Aki tehet az elbocsátásáról, nem kaphat végkielégítést

A júliusi hatálybalépést követően alapvető változásokat hoz a végkielégítések jogintézményében a Munka törvénykönyve. A munkavállaló nem jogosult a végkielégítésre, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása és a nem egészségi okkal összefüggő képessége.

A júliustól hatályba lépő munkajogi szabályozás alapján a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha a munkaviszonya a munkáltató felmondása, illetőleg jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.

A végkielégítésre jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a törvényben meghatározott időtartamban fennálljon.

A jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. A családok támogatása érdekében a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát be kell számítani.

Ugyanígy, a tényleges önkéntes katonai szolgálatteljesítés okán igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama is beszámítandó.

A végkielégítés mértéke

A végkielégítésre való jogosultság alapjául szolgáló időtartamok, illetve a végkielégítés mértékei a hatályos szabályozáshoz képest nem változtak. Így a végkielégítés mértéke legalább három év esetén egyhavi, legalább öt év esetén kéthavi, legalább tíz év esetén háromhavi.

Ez a mérték legalább tizenöt év esetén négyhavi, legalább húsz év esetén öt havi, legalább huszonöt év esetén pedig hat havi távolléti díj összege.

Rendezték az úgynevezett többlet végkielégítés mértékét is azokra az esetekre, ha a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg, a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül.  Ilyenkor a többlet végkielégítés mértéke a munkáltatónál eltöltött időtartamhoz igazodik.

Alapvető változások

A végkielégítések terén a legfontosabb változás, hogy a munkavállaló nem jogosult rá, ha a felmondás közlésének, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában - a rokkantsági nyugdíjast kivéve - nyugdíjasnak minősül.

Júliustól pedig akkor sem lesz jogosult, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása és a nem egészségi okkal összefüggő képessége. A jogosultság megállapításánál a megszüntető jognyilatkozat közlése és nem a munkaviszony utolsó napja az irányadó.

A végkielégítést a munkáltató az utolsó munkában töltött napon köteles megfizetni. A munkaviszony megszüntetése nem válik jogellenessé abból eredően, hogy a munkáltató a munkavállalót megillető végkielégítést nem, vagy hiányosan fizeti meg. Ebben az esetben a munkavállaló elmaradt végkielégítését munkaügyi perben követelheti.