Offshore cégek: a kincses szigetek veszedelmei (1. rész)

Mi az igazság az offshore társaságokra vonatkozó, gyakran túlfűtött híradásokban? Lehet-e offshore cégeket adóstrukturálás céljából legálisan is használni, vagy az „offshore halála” ténylegesen eljött? A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője négyrészes írásában időszerű válaszokat ad ezekre a kérdésekre. Dr. Csővári István egyúttal néhány, az offshore cégekkel kapcsolatos tévhitet is eloszlat. Az első részt most olvashatja.

Néhány hete ismét minden nap hallhatunk az „offshore társaságokkal” kapcsolatos híradásokról. A pénzügyi kormányzat bejelentette, hogy újabb adóegyezményekről tárgyal számos adóparadicsommal. Egy ítélete útján pedig a közelmúltban már a Kúria is „megszólalt az ügyben”. De mit is jelent az a kifejezés, hogy offshore társaság?

Legáltalánosabb értelemben az offshore társaság olyan társaságot jelent, amely tevékenységet a bejegyzése szerinti államban – oda irányulva – nem, csak annak „partjain túl” („offshore”) folytat, és tulajdonosai sem a bejegyzési országban élnek. Lényegében egyedüli kapcsolatuk az adott országgal az, hogy ott kerültek bejegyzésre – hangsúlyozta a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.

Egyes országok tudatosan törekszenek olyan jogi és adózási környezet kialakítására, amely az offshore társaságok számára vonzó lehet. Általában az az elgondolás vezérli ebben őket, hogy ha elég kedvező szabályozást biztosítanak – mindenekelőtt adómentességet, anonimitást és elenyésző bejelentési, adminisztrációs kötelezettséget –, akkor elég sok cég fog odatelepülni ahhoz, hogy ha ezek mind befizetik a rájuk kivetett, de cégenként csupán pár száz dolláros éves tételes illetéket, hatósági díjat, mindez nagy bevételt fog eredményezni az ország költségvetésének.

A klasszikus adóparadicsomok

Különösen csábító természetesen az említett személet az alacsony lakosságszámú kis államoknak, ahol az egy főre jutó bevétel ebből az „iparágból” sokkal magasabb lehet, és ahol esetleg a gazdaság egyéb ágazatai egyébként is fejletlenek.

Forrás: AFP/Patrick Baz

Ezekben a klasszikus adóparadicsomokban, melyek többnyire egzotikus szigeteken (például: Brit Virgin-szigetek, Man-sziget, Kajmán-szigetek, Seychelles-szigetek, Bermuda) találhatók, társasági adó vagy egyáltalán nincs bevezetve, vagy csak a belföldi tulajdonú és belföldön tevékenykedő társaságokra nézve.

Mindemellett, ezek az országok teljes mértékben biztosítják a cégtulajdonosok anonimitását azáltal, hogy nem teszik kötelezővé (esetleg lehetővé sem) a részvényesek feltüntetését a cégnyilvántartásban, lehetővé teszik bemutatóra szóló részvények kibocsátását, vagy pusztán azáltal, hogy a cégnyilvántartás nem a tényleges, gazdasági érdelemben vett tulajdonosokat, hanem a részvényesi jogokat azok megbízása alapján gyakorló névleges részvényeseket (úgynevezett nominee shareholder-eket) tűnteti fel.

Az adott ország hatóságai ugyan hozzáférhetnek a valódi tulajdonosok kilétéhez, ezek az országok azonban általában csak nagyon korlátozott körben vállaltak nemzetközi jogi kötelezettséget a birtokukban lévő, vagy általuk egyébként hozzáférhető információknak az érdekelt országok adóhatóságai részére való átadására – mondta dr. Csővári István.

Kedvező adózás egyes jövedelemtípusokra

A klasszikus adóparadicsomok mellett vannak olyan államok is, amelyek általánosságban minden ott működő társaságra normális, vagy akár magasnak is mondható adózást vezettek be, de egyes – jellemzően könnyen mobilizálható – jövedelemtípusokra valamilyen speciális, kedvező adózást kínálnak.

Legtipikusabb ilyen tevékenységek a holdingtevékenység, azaz a más társaságokban lévő részesedések tartása (és ezek után osztalék vagy a részesedés eladásán keletkező árfolyamnyereség realizálása), valamint a védjegyek, szerzői jogok, szabadalmak és más szellemi jogok licencbeadása.

A jövedelmet generáló vagyontárgy, azaz maga a részvény, illetve a szellemi termék lényegében mindkét esetben egy tollvonással áttelepíthető egyik cégből a másikba, működtetése pedig nem igényel a menedzsmenttől aktív tevékenységet. Számos ilyen ország az Európai Unióban található, mint például Ciprus, Málta, Hollandia, Luxembourg. És, csak kevesen tudják, hogy Magyarország is igen aktív ebben a versengésben. Ebben a körben a legnépszerűbb Európán kívüli országok Hong-Kong és Szingapúr.

Mindkét ázsiai ország úgynevezett territoriális adózási rendszert alkalmaz, ami azt jelenti, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén nem adóztatják a területükön kívüli forrásból származó jövedelmeket. Mindez praktikusan teljes adómentességet jelenthet.

Bár a fentiek miatt sokszor ezen országokra is rásütik az „offshore” bélyegét (Ciprusra és Máltára inkább, Hollandiára és Luxemburgra kevésbé), sok szempontból azonban ezek az országok nem tehetők a fenti, klasszikus adóparadicsomokkal egy kategóriába.

Az ezekben az országokban működő cégekre a kettős adóztatási egyezményeken, uniós irányelveken keresztül általában kiterjed az adóhatóságok közötti információcsere-kötelezettség. Ezen felül a cégnyilvántartásra vonatkozó szabályaik is szigorúbbak, mint a klasszikus adóparadicsomokban. Ezért az ilyen államokban általában jobban átlátható – és a külföldi hatóságok által elvben felderíthető - a társaságok tulajdonosi szerkezete.

(A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértőjével, dr. Csővári Istvánnal készült írás második, harmadik és negyedik részét hamarosan közöljük – a szerk.)