Vágólapra másolva!
A Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda szakértője arra adja meg a választ, hogy hol, mikor és mennyi ideig dohányozhatnak a munkavállalók munkanapjuk során.
Vágólapra másolva!

Magyarországon talán a legáltalánosabban elfogadott és munkaidőben is gyakorolt káros szenvedély a dohányzás. Aki rabja e szenvedélynek tudja, hogy mennyire elemi részévé tud válni a mindennapoknak.

Bár az elmúlt években a jogszabályi korlátozás sok helyről száműzte a dohányzást, mégis mindenki számára ismerős látvány a munkanap bármely szakában az udvaron, bolt előtt, irodaházak bejáratánál dohányzó emberek csoportja.

Ez joggal válthatja ki a nemdohányzó dolgozók nemtetszését amiatt, hogy a dohányzás ürügyén e kollégáik jóval több időt töltenek munkaközi szünettel, ám a nap végén rendszerint nem dolgoznak annyival tovább, mint amennyi plusz időt az udvaron töltöttek.

Az alapkérdés

Felmerül hát a kérdés, hol, mikor és mennyi ideig dohányozhatnak a munkavállalók munkanapjuk során. A válasz részben a munkajogi, részben a kifejezetten a dohányzásra vonatkozó szabályokban keresendő – hangsúlyozta dr. Vikor Áron.

A munkavédelmi törvény ugyanis főszabályként előírja, hogy a munkáltatónak ki kell jelölnie a dohányzásra egy megfelelő - általában szabadtéri – helyet és azt a vonatkozó tűzvédelmi és egyéb előírásoknak megfelelően ki kell alakítania, ott hamutálat kell elhelyeznie.

A munkáltatók feladatai

Irodaházak illetve több munkáltató által használt egyéb, jellemzően zárt ingatlanok esetén ehhez a munkáltatóknak eleve olyan bérleti szerződést kell kötniük az ingatlan tulajdonosával, amely lehetővé teszi számukra, hogy az esetleges közös területen kerüljön kialakításra a dohányzóhely, ennek hiányában ugyanis bajos lesz szabályos dohányzóhelyet létrehozni.

A nemdohányzók és dohányzó kollégáik közötti, munkaidővel kapcsolatos konfliktusok megelőzése elsősorban a munkáltató feladata azáltal, hogy a munkaközi szünet időtartamára és gyakoriságára vonatkozóan világos utasításokat közöl és be is tartatja azokat.

Ebben az esetben a jogszerű megoldás általában az, hogy a munkavállaló munkaközi szünetében dohányozhat, és – ha a munka jellege ezt lehetővé teszi – akkor akár cigarettánkénti bontásban is igénybe veheti szünetét – ismertette a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.

Jog a dohányzáshoz

Ha azonban egy már meglévő nézeteltérés eredményezi a helyzet rendezésének igényét, akkor a rendteremtéshez a munkáltatók gyakran nagy lendülettel állnak hozzá és olyan durva intézkedéseket kívánnak hozni, hogy attól kezdve a munkaközi szünetet is meghatározott helyen kell eltöltenie a munkavállalóknak, esetleg lehetetlenné téve ezzel a dohányzóhely felkeresését.

Az ilyen intézkedés azonban – amellett, hogy nyilván nem hat kedvezően a dohányzók munkavégzésére – még jogellenes is, hiszen ha törvény írja elő a dohányzóhely kötelező létrehozását, akkor annak használatától megfosztani a munkavállalókat egy egyébként formálisan jogszerűnek látszó tilalommal nyilvánvalóan a munkáltató általi joggal való visszaélést valósít meg.

dr. Vikor Áron, a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda szakértője Forrás: Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda

Az olyan környezetben pedig, ahol egyazon munkáltatónak eltérő munkavállalói csoportjai dolgoznak (például: gyári termelésben részt vevő fizikai munkások és az irodai személyzet), egyes csoportok elzárása a dohányzóhelytől még ennél is súlyosabb jogsértést - az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény szerinti hátrányos megkülönböztetést illetve jogellenes elkülönítést - valósíthat meg.

A „nemdohányzó munkahely” kérdései

Előfordulhat olyan is, hogy a munkáltató a dohányzást a munkavállalók egészségének védelmére, vagy akár a cégcsoport vállalati kultúrájára hivatkozással teljesen be kívánja tiltani – mutatott rá dr. Vikor Áron.

Ám a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény szerint ez sem történhet hatalmi szóval, hanem csak a munkavállalók legalább felének (illetve a helyi szakszervezet) kifejezett kezdeményezésére, de legalábbis támogatásával, és a körülményektől függően akár még a kollektív szerződésbe foglalás is szükséges lehet ezen intézkedéshez.

Ha a „nemdohányzó munkahellyé” történő minősítés sikerrel jár, akkor viszont jaj a dohányosoknak: munkaidőben lehet, hogy még a munkaközi szünetben sem fognak jogszerű helyet/alkalmat találni a dohányzásra.

Ilyen esetben a munkáltató elméletileg megtehetné ugyan, hogy még a dohánytermékeket illetve ahhoz szükséges egyéb eszközt (öngyújtót) is kitiltja a munkahelyről, a gyakorlatban azonban egy ilyen tilalom is joggal való visszaélés volna a munkáltató részéről.

Összegzés

Összességében elmondható, hogy bár a nemdohányzóknak joga van munkahelyükön füstmentes levegőt szívni, azonban a dohányzókat sem szabad ellehetetleníteni önkényes tiltásokkal és adminisztratív korlátozásokkal.

Ráadásul hiába létezik jogszerű módja a munkahelyi dohányzás teljes betiltásának, nem biztos, hogy egy ilyen intézkedés több hasznot hoz a munkáltatónak vagy a munkavállalóknak, mint amennyi kárt okoz mindkettejüknek – hangsúlyozta végezetül a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda szakértője.