Büntetőeljárási törvény: kettős mérce és nyomásgyakorlás?

A Parlament által júliusban elfogadott, új büntetőeljárási jogszabályok kettős mércével mérik a gyanúsítottakat, sérthetik az alkotmányt, és a nyomásgyakorlás "kiváló eszközei" lehetnek - mondta el az [origo] - nak dr. Vidákovics Béla Zsolt büntetőügyvéd.

A parlamenti döntés értelmében kiemelt jelentőségű ügynek számít a közélet tisztasága elleni, valamint az el nem évülő bűncselekmények, az emberölés és az emberrablás súlyosabban minősülő esetei, illetve a bűnszervezetben részvétel.

Kiemelt jelentőségű ügy a hivatali visszaélés, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények, ha azok gyanúsítottja országgyűlési képviselő, állami vezető, polgármester, alpolgármester, helyi önkormányzati képviselő-testület tagja vagy közigazgatási szerv, vezető beosztású dolgozója.

Kiemelt jelentőségű ügy a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, a gazdasági életben súlyos következményekkel járó csődbűncselekmény, a pénzmosás és a különösen nagy, vagy azt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás, a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban.

Ebbe a kategóriába tartozik még a különösen nagy, illetve különösen jelentős értékre, kárt, hátrányt okozva elkövetett vagyon elleni bűncselekmény, valamint a bűnszervezetben részvétel.

A cél érthető, a megoldás kifogásolható

A jogalkotói cél a kiemelt bűnügyek ismeretében érthető, ám például az új paragrafusok már a kezdetektől kettős mércével méri a gyanúsítottakat - mutatott rá dr. Vidákovics Béla Zsolt -, hiszen alapesetben a gyanúsított őrizete hetvenkét óráig tarthat, míg kiemelt ügyek esetében százhúsz óráig.

Ám a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani, aki dönt az előzetes letartóztatás kérdésében. Arról nem is szólva, hogy - ezt szintén maga az alaptörvény mondja ki -, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő.

Mivel az eddig alkalmazott hetvenkét órás időtartam teljes mértékben elégséges volt az ügyészségnek a döntés meghozatalára az előzetes letartóztatás indítványozásáról, vagy a gyanúsított szabadon bocsátásáról, ezért további kérdések merülnek fel.

Például, a hetvenkét órás időtartam meghosszabbítása nem lesz-e a nyomásgyakorlás "kiváló eszköze", hiszen jóval tovább lehet bizonytalan helyzetben tartani a gyanúsítottat minden következmény nélkül - vetette fel a büntetőjogász.

Jelen lehet a védő - ám újabb kérdések

Az eredeti elképzelés szerencsére nem valósult meg, miszerint, ha a kiemelt jelentőségű ügyek gyanúsítottjainak kihallgatására az őrizet első negyvennyolc óráján belül kerülne sor, akkor a kihallgatásán védő nem vehetne részt.

Ez a rendelkezés teljesen elhibázott volt, ám végül maga a Parlament is korrigálta, hiszen az utolsó szavazásnál már úgy módosult a törvény, hogy az ügyvéd védence kihallgatásán a negyvennyolc óra alatt akkor is jelen lehet, ha találkozásukat az ügyész megtiltotta.

Ám ebben a körben is felmerülnek kérdések - húzta alá dr. Vidákovics Béla Zsolt. Vajon milyen célt kívántak azzal elérni, hogy korlátozzák a védelemhez való jogot, a szabad információáramlást a gyanúsított és a védője között? Melyek lehetnek azok az események, amelyeken jobb, ha a védő nem vesz részt, illetve jobb, ha csak később szerez tudomást?

Felvetődött azon gondolat, hogy ezzel a korlátozással azt próbálják megakadályozni, hogy a gyanúsított az ügyvédjén keresztül intézkedhessen, esetlegesen bizonyítékokat tüntessen el.

Ez a felvetés alapjaiban azt tételezi fel a védői hivatást gyakorló ügyvédekről, hogy hivatásszerűen, kivétel nélkül, bűncselekményeket követnek el - mondta a szakember, aki szerint ezt csak vissza lehet utasítani.