrésztől

Számos érdekes helyzet állhat elő akkor, ha a házastársak vagyonában cégek, üzletrészek vannak. A jogszabály szerint az életközösség megszűnésekor megosztandó háztartási közös vagyont képez mindazoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége is, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megillették, illetve terhelték.

A magyar jog rendezőelvei szerint az ügyekben figyelembe kell venni a kérdéses vagyon gazdasági funkcióit, a volt házastárs nem béníthatja meg a cég életét. Figyelembe kell venni azt is, hogy a társaság vagyonának a fogalma bővebb, mint például azt nem egyszer az "új belépők" gondolják. A házastársak vagyonmérlegébe felveszik az üzletrészt, amely értékét befolyásolja a cég gazdálkodása, vagyoni elemeinek értéke. Ám egy cégnek van az üzletrésztől elkülönült vagyona is, gépekkel, árukészlettel rendelkezik - emelte ki Bakonyi Elvira.

Elhalálozás esetében is számos kérdés vetődik fel. Gondoljunk csak bele, a jogi terminológiában személyegyesítő cégnek nevezett betéti, közkereseti társaságok esetében az örökös nem válik automatikusan taggá, arra van lehetősége, hogy a tagok belegyezését és a társasági szerződés megfelelő módosítását követően folytathassa jogelődje tevékenységét. Kft.-k üzletrészénél nincs ilyen korlátozás, ám ez csupán a főszabály, hiszen ettől eltérően is lehet rendelkezni a társasági szerződésben. A magyar jog igazgató elve mindenestre úgy szól, egy hagyatékban aktív és passzív elemek tartoznak, és az örökös a hagyatéki vagyon erejéig felel a hagyatéki tartozásokért.

Az örökös azonban nem csupán akkor utasíthatja vissza a hagyatékot, ha a hagyatéki tartozások mértéke meghaladja a hagyatéki vagyontárgyak értékét, megteheti ezt bármikor. A visszautasító örökös helyébe az örökhagyó további törvényes örökösei léphetnek, ha utóbbiak közül valamennyi hasonló tartalmú nyilatkozatot tesz, a hagyaték szükségképpeni örököse a magyar állam.

Dr. Drávucz Péter