Vágólapra másolva!
Hasonlóan az ingatlan-végrehajtáshoz, az ingó-végrehajtási eljárások során is a fokozatosság elve érvényesül. Első körben a bankszámlára vezetett inkasszót kísérlik meg a végrehajtók, és csak ezt követően kerül sor az ingóság értékesítésére. Dr. Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökségi titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben valaki a lefoglalt ingóságot elvonja a végrehajtás alól, zártörés bűncselekményét követi el.
Vágólapra másolva!

A végrehajtási törvény szerint a lefoglalt ingóságokat akkor lehet értékesíteni, ha előre látható, hogy a követelést az adós munkabéréből vagy pénzügyi szolgáltatónál kezelt összegből nem lehet viszonylag rövidebb idő alatt végrehajtani. Az ingóvégrehajtás két szakaszból, az adós ingóságainak (vagyoni értékű jogainak) lefoglalásából, majd azok értékesítéséből áll.

A végrehajtó elsősorban az adós birtokában vagy őrizetében levő ingóságokat foglalja le, de lefoglalható más olyan ingóság is, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában áll. Az ingóságok lefoglalásának sorrendjét a végrehajtó határozza meg. A lefoglalást mindaddig folytatni kell, amíg a követelés - járulékaival együtt, ideértve az eljárás befejezéséig előreláthatóan felmerülő végrehajtási költséget - nincs teljesen fedezve.

Végrehajtás alól mentes vagyontárgyak

Bizonyos vagyontárgyak - melyeket a törvény tételesen felsorol - mentesek a végrehajtás alól. Ezek főként az adós megélhetését, mindennapos életszükségletei kielégítését szolgáló ingóságok, mint például az adós foglalkozásának gyakorlásához, vagy tanulmányai folytatásához nélkülözhetetlen eszköz, a szükséges ruházati cikk, ágynemű, bútor, fűtő- és világító eszköz, konyhai- és háztartási felszerelés...

Elkeseredésből se kövesse el senki

Dr. Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökségi titkára az [origo] megkeresésére elmondta: az eljárás során végig van lehetőség az egyeztetésre, így például a részletfizetési lehetőség igénybevételére. Amit mindenképp el kell kerülni, hogy az adósok elkeseredésükben olyan eszközökhöz folyamodjanak, amelyek büntető törvénykönyvi tényállást alapoznak meg, így például elvonják a lefoglalt ingóságot a végrehajtás elől. A lefoglalásnak hivatalosan zár alá vétel a neve, ezért a törvényi tényállás neve zártörés.

Főszabály szerint a lefoglalt ingóságokat általában az adós őrizetében kell hagyni, aki azt az állag sérelme nélkül használhatja, de nem terhelheti meg, és nem idegenítheti el. Ez a klasszikus eset is.

Ha egyébként valószínűnek látszik, hogy az adós a fenti kötelezettségeinek nem fog eleget tenni, a végrehajtó a lefoglalt ingóságokat zár alá veszi, vagyis az ingóságokat arra alkalmas tárolóban vagy helyiségben helyezi el, amelyet lezár és lepecsétel.

Tavaly júliusi változások

2012. július elsejétől egyébként a végrehajtó elektronikus árverés útján értékesíti már nem csupán a szállítási és tárolási költségeket megelőlegező végrehajtást kérő kérelmére a százezer forintot elérő becsértékű ingóságot, hanem minden ingóságot, ha annak őrzése és tárolása egyébként biztosított, valamint az üzletrészeket és törvényben meghatározott esetben az értékpapírokat is. Az árverés elektronikus úton történő lebonyolítására a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által működtetett elektronikus árverési rendszer szolgál.

Az árverés lebonyolítása

Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, amely tartalmazza a felek nevét, az árverés helyét és idejét, az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket, valamint 2012. július elsejétől kezdődően a becsérték két százalékának megfelelő összegű licitküszöböt (tehát, hogy mennyivel kell emelkednie az egymást követő liciteknek), és, hogy az ingóságokat mikor és hol lehet megtekinteni. A hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek, az árverés helye szerinti település jegyzőjének, és ki kell függeszteni a helyi bíróság, a helyi polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára, valamint közzé kell tenni az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában.

Az első árverésen nem értékesített ingóságokat három hónapon belüli, a helyi körülmények között legcélszerűbb időpontra kitűzött második árverésen kell értékesíteni. Ha az értékesítés ekkor sem sikerül, a végrehajtást kérő az ingóságot a becsérték egynegyedének (2012. július elsejétől 35 százalékának) megfelelő összegért átveheti. Az átvételi árat be kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe.

Sikertelen értékesítés esetén, ha a végrehajtást kérő sem vette át az ingóságot, az ingóságot a foglalás alól fel kell oldani, és azt az adósnak vissza kell adni, vagy - ha nem jelentkezett érte - meg kell semmisíteni. Az olyan ingóságok esetében, amelyek tárolásra kerültek, lehetőség van egy újabb árverés tartására, amely során az ilyen ingóság bármilyen alacsony áron eladható. A megsemmisítéssel járó többletköltségek ilyen módon elkerülhetőek, illetve esély van arra, hogy legalább a tárolással felmerült költségek megtérüljenek.