Változások a nemzetközi örökösödésben

Európai uniós rendelet készül a határokon átnyúló öröklési, végrendeleti, hagyatéki ügyek egyszerűsítése, átláthatósága érdekében. A jelenlegi európai gyakorlat ugyanis rendkívül szerteágazó, nehezen követhető - hangzott el Debrecenben, a 21. Közép-európai Közjegyzői kollokviumon.

Ahány uniós tagállam, annyiféle örökösödési gyakorlat, és mi tagadás, az eljárások nem egyszer nehézkesek, bonyolultak. Gyakran nem egyértelmű, melyik európai ország jogát is kell alkalmazni, és egyazon hagyaték ügyében a tagállamok bíróságai olykor egymásnak ellentmondó ítéleteket hoznak. Megtörtént, az örökös belefáradva a hosszadalmas procedúrába, lemondott a más országban található hagyatékról.

A problémát észlelve, az Európai Bizottság 2005-ben Zöld Könyvet adott ki az öröklésről és a végrendeletről - a "Zöld"minősítés jelzi, még számos kérdés nyitott, az előterjesztéssel csupán a széleskörű konzultációra módot adó folyamat indult el. Végleges döntés tehát nincs, ám a probléma fontosságát jelzi - emelte ki előadásában Christian Hertel, a Német Közjegyzői Intézet igazgatója -, hogy a tagállamokban jelenleg félmillió nemzetközi örökösödési ügy van folyamatban, s az így érintett vagyon értéke 120 milliárd euró.

Ahány ház, annyi szokás

Az európai gyakorlat rendkívül szerteágazó, hiszen a nemzetek a saját öröklési jogukat évszázadokon keresztül alakították ki. Például a tagállamok egy részében, köztük Magyarországon is, főszabályként a gyermek az elsőszámú örökös, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogot kap. Az országok egy másik részében a túlélő házastárs kerül előtérbe, az ő jogosítványai az erősebbek (Hollandia).

Emellett akadnak olyanok tagállamok is - hogy a helyzet még színesebb legyen -, ahol a két rendszer elemeit vegyítik, az utóbbira példa Németország. Írországban is természetesen saját rendszer van, a hagyaték kétharmada jár a házastársnak, Olaszországban már a gyerekek száma is számít (!), Spanyolországban pedig a házastárs haszonélvezeti joga nem az egész hagyatékra, hanem annak egyharmadára terjed ki csupán.

Christian Hertel kifejtette: Magyarországon, vagy Németországban létezik például az úgynevezett kötelesrész intézménye. (Röviden összefoglalva, ez Magyarországon egy "minimumrészesedést"jelent, amely címén a leszármazót és a szülőt annak a fele illeti meg, ami neki, mint törvényes örökösnek járna. A köteles rész alapját bonyolult számítások után kapják meg - a szerk.) Ám Angliában vagy Észak-Írországban ezt a jogintézményt így nem ismerik, ellenben létezik az úgynevezett pénzügyi gondoskodás, amelynek összege lehet ötven, de akár nulla (!) százalék is.

Ezek után nem meglepetés, abban is megoszlik a gyakorlat, hogy melyik ország jogát alkalmazzák. Közép-Európában, Németországban, Olaszországban az örökhagyó állampolgársága dönt, Dániában és Észtországban az utolsó, életvitelszerűen lakott hely számít, a francia és holland gyakorlat ezt a kettőt kombinálja.

Európai öröklési bizonyítvány

Nincs szó a meglévő, az évszázadok során kialakult nemzeti eljárások megszűnéséről, az örökösödési illeték, az örökösök személye, a vagyon köztük történő megoszlása továbbra is a tagállami jogszabályok hatálya alá fog tartozni. Ám az uniós polgároknak és a jogászoknak nagyobb mértékben lesz beleszólásuk, hogy a hagyatékot alkotó vagyontárgyakra milyen szabályokat alkalmazzanak, függetlenül azok feltalálási helyétől. Választhatnak a nemzeti jog, és a szokásos tartózkodási hely szerinti ország között - mutatott rá Christian Hertel.

Az Európai Bizottság szerint a viták gyors és hatékony rendezését segíti az európai öröklési bizonyítvány is. A tervek szerint ez egy olyan okmány lenne, amely ellenkező bizonyításig jogerősen rendelkezne az alkalmazandó jogról, az örökség kedvezményezettjeiről, magáról az örökségről. Egy ilyen dokumentum az örökösök, a hagyaték kezelői számára igazolná jogállásukat, és azt a tagállamok teljes körűen elismernék.

Az európai öröklési bizonyítvány a több tagállamot érintő örökösödési eljárásokat egyszerűsítené és gyorsítaná meg, és segítségével számos, határokon átnyúló hagyatéki vitát lehetne megelőzni. Az új rendelet elfogadásához azonban az is szükséges, hogy a megfelelő jogalkotási lépcsőkön átmenjenek az európai jogalkotók elképzelései.