Mit jelent az, hogy munkaidőkeretben vagyunk foglalkoztatva?

Budapest, 2011. augusztus 25. Kanyar Zoltán kőműves légkalapáccsal dolgozik a hőségben a villamos sín felújítási munkálatokon a budai rakparton. A reggel 8-kor kezdődő nyolc órás műszakban dolgozók a legnagyobb melegben kénytelenek a tűző napon dolgozni. A déli órákban megdőlt a budapesti és az országos napi melegrekord. A tartós hőség miatt az egész országra piros, legmagasabb szintű figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat. MTI Fotó: Beliczay László

Sok munkavállaló a munkaszerződése aláírása kapcsán, vagy konkrét jogi probléma felmerülésekor szembesül azzal, hogy 4, 6 hetes munkaidőkeret által foglalkoztatja őt a munkáltató. De mit is jelent pontosan ez, s milyen hatással van a munkaidő beosztására? A jogintézmény jelentőségét a D.A.S. JogSzerviz szakértője tekinti át.

A munkaidőkeret a hatályos jogi szabályozás alapján egy speciális munkaidő-beosztási módszernek tekinthető, melyet a munkáltató alkalmaz a munkavállaló által teljesítendő munkaidőre – fejtette ki elöljáróban dr. Albert Enikő.

Lényege, hogy a ledolgozandó munkaidő hosszabb időszakra van meghatározva, így ez rugalmas megoldásnak tekinthető mind a munkáltató, mind a munkavállalók számára.

A munkáltató állapítja meg

A munkaidő-keret megállapítása a munkáltató jogosítványai közé tartozik, hiszen alapvetően a munkaidő beosztása is a munkáltatóhoz köthető. Ilyen esetben az egyik legfontosabb kérdés, hogy munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók esetében rendes munkaidőben hány óra munkavégzés rendelhető el.

A törvény kimondja, hogy a munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő, valamint az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani – ismertette a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Az általános munkarend alapján a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani, tehát elmondható, hogy az általános munkarend fogalma egyfajta alapként szolgál a munkaidő beosztására vonatkozóan.

Hetek és hónapok

Fontos követelmény, hogy a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban kell megállapítani és közzé kell tenni. Az időtartamra vonatkozóan a törvény kimondja, hogy a munkaidőkeret tartama legfeljebb 4 hónap (vagy 16 hét) lehet.

A megszakítás nélküli, több műszakos, illetve idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalók, valamint a készenléti jellegű szolgálatot teljesítők esetében ez az időtartam hosszabb lehet, hiszen 6 hónapra (vagy 26 hétre) is felemelhető.

Forrás: Getty Images/(c) Compassionate Eye Foundation/Compassionate Eye Foundation

Szintén ez a szabály vonatkozik a speciális jogviszony keretében foglalkoztatott munkavállalókra is, mint amilyenek a légiutas-kísérők, vagy belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazók.

Az olyan munkavállalók esetében, akik kollektív szerződés hatálya alatt állnak, ez az időszak még hosszabb lehet, hiszen az ő esetükben akár 12 hónapra (vagy 52 hétre) előre is meghatározható a munkaidő beosztása – mutatott rá dr. Albert Enikő.

Védelmi jellegű szabályok

A munkaidő-szervezéssel kapcsolatos szabályok munkavállalói szempontból védelmi természetűek, munkáltatói szempontból azonban nem hagyható figyelmen kívül azok gazdasági jellege.

Fontos megjegyezni, hogy a munka törvénykönyvében a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályanyag alapvetően szigorú, eltérést nem engedő jellegű.

Így például munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók esetén is jár a munkaidő-beosztáson felül elvégzett munka (azaz a túlóra) ellenértéke, a bérpótlék, ha például heti pihenőnapra rendel el rendkívüli munkát a munkáltató – hangsúlyozta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.